Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

bevezetéssel: „Ezen kitűnő és minden emberre üdvös imádság Jézus szent keresztjéhez, 1535-ben Krisztus Urunk sirján találtatott. Mikor V. Károly császár harcra kelt, a pápától kapta ajándékba és Szent Mihályra Franciaországba küldötte, hol egy paizson aranybetükkel csodaszépen kifejezve olvasható. Ki ezen imádságot naponkint egyszer ájtatosan mondja, vagy ki mindennap öt Miatyánkat, és ugyanannyi Üdvözlégy Máriát Jézus Krisztus keserves kínszenvedése és halálának tiszteletére imádkozik, —nem fog hirtelen halállal kimúlni, tűzben nem fog elégni, vízbe nem fog halni, csatában nem fog elesni és semmi méreg által kimúlni. Ha egy asszony szülő fájdalmaiban ezen imádságot imádkozza, vagy imádkozni hallja, tüstént fog szülni, és vidor anya lesz és ha az ujon született gyermeknek ez imádságot jobb oldalára teszik, sok szerencsétlenségtől meg lesz mentve. Ki ezen imádságot magánál hordja, nyavalyatörésben nem fog szenvedni. Ha egy sz. János, vagy kornélbetegségben szenvedő embert az utcán elesni láttok, tegyétek ezen imádságot jobb oldalára, s tüstént felkel és meggyógyulásának fog örvendeni. — Ki ezen imádságot házra viszi, tőlem áldatik, ki pedig gúnyolja tőlem átkoztatik. Azon házban, melyben ez imádság tartatik, nem fog a menykö ütni. Ki ezen imádságot mindennap imádkozza vagy imádkozni hallja, halála előtt három nappal Istentől fog egy jelt látni, ugyanis : „Ez halálnapod.'' Közli egy keresztyén. A MOLDVA-OLÁHORSZÁGI ELSŐ MAGYAR PROTESTÁNS MIS SIÓ KONSTANTINÁPOLYBAN. Konstantinápoly, sept. 29. 1864. Minden szigorú körülmény s elfoglaltatásaim dacára nem tehetém, hogy kelet fővárosa Konstantinápolyban lakó magyar hitsorsos hazánkfiainak vallásos szempontbóli fölkeresését tovább halasszam. Miért tevém ezt midőn még a magamra vállalt missiói teendő a dunafejedelemségben bevégezve nincs s még talán évekig sem lesz : addig is mig tisztem szerint róla részletesen tudósítást tennék, elég legyen annyi, hogy ha mindenütt le vagyunk szorítva a térről, melyen hazánk dicsősége s erkölcsi jellemünkből csak egy sugártis felmutathatnánk, a vallásos érdek felkarolása, s épen e missiói ügy az, melynek ha csak gyönge világításban is felkeli mutatnia, hogy komoly vallásos és erkölcsi erőn épült hazaszeretettől lelkesülve a magyar még el nem esett, sőt eljő az idő, midőn a világ szinpadán még egyszer szerepelvén, virulni fog mert virulni akar. Ötödik napja, hogy Konstantinápolyban vagyok, hova az itteni angol s amerikai missiók viszonya s dolgainak megismerhetése s a velők való szorosabb összeköttetés szándékán kivül, azon elhatárzással jöttem, hogy bármi fáradsággal e másfél inilió népességű városban elszórtan élő magyarjainkat fölkeresem s édes anyai nyelvünkön évek óta elfeledt lelkök előtt az evangyéliom, az élet bujdosásaiban vezérlő hit szent forrását felfakasztom. — Az engemet működésemben eddig soha el nem hagyott, mennyei gondviselés megsegített, hogy e munkámat megkezdhetém. E munka megkezdéséről bevégzéseig nem is teszek vala említést, ha mind az én mind a magyar protestáns egyház s a nemzet más felekezetű elfogulatlan tagjai nagy örömére azon tudomásra nem jövök, hogy itt az 1849-iki magyar mozgalom eleste után, a viharok által a térről leszórt magyar száműzöttek elmetszett honszerelmöknek az evangyéliomi szent hitben uj sarjat növelendők, egy keleti magyar protestáns egyházközségben egyesültek. Azonban ezen egyházközség, midőn az európai viszonyok a száműzötteket egy vagy más nemzet táboráhozi csatlakozásra szóliták, az eltávozottakkal anynyira meggyengült, hogy fejlődésében sikerrel nem haladhatott, s később egészen megszűnt. A mit az idő és gondoskodás kegye megőrzött a múltból csak a jegyzőkönyv, néhány levél s az egyház pecsétje maradt fenn s jutott kezemhez. Azon szent alapján az evangyéliomi hit és honszeretetnek, mely a száműzöttek községével letétetett itt, de elpusztult: reméllem, hogy a nagy Isten segedelmével sikerül egy uj maradandó magyar protestáns egyházat alapítanom, azon hitben élvén, hogy a magyarnak, a hol csak egy kis tér is kínálkozik, azt felhasználva a magyar dicsőség s evangyéliomi hit ujjá születése s terjesztéseért a hazán kivül, mindenütt de mindenütt munkálni szent kötelessége. Melyben én is egy a legkisebb fáradozván, szabad legyen felhívni a magyar protestáns egyház s magyar nemzet dicsőségét és nagyságát hőn óhajtó hazafiakat, hogy működésemet becses figyelmökkel kisérve, szellemi és anyagi részvétökkel is támogatni méltóztassanak!