Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

pápák hírneves két felekezetének a ghihellinekés guelfeknek Német mint Olaszországot századokon keresztül háboigató küzdelmeiben, a világi és egyházi ha­talom élethalálharca áll előttünk. 26f t ) A másik kép az ész és tudomány vivása a hierar­chiának az evangyéliom tanaival éles ellenkezésben álló kinövései és visszaélései valamint az egyházban eláradott erkölcsi romlottság ellen. Több ide tartozó adatok közzül csak futólag emlitve a hírneves pápanöt, — Johanna papissa — a 9-ik századból,26 b ) a következőben figyel­,6a ) A középkori pápák uralkodási vágyát igen elevenen és tanuságosan ábrázoló következő egyes tényeket le­gyen szabad itt említni. IV. Henrik császár, mint bűnhődő 1077-ben sanyarú hidegben három napig várja Canossa vár udvarán VII. Gergely pápának anathemája alóli feloldoztatását, mit a negyedik na­pon e bírája előtt mezítláb jelenve meg, nyert meg; rőtszakállu I. Fridrik császár 1155-ben a lovára felülő IV. Hadrián pápa kengyelét tartja, azután 1177-ben III. Sándor pápa lábát csókolja Velen­cében : ezzel atyafias ábrázolat V. C z é 1 e s t i n pápá­nak 1294-ben Aquila városába bevonulása, mikor II. Károly nápolyi király és fia K á r o I y - M á r t e 11 fogták ama szamár kantárát, melyen a szent atya ült. Az egyházi hatalomnak a világit letapodó ereje nagy, megreszkettető példában tűnik még a szemünkbe ak­kor is, midőn III. Innocentius pápa 1208-ban Angliára a nagy átkot kimondja, majd a királytól Já­nostól országát elitéli, s ötet oly egyezésre szo­rítja, mely Angliát esztendőnként adófizetés mellett a római udvar felsősége alá vetette. — Ez adatokat idé­zem az általam kiadott Klio históriai zsebkönyv II. darabjából -- 8. 9. 1. hol az illető kútfők is, mikből azokat merítettem, megnevezve vannak. Még egy pár ilyen példát hozok fel a 16-ik és 17-ik századból is. IV. Pál (1555-1559). VIII. Bonifacius példá­ját utánozva, határozottan kimondotta, miszerint ,,a ki­rályokat nem ismeri magához hasonlóknak, de alatt­valóinak tartja, s mindeniket lábaival tapodja." V. Pál hatalmi vágya (1605—1621) még ennél tovább is ment. Caraffa Tamástól etfogadta a neki ajánlott thesiseket e felirattal: „Paulo V. Vice-Deo ; Reipublicae Christianae Monarchae invictissimo, Pontificiae omnipotentiae conservatori acer­rimo." S maga képe alá ezt íratta : „Inimici ejus ter­ram lingent." (Ellenségei a föld porát fogják nyelni.) L. Cramer's „Briefe über Inquisitionsgerichte" I. Bd. S. 399. Sz. F. í<b J Ez állítólagos pápanöt a 855-b. meghalt IV. L e o és utóda III. Benedek közzé helyezik. Az esemény az egyháztörténelemben eleitől fogva sok vitatás tár­gya, valóságos quaestio vexata volt. Az arról megje­lent számos munkák között legújabb a szabadelvű katholikus D öli inger müncheni tanártól tavaly kiadott monographia : „Papstfabeln des Mittelalters" München 1863. 8. — Ezt ismertette a „Wiener Zei­tung" tudományos toldaléka: „Österreichische Wo­chenschrift für Wissenschaft, Kunst, und öffentliches Leben" Jahrgang 1863. 2-ter Band S. 513. hol töb­bek között írja: „Die Papstin hatte 2y2 régiért, eine Menge Functionen vorgenommen, welche nun alle nichtig und kraftlos waren, und dazu noch d i e Schmach desGebárens auföffentlicher S t r a s s e. Man konnte sich kaum etwas Entehrende­münket magára vonja a pápai széknek mélyen sülyedését, bizonyító, azt megfertőztető nöuralom, mely botrányos drámában három asszony szerepelt: id. Theodora toscanai márk gróf Adalbert feslett életű neje, s hozzá méltó és hasonló leányai: ifj. T h e o d o r a és „az asszo­nyi szörnyeteg" M a r o z i a , mint cardinál és vaticani könyvtárnok Báron ius nevezi. E három no, valamint érdemetlen rokonaik s kedvenceik kezében volt akkor Ró­mában a hatalom; azok rendelkeztek a pápai szék betölté­séről, melyre III. Sergiust 904-b., id. Theodora, X. Jánost 914-b. ifj. Theodora, és XI. Jánost 941-b. M a r o z i a emelek, kinek az utói emiitett pápa III. Sergiustól született fia volt. A 11-ik században nem ke­vésbé sok romlás jelei mutatkoztak, midőn egyebek közt 1045-ben Rómában egyszerre három, s e méltóságot ré­szint pénzen vásárló pápa volt: IX. B e n e d e k, VI. G e r­g e 1 y , III. Sylvester. A nepotismusnak is több botrá­nyos példájával találkozunk, midőn pápák családjuk javára, rokonaik, gyermekeik gazdagítására a szent szék birtokát elidegenítik^ pl. IX. Sixtu s (1471 — 1484) négy unoka­öcscsének sok jószágot ajándékozott, VIII. Innocentius (1484—1492) nyolc gyermekéről, — azok közt egyik fia a híres Medici Lörintz veje volt, — hasonló mó­don gondoskodott; VI. S á n d o r — ki nem ismeri e ne­vet? — (1492—1503) fiának Borgia Caesarnak adta a romagnai hercegséget, mint szintén III. P á 1 (1534 — 1549) Parma és Piacenza birtokát a cardinalisok beleegye­zésével fia Fa mese Lajos részére biztosította stb. Hogy VI. S á n d o r a históriában ismert két gyermekével, az emiitett Borgia Caesarral és Lucreciáva minő viszonyban volt P o n t a n u s verse mutatja.: Hoc jacet in tumulo L u c r e t i a nomine, sed re Thais: Alexandria filia, sponsa, nurus. E sírban nyugszik Lucretia névre, valóban Thais, Sándornak hitvese, lánya, menye. res für den Stuhl des Apostels, ja für die ganze Christenheit denken. Welchen Hohn musste diese Ge­schichte bei den Mohammedanern hervorrufen." Döl­linger az egész eseményt a nép száján forgó mondák­ból, legelébb a 13-ik században keletkezettnek, s ter­mészetesen mesének állítja, mi nemsokára az iro­dalomba is átment. Sajátszerű körülmény, hogy a szentszékhez különösen ragaszkodó dominicánu­sok és minoriták voltak, kik azon szép histó­riát legelőbb felkarolták és terjesztették. Én Döllin­ger munkáját elolvastam, ugy találtam azonban, hogy néha inkább subjective s tényeket magya­rázva okoskodik, mint objective bizonyít, mely tények azért, mivel azokat magyarázni kell, eldöntőknek nem tekintethetnek. A vitaügy annál­fogva ugy hiszem, még most is függőben van, mint Mosheim „Institutiones histor. Ecclesiast." cimü könyvében ezelőtt egy századdal 1764-b. pag. 289 irta: „Contigerit aliquid Romae, necesse est, unde constantissimus ille multorum saeculorum sermo natus est: quale vero illud sit, id nondum liquet." Ez ali­quid az, mit kutatni s felderitni kellene. Ily botrá­nyos népmonda, mennyire jellemzi a kort, — szükségtelen fejtegetni. Sz. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom