Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

Az ily kártékony visszaélések ellen szólaltak fel egyes lelkes férfiak, a szellem hatalmának képviselői, kik a fenirt módon mélyen sülyedett egyház javítását s főkép a pápa világi uralkodásának eltörlését sürgették, s azért üldöztetést sőt kínos halált is szenvedtek. Ilyenek voltak pl. a tudós és felvilágosodott W i c 1 e f Angliában, a 14-ik században, ki csak magas pártfogás által menekedett meg az ötet halálra kereső papok boszujától, nem kevésbé a Rómában máglyára hurcolt bresciaiArnold a 12-d. században, hasonlag Húsz János és prágai Hieronymus, valamint Savonarola a 15-ik században, kik közül a két első C o n s t a n z b a n az adott császári szó és biztosító levél dacára, az utolsó Florencben elevenen megégettettek, mert a hit dolgában szabadon gondolkodtak, s e meggyőződésük szerint cselekedtek. Említést érdemel ezenkívül azon sajátszerű s éppen papi részről jövő tiltakozás, a római udvarnak középkori romlottsága ellen, 14 és 15-ik századbeli angol népdalokban. „Latinul s leggyakrabban clericusok által voltak írva a számtalan gunyénekeka római egyház visszaélései és a barátok erkölcse ellen, melyek azon időtájban a 16-ik századbeli nagyszakadás előpostái valának. Meg lehet rajtok ismerni az első angol reformátorok könnyű szeszélyét, kik mint Luther, nem gyűlölték a bort s a vidám zár-rímeket — les refrains joyeux. — Idézve van egy angol gyűjteményben egy baráttól irt régi dal; „Ave, color vini clari," mely, mondja ez, hajdan némely ma romba dölt klastromban hangzott : s Mapes Walter, Róma ellen irt guny versek szerzője, ugyan akkor irta volna az elhírhedt bordalt; „Mihi est propositum in taberna mori." Nem sokára azonban e vita mérgesebbé lett, a hitujitóknak az időhöz alkalmazkodó ez első nemzedékét egy más sötét és fanaticus szellemű válta fel. A 15-ik századtol fogva mindazon szenvedélyek, mik Wiclefet a pápa, sacramentumok s egyházi javak ellen lelkesítették, e kor limes satyráiban és dalaiban nyilvánultak."275

1

) A fenérintett véres máglyák eszünkbe juttatják épen az egyház romlottsága folytán a 11 és 12-ik században mindinkább szaporodó eretnekségek, a javítást sürgető új tanok terjedésének meggátlásáért, s igy a hit tisztaságára felügyelés végett szükségesnek vélt papi törvényszéket, a z i n q u i s i t i o t. A mondott két században kivált Franciaország déli vidékein voltak ezek az egyházat az evangyéliomi eredeti tisztaságra, általában a Bibliára visszavinni akaró s igy a papi uralkodást megtámadó eretnekségek elterjedve. Ezek közt említhetők különösen a w a I d e n s i és albigensi felekezetek; az elsőket alapitá Waldus Péter lyoni gazdag kereskedő ; az utolsók felső Langvedociában fekvő Albi városkörnyékéről — Albigeois — ne-27a

) A párisi „Revue des deux Mondes" 1863-ki évfolyamán decemb. 15-ki s igy utolsó füzetében egy érdekes cikk van az angol népdalokról, — Les chants populaires de TAngleterre — (p. 881 — 915) melyből a fenidézett hely közöltetetett (p. 885.) Sz. F. veztettek, hol nagy számmal találtattak, s egyebek között Krisztus istenségéről a hajdani manichaeusokkal némileg egyforma véleményben voltak. E tájékra küldettek legelébb az eretnekségek kiirtása végett pápai követek, mint inquisitorok, kik e megbízatást néha példátlan kegyetlenséggel s vérontással teljesítették. Midőn nevezetesen Casteln a u Péter ilyen pápai követ, a mondott felekezet iránt nagy türelmet tanúsító toulousei gróf VI, R a i m u n d birtokában a felbőszült nép által 1209-ben megöletett, az ebből származott pusztító háború százezrek életébe került, többek közt Arnold citeauxi apátur, és M i 1 o pápai követ Beziers városnak ostrommal megvétele után, kor és neinre nem tekintve, 200,000 embert koncoltatlak fel. Ekkor tájban u. m. a 13-ik század elején az inquisitiot, mint rendes törvényszéket III. Bonifácius állította fel, majd IX. G e r g e 1 y azt a dominicanusokra bizta. Ez egyházi vérbíróság, melyet azonban — az igazság érdekében kell ezt megjegyezni, — a világi hatalom az absolutismus érdekében maga céljaira használt, Déleuropában, de leginkább Spanyolországban gyakorolta hitért, véleményért ezereket tüzhalálra kárhoztató rettenetes hatóságát. Az eretnekség gyanúja elegendő ok volt az elfogatásra, bűntársak, gonosztevők tanuknak felvétettek, azoknak neveit a vádlóval nem közölték, annál kevésbbé vele nem szembesítették, s a vallomás kicsikorására fokonkint nevekedő és hajmeresztő kegyetlenséggel feljebb csigázott kínzások használtattak. Az elitéltek büntetése volt: becsület s minden polgári és egyházi jogok vesztése, holtig tartó súlyos börtön, vagy gályákra hurcoltatás, vagyonelkobzás^ végre borzasztó szertartásokkal végrehajtott tűzhalál, — úgynevezett autodafé, actus fidei. Spanyolországban 1481-tól 1808-ig s igy mintegy három század alatt 31912 ember elevenen, 17659 képben égettetett meg, s 294456 más külőmböző szigorú büntetést szenvedett. Ez adatok a mondott szent hivatal levéltárából közölve vannak az ismert „Histoire de l'Inquisition" cimü könyvben, melynek szerzője Llorente azon törvényszék titkára volt 1808-ban, midőn I. Napoleon francia császár azt eltörölte. — E nevezetes történelmi rnü Parisban 1817-ben jelent meg, éppen azon évben midőn a protestantismus maga harmadik százados ünnepét megülte ,7

b

). Igen találólag 27b

) Az inquisitio történelmére és szerkezetére vonatkozó fenebbi érdekes munkán kívül 1. még: Limborch História Inquisitionis. Amstelodami 1692 fol. képekkel, valamint C r a m e r már említett könyve : „Briefe über InquisitiOHsgerichte und Ketzerverfolgung in der römischen Kirche" II Bde 1792. 9. — Sajnos körülmény miszerint az eretnekséget büntető intézvényeket hazánk törvénykönyvében is találunk, melyek több esetekben végre is hajtattak. Igy pl. itt Budán, hol ezt irom, György nevü könyvárus, a tőle árult hitujitási könyvekkel együtt 1524-ben, annálfogva még a mohácsi ütközet előtt, elevenen megégettetett. Az említett hazai törvények: 1495-ben U I ad i s 1 a i II. Decret. II. art. 4 § 12. mely az eretnekségre a hűtlenség büntetését, s igy fő és jószág-