Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

vén véd- és dacszövetséget kötöttek egymás között. E város volt 1537-ben szemtanúja az előbbinél még nagyobb összejövetelnek, melyben résztvettek némethon protestáns fejedelmein kivül 22 birodalmi és más szabad város küldöttei, 42 reform, és luth. theologus, ezek között maga Luther és Melanchton ; ez összejövetelre okot adott V. Károly római császár, és III. Pál pápa, kik a protestantismus kiirtására szövetkeztek; a pápa általános zsinatot hirdetett Mantuába, külszinleg azért, hogy az evangélikusokkal kiegyezkedjék, valósággal pedig azért, hogy (mint ö mondá) „a veszélyes és dögleletes lutheri eretnekséget kiirtsa;" az evangélikusok is megvoltak hiva a zsinatra; azonban a Schmakaldeban összéjött fejedelmek 1. kinyilatkoztatták, hogy a mantuai zsinatra nem fognak elmenni; 2. újra aláírták az augsburgi confessiot; 3. aláírták az úgynevezett schmalkaldi vallási cikkeket, melyekben a többi közt ki van mondva, hogy a pápa nem Istentől birja a keresztyénség feletti legfőbb hatalmat, s hogy az anyaszentegyháznak csak egyedül Jézus Krisztus a feje. E történeti nevezetességű városban meg van még az a ház, hol Luther az összejövetel alatt lakott; ott van a ház falán illő felirattal egy hatytyu képe, melylyel Husz vértanusága alkalmakor jóslatszerü mondatában a hamvaiból phoenixként feltámadó reformatiót jellemzé. Ott van a templom sekrestyéje felett egy szoba, hol Luther dolgozott; ott vannak részben még a könyvek is, melyet használt. Nem lehetett volna tehát jobb helyet választani a Gusztáv-Adolf-egylet ünnepélyére mint e várost, melynek múltja a protestantismus múltjával ennyire egygyéforrott. Az ünnepély julius 19-étől 21-ig tartott. A bizottmányilag oda küldött egylettagok, és a tiszteletből meghívott vendégek már az ünnepélyt megelőző este Wernshausenben voltak, s másnap reggel zöld galyakkal diszitett kocsikon vonultak be a kitűzött helyre; a város szélén fenyögalyakból és virágfüzérekből egy csinos diadalkapu volt feállitva e felirattal: „Willkommen ihr Botén des Friedens." Minden ház virágfüzérekkel és koszorúkkal volt díszítve; s a mint az óhajtva várt vendégek a főtérre értek Bernhard lelkész a főtemplom dékánja üdvözlé őket. A tulajdonképeni ünnepély 20-á ; tartatott meg. Reggel 7 órakor már tömve volt a templom ; a szokásos imákat Bernhard helybeli lelkész mondá el; azután dr. Lampadius lipcsei dékáuy a szónok-székre lépett; megható beszédjéhöz alapigékül Máté 5, 5. versét „Boldogok a szelídek; mert ők birják a földet" vevé; s gyönyörű beszédjében szépen kifejté, hogy a Gusztáv-Adolf-egylet szelídséggel gyakorolja működését, és épen ez által biztosítja magának a föld szellemi birtokát. A szent beszédet követő egy órai szünet után ugyanazon templomban megkezdődött a főegylet gyűlése, melyen mint szónokok különösön kitűntek: az elnök Ébert lelkész, Königer hessendarrnstadti kapitány, végre egy nassaui lelkész, ki leginkább Limburg várost ajánlotta az egylet pártfogásába, hol épen most építenek egy protestáns templomot. A mult évi tiszta jövedelem négy ezer tallér •olt. Az egylet figyelmébe ajánlottak öt egyházközséget Kurhessenből, és 15-öt e tartományon kivül, mint a melyeknek legnagyobb szükségek vagyon a ségélyzésre. A gyűlést 150 terítékű lakoma zárta be a tanácsházban, s másnap a vidéki egylet-tagok érzékeny bucsut vettek a vendégszerető várostól. A Schenkel-féle ügyet, mely pár közleményben általunk is röviden megérintetett, mindenfelé nagy figyelemre méltatják; több külföldi vallásos és nem vallásos lap foglalkozik azzal; a bádeni ministeriumhoz nyilatkozatok mennek pro et contra ; mi a t. olvasok kedveért ez ügyben felmerült érdekesebb mozzanatokat közöljük. A „Temps" egy szélesen elterjedt francia lap igy nyilatkozik e dologról: „A bádeni egyháztanács kibocsátványa egészen uj s nagyon természetesen sokak elölt paradox tünemény; ez több, mint mikor egy állam proklamálja és szigorúan meg is tartja a lelkiismeret és cultus szabadságát: az egyház proklamálja itt a szadadságot, és kinyilatkoztatja, hogy létezésének e szabadság egyedüli feltétele; és ez egyház nem egy most keletkezett jelentéktelen secta, hanem a bádeni nagyhercegség rég constituált államegyháza; e nyilatkozvány oly körülmények között jött létre, melyek annak komolyságát és ünnepélyességét csak nevelik. E nyilatkozványból nem a scepticismus hangja szól, hanem az öntudatos hité, a hité, mely a szabad vizsgálódást vallásos melegséggel öleli keblére. Mi legkevésbé sem kétkedünk azon, hogy ezen elvi nyilatkozvány minden felé roppant viszhangra találand, és a szabad gondolkodás történetében korszakot alkotó nagyszerű események közé fogják sorolni. Mi irigyeljük Báden dicsőségét, melyet Európában csak egyedül ő mondhat magáénak, de mely a szabadság történetében nagy és kitűnő helyet fog elfoglalni." A „Le lien" francia ország első protestáns szellemű vallási lapja 37-ik számát következő szavakkal kezdi meg; „A mult hét eseménye egy jelentékteljes győzelem, melyet némethonban a protestantismus, az evangelium szabad szelleme az absolutismus és szellemi hátramaradás felett vivott ki." Ezután a bádeni egyháztanácsnak általunk is ismertetett kibocsátványát szórói-szóra közli, és a cikket e szavakkal fejezi be: „Valódi protestáns szellem, Jézus Krisztus evangeliomának szelleme lengi át e nemes sorokat. El fog jöni az idő, a mikor Franciahonban épen ugy, mint Németországban, Párizsban ugy, mint Bádenben csak e hangon és nem máskép fog beszélni a protestáns egyház jóléte felett őrködő hatóság; ha ez idő nincs messze ugy siessünk, ha pedig még messze van, igyekezzünk azon, hogy mentül hamarabb hozzá közeledhessünk." TÁRCA. „JÉZUS, MÁRIA, JÓZSEF." Ily cimü, s a róm. kath. köznép számára irt imádság, mult septemberi Mária ünnep alkalmából kinyomatott és kiosztalott Budapesten a következő történelmi és orvosi