Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

a természet metaphysikája az erkölcsök metaphysikájától. IV. A Kantféle philosophia e rövid körvonalozására vetett első tekintettel annak legközelebbi problémájául az emberi észnek az eredeti tehetségek sorozatára való szétosztását látjuk! Ámde ama tehetségek nem sokak-e, s mindegyikük a többitől elzárt önálló? mikép lehet az a mi egy, egyszersmind sok? mikép lehetnek egy dolognak sok tulajdonai, egy alanynak sok erö'i? Vájjon nem a legvilágosabb ellenmondás-e ez? Az ellenmondás legelső' logikai tana szerint is vájjon nem gondolhatatlan-e ez ? Ha igy Ítélünk a kritika-philosophia fölött; annak végén oly eredményre jutunk, a mely előttünk teljesen gondolhatlannak látszik. Az emberi léleknek egy önmagában ellentmondó fogalmát nyerjük; egy oly psychologiánk leend, a mely a logikával sehogy sem egyez meg. Hasonló ellenmondások a természetrőli fogalmainkban is vannak ugyan, (p. o. az egyazon anyagi dolog különböző tulajdonságainak és erőinek képzetében), de épen ez az oka, hogy a természettudományok is civódnak a logikával. Tehát mindenek előtt a fogalmakat kell megviszgálni, ellenmondásaiktól megszabadítani, s a logikával összeegyeztetni, szóval, gondolhatókká tenni, Épen igy ítél Herbart a Kantféle philosophiáról, s épen igy határozza meg saját metaphysikájának a feladatát. Azonban a kantféle philosophia kifejlődésének történetében ez a felfogás nem a legközelebbi lépés volt. Ugyanaz az ellenmondás lett érezhetővé, de megoldása másnemű. Az emberi ész az eredeti tehetségek sorozatára oszlik! Ezek a tehetségek mind az észben, az egy ugyanazon észben foglaltatnak benn. Vájjon nem kell-e tehát mindnyájuknak gyökerükben egy nek lenniök ? Ennélfogva legközelebb arra törekedtek, hogy ez egységet fogják fel, és a tehetségek különbözőségét amaz egységből származtassák le. A sokféle tehetségek az egy észben azonosak. Az azonosság lőn most a jelszó. A problémát az azonosság fogalma által kell megoldani. A megoldás minden előre tett lépésével áthatóbb, és tágabb körű lőn. Az ész követelt egységének ellenében áll: elsőben is az elméleti ész körén belől az érzékiség és értelem között levő ellentét; azután az ész egész körén belől az elméleti és gyakorlati tehetségek — azaz, az ismeret és akarat között levő ellentét; végre az egész világegyetem körében a természet, mint az elméleti, és a szabadság, mint a gyakorlati- ész tárgyai között levő ellentét. Az érzékiség és értelem egysége föllelhető a képző vagy képzelő-tehetségben. A képzet ép annyira érzéki mint értelmi. Mind a szemléletek, mind a fogalmak képzetek. Mindkét ismerő tehetséget egy elvből leszármaztatni, érzékiséget és értelmet a képző okosságban azonosul ismerni föl, elsőben Reinhold kisérlette meg „elemi bölcsészetében" (Elementarphilosophie.) Az elméleti és gyakorlati ész magasabb egységét, az észnek mint olyannak alapmunkásságában — az öntudatban vagy én-ben találhatjuk fel. A tudást, mint olyat, az ész-bői, mint a philosophia egyetlen és egyedüli elvéből származtatni le, Fichte kisérlette meg „tudománytanában." Végre a termeszet és szabadság legfőbb, — absolut egysége, a szorosabb értelemben úgynevezett azonság philosophiájára vezet, a melyet Schelling természetbölcseletileg, Hegel logikailag alapított meg. Ekkép vőn a kritika philosophia már Reinholdban az azonság tanára vezető irányt. Ez az azonság-elve, a melyet Reinhold a képzetben, Fichte az én-ben, Schelling a teremtő természetben, Hegel az öntudatos észben s annak önkifejlődésében akart fölfedezni, e philosophok sorozata szerint érvényesült lépésről-lépésre mind tágabb körben; legkorlátoltabb Reinholdnál, legtágabb körű Hegelnél. Mi lett a kritika-philosophiából e kifejlődése folytán ? Oly ismeretté lőn, a melynek tárgya az azonság, azaz az ész és a világ egysége. Ugy az ismeret- mint a dolgok legfőbb elvének tudományává lőn, azaz metaphysikává s mint ilyen a priori ismeretté. Azonban még az azonságbölcsészetének körén belől is lehet az azonság felfogása és alakja fölött vitatkozni. Ha megengedjük is, hogy minden tüneményeknek egy elv szolgált