Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

soproni főtanoda, mert népünk ama 1500 frtokat ha ugyan egészen mást nem gondolna, aligha nem mind az utolsó fillérig a lőrinci tanodának Ítélné oda! Miután pedig doctor juris-féle diplomával nem dicsekedhetünk, azt, hogy vájjon az itélethozással megbízott Zala esperességi törvényszék u. m. ellenfelünk illetékes legyen-e ily officiumra nálunknál törvénytudóbb férfiak döntsék el. Ugyan csak ily törvénytudó férfiak által megfejtendő e következendő három kérdést vagyunk bátrak ide igtatni, u. m. I. Igazságos-e az, hogy midün a 44,000- nyi népségű tolnai egyházmegye évenkint 2700 pfrtokat fizet direkt adó útján tudományos közcélokra, ugyan akkor ugyanazon célra a kerületbeli többi ugyanazon számú e"s vagyonú többnyire a főiskola körében összecsoportosult népség alig fizet 1700 frtokat? vagyis hogy példával könnyitsem a kérdés megfejtését: igazságos volna e az, ha teszem a centralisták mintahazájában Franciaországban a bretagnei nép több mint másfél anynyival járulna álladalmi közcélokhoz, mint a Párís közeliiben létező departamentomok lakosai ? vagy még világosabban szólva: nem elég méltányos és elfogadható javallatot tettünk e az 1859-iki pápai gyűlésen a kerületeknek, azt ajánlván nekik, hogy hát vessenek ki a többi kerületi 146,000 népségre aránylag annyit, mint a mennyivel többet azoknál mi fizetünk, s az igy bejövendő' mintegy 3500 irtokkal azonnal segítve lesz a főtanoda minden szükségein ? de ugy-e akkor az volt rá a felelet: Nolo acerbam suinere? II. Jogos állapot-e az, hogy amolyan rotten-boroughs-féle mindusi minüjtiák minők kerületünkben léteznek, csak annyi s oly érvényes szavazattal bírjanak még pénzkérdésekben is mintegy 44,000 lélekből álló egyházmegyei testület ? III. Pártoskodás-e az, midőn egy autonom testület erélyes emlékiratban kéri a felügyelő testülettől az általa jogain ejtett sérelmek orvoslását, ellenkező esetben appellatát helyhez neki kilátásba ? Oh uraim! dunántúli többség! mert nekünk tulajdonképen nem is a dunántúli egyházkerülettel u. m. a melynek fenhatósági jogát mi mindig tartozó tisztelettel elismertük, — hanem ezen egyházkerület fölött ez idő szerint uralkodó — nevezetesen a soproni főtanoda javáért minden egyéb —még oly nemes és szent érdeket és jogot feláldozni kész — egy hatalmas párttal van ez a sok bajunk; — igenis itt a minoritás a majoritással vagy ha ugy tetszik : itt József az ő tiz testvéreivel áll szemközt ; itt az evangyéliom s a tőrvény harcolnak egymással harcot! — de mit mondok ! mintha bizony nekünk csak eszünkágában is jutott volna vala a törvényt megrontani, — holott épen a törvény és pedig magyarhoni evangy. egyházunknak egyik sarkalatos törvénye — az önök centralisatiója — hatalmi túlterjeszkedése következtében veszélyeztetett egyházmegyei önkormányzati jog védelmére keltünk fel annyiszor a mennyiszer ott a tanácskozó termekben, legközelebb emlékiratunkban, s szólalunk fel ugyan csak itt a nyilvánosság terén! No mi ugyan nem épen jó kedvünkből követtük önöket e térre, — nem mintha okunk volna a nyilvánosságtól félni, sőt ellenkezőképen még köszönettel is tartozunk önöknek, a mennyiben az ügy már most egy közvetlenül nem érdekelt s ugyan azért részrehajlatlan bíróság elébe van terjesztve, s mi ily bíróság részéről — ügyünkre nézve csak kedvező ítéletnek nézhetünk eleibe : — de mert szerettük volna önöket — megkímélni! — Hogy önök önmagokat mért nem kímélték meg jobban, azt csak sajnálhatjuk, de nem tehetünk róla ! — De viszont önök se ütközzenek aztán benne meg, ha — miután az önök által megújított harcban a hadi szerencse már is a mi részünkre látszik hajlani egyházmegyénk a majdani békekötés alkalmával nem az emlékiratban tett ajánlatok nyomán, — hanem egy kissé keményebb f.-ltételek mellett — azaz : a „clara pacta, boni amici"féle jogszabály szerint fog önökkel kiegyezkedni akarni. Még egyet — a szíves olvasó megnyugtatására. Trsztyenszky úr ,,egy szomorú kilátásban lévő szakadást" említ fel cikkében! No egy ily bekövetkezendő szakadás elég szomorú esemény lenne evangy. anyaszentegyházunknak kivált e jelen ugy is elég zilált állapotában ! De hát melyik fél akarja ezen szakadást előidézni'? Egyházmegyénk bizonyosan nem, u. m. a mely az önökkel mind ekkorig folytatott alkotmányos harcban a legális tért még soha egy pillanatra sem hagyta el; s igy legfeljebb önök akarhatnának velünk szakítani, a minthogy csakugyan önöknek egyik irányadó vezérszónokuk ilyforma javallattal lépett ott a pápai gyűlésen centralista pártja előtt fel ! Ám föltéve hogy az ilyféle agitatio mellett a szakadás elébb utóbb csakugyan bekövetkeznék, ezt mi tolnaiak ugyan eléggé sajnálnék, de azért kétségbe nem esnénk, mert hiszen ott van a magyarhoni evangy. autonom egyházegyetem, mely ugyan bennünket sohasem fog kitagadni, valamint mi sem fogadtuk meg azt soha; igenis biztosithatjuk önöket, hogy miként az 185

9

/e

o

-iki nehéz harcban kiállotta hűségünk a tüzpróbát: ugy ez esetben is fognánk tudni, mely zászló alá esküdtünk, s mely signum alatt győznénk! És most szeretett testvérem az Úrban! Trsztyenszky úr ! nyújtom önnek testvéri jobbomat a netáni viszontalálkozásig, — ha t. i. időközben V e r w a rn u n g o t nem kapunk, vagy hogy épen s i 1 e n c i um o t nem parancsolnak ránk! Azonfelül is pedig üdvözli önt s elvbarátait a tolnai ellenzék nevében. Schneiker Jakab, varsádi lelkész, s tolnai ny. esperes. KÜLFÖLD. A HASSIAI GUSZTÁV-ADOLF-EGYLET ÜNNEPÉLYE SCHMALKALDEBAN. Schmalkalde a protestantismus történetében kitűnő helyet foglal el. Itt jött össze 1530-ban dec. 22-én Fülöp, hassiai őrgróf felhívására némethon nyolc protestáns fejedelme, — kik az üldözött vallást anyagi védelmök alá ve-