Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-09 / 41. szám
A moldva-oláhországi első magyar prot. missió ezentúl Törökországra is kiterjesztetvén : a nagy Isten segedelmével moldva- oláh- s törökországi missió lett. Czelder Márton. GYÁSZHÍR. A marosvásárhelyi ev. ref. anyaszentegyháznak 51 éves hü szolgája, lelkipásztora Hegedűs Lajos nincs többé! september 25-én d. u. &1 /2 órakor hat napig tartott szélhűdés vetett véget 76 évre és 1 hónapra terjedt munkás életének. Midőn ezen gyászhírt özvegye : szül. Pápai Mária-, s gyermekei: János nagyenyedi hittanár, Lajos gerendi ref. pap, és leánya Ágnes bánatos szívvel tudatják, — szomorúan hívják meg az egyház tagjait, kik kedves halottjukat 1 évvel ezelőtt september 27-én nyugalomra bocsátották s a közszolgálatban megőszült férfinak minden részvevő tisztelőit: hagy most 1 év múlva,- nyugalmaztatása napján,d. u. 4 órakor az elhunytnak földi maradványait, a kis templomi papi laktól, a reformátusok temetökertébe, örök nyugalomra kisérjék. Nyugodjék csendesen! . . . Marosvásárhelyt 1864. september 26-án. ADAKOZÁS. A moldva-oláhországi missióra: A tiszai, kerületi gyámintézet részéről 11 frt 39 kr. — Tiszt. Szilágyi Gábor galamboki ref. leik. úr 30 kr. HIRDETÉS. Im Verlage von W iegandt e t Gr i e b en in Berlin ist so eben erschienen und durch alle Buchhandlungen, in Pest durch Kari Osterlamm zu beziehen: Handbuch der christlichen Sittenlehre von Prof. Dr. Adolf Wuttke. — Zweite verbesserte und vermehrte Auflage. Erster Band. 4 fl. 10 kr — (II. wird im November d. J. erscheinen.) TAHTALOM . Bibliatudományi tanulmányok. — Iskolaügy; Tanitói értekezlet. — Az erdélyi ev. ref. fö- és középtanodák tanárainak I. és II. értekezlete. — Belföld: A tolnai émlékiratnak értelmezése. —Külföl d: A hassiai Gusztáv-Adolf-egylet ünnepélye Schmalkaldéban. — Schenkel-féle ügy. — Tárca: Jézus Mária József. — A moldva-oláhországi első magyar protestáns missió Konstantinápolyban. — Gyászhír. — Adakozás. —íHirdetés. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. NYÍLT T É R.*) Nyilatkozat. Különös gyönyörrel olvastam, és pedig több izben végig olvastam, Szilágyi Ferenc úrnak a „Prot. Egyh. és Isk. Lap'* 39 ik száma mellett közlött s Budán, september 17-én kelt beszédeit. Azt ugyan nem vagyok hajlandó hinni, hogy az ily tartalmú és modorú beszédek akár a fenforgott történelmi kérdés eldöntését előmozdították, — akár általában a tudománynak és irodalomnak, legközelebbről pedig épen a „Prot, Lap"nak is különös diszére szolgáltak volna: mindamellett is gyönyörrel olvastam azokat, mert bennök és általuk számomra, mint ellenfél számára igen fényes elégtétel van szolgáltatva. Midőn ugyanis azok után, a miket én az ösmeretes ügyben, az olvasóközönség iránti tiszteletből s a tudomány iránti szeretetből, mindenütt a közvetlen forrásokra támaszkodva előadtam, és pedig oly tartalommal és eredménynyel adtam elő, a mely több uj és legújabb tekintélyes történetírók véleményével találkozik, — midőn mondom bárki is. az általam előadattak után nem másra, hanem arra érzi magát indíttatva vagy kényszeríttetve, hogy oly tartalmú és modorú beszédeket tegyen közzé, mint a Sz. F. úréi: ez által a leghatározottabb bizonyítványt adta ki a maga tehetetlenségéről, és nyilván vallást tett arról, hogy magát a fenforgó ügyben a tudomány mezején legyőzetve érzi. Mily könnyű, sőt talán természetes lenne most már nekem is személyeskedésekbe keveredni! Ezt azonban a közönség iránti tiszteletem és önérzetem megtiltja; sőt ismételve nyilvánítom, hogy nekem Sz. F. úr személyét, magán vagy hazafiúi jellemét s közpályáját bolygatni vagy sértegetni, nem volt és nincs szándékomban. Sajnálom, ha soraimban bárki is személyes sértéseket látott; a mi keserűség netalán tőlem származott, bizony nem tőlem jött reá az első ok és alkalom. Sajnálom, hogy Sz. F. úr személyes jellemem felöl oly kedvezőtlen véleményben van s csak hallomás után és oly későn jutott arra ; de azt hiszem, hogy ha számtalan személyes gyarlóságokat hallott volna is felőlem: a fenforgott kérdéshez ezek emlegetése nélkül is hozzá lehetett volna szólani. Ugy vélem, hogy ezen nyilatkozattal tartoztam mind a tisztelt közönségnek, mind önmagamnak. Debrecen, oktober 1. 1864. Révész Imre, s. k. *) Az e rovat alatt megjelenőkért a szerkesztő nem vállal felelősséget. Pest, 1864. Nyomatott Engel és Mandallonál, (Egyetem-utca 2. sz.)
