Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

azon 50 — 60 p. mérő gabona volt az egyedüli biztos alapja, jövedelmi kútforrása, s a kerület egész az utolsó időkig elég méltányos volt, ezt nekik beszámítani, megelégedvén azon 33 — 40 v. frtokkal, melyeknék évi befizetésére ezen egyházmegye magát önként lekötelezte. Hogy e szerint az 1856-ban gyülekezeteinkre kivetett évenkinti 55 p. mérő gabonajárandóságot u. m. nem is gyakorlaton alapuló követelést megtagadtuk, sőt az ugyanazon évi nov. 10-iki ker. gyűlés jegyzőkönyvének 32. pontja szerint ezen kivetés ellen erélyesen tiltakoztunk is, azon még kevésbé fog csodálkozni, avvagy épen benne megütközni bárki is, ki meggondolja, hogy 4 év óta fizették gyülekezeteink a soproni főtanoda újonnan szervezhetése végett reájok kivetett 1500 frtnyi évenkinti tetemes tanodai adót, s magunk is épen akkor javában fáradtunk az 1853-ban részint az idők mostohasága — de leginkább a főtanoda iránti kegyeletes tekintetből ideiglenesen megszüntetett lőrinci altanodánknak ujon felállításában, a mi — tekintve azt, miszerint ezen tanodánknak akkorban alig volt 1800 frt alaptőkéje, tehát annyi sem mint a mennyiben előreláthatólag annak évenkinti fentartása volt kerülendő, oly nehéz feladat volt, hogy — miután ezen tanodát a gyülekezetek s azok belső hivatalnokai részéről lett ujabb adóelvállalás, ugy szinte egyes hitbuzgó egyháztagok, nevezetesen a lőrinci tanodának egykori hálás növendékeinek kegyeletes közreműködésével, — 1857-ben csakugyan felállítottuk, a vidéki olvasó nem annyira azon fog csudálkozni? hogy ez sikerült, mint inkább azon, hogy a kerület tudva sőt szemmel látva, mennyi nehézséggel küzdünk, — ugyan akkor hogyan tudott ellenünkben ily nemcsak nem méltányos de még nem is jogosított követeléssel csak fellépni is ! — De sőt még többet mondunk! Az e.megye ugyan ez alatt a régi 40 vfrtokat ugyan annyi pengőre emelte, sőt utóbb — csak hogy a kerületteli jó viszony mielébb helyreálljon a reá kivetett 55 p. m. felének a soproni piaci áron való évenkinti megváltására is ajánlkozott, — s mi lőn az ereéménye ? „Azon nem várt esetre — igy szól a tavali veszprémi gyűlés jegyzökönyvének 45. pontja, — ha a tolnai esperesség fönebbi (180 p. m.) hátralékának fél év alatti kiszolgáltatását újonnan elmulasztaná, a kerületi elnökség megbizatik azt egyházkerületi törvényszéken hozandó Ítélet által is behajtatni." No már hogy ezen behajtás mindamellett is elmaradt, az csakugyan nem a kerületi többség — hanem egyedül csak a bölcsmérsékletü elnökségnek érdeme. De ám maradt légyen el, vágy ne maradt volna el, — a szerencsétlen végzés ki volt mondva, ott állt a jegyzőkönyvben örök emlékül az utódoknak, — s azt kérdjük már most, hol van becsületére jó hirére nevére valamit tartó s amellett jogaira is féltékeny testület, mely ily sértő és sérelmes végzésre másként felelt volna, mint a hogy mi azt az emlékiratban tettük ? avvagy nemde e csak alkotmányos jogával élt ezen egyházmegye, midőn ily kihívás utan — az ujabb időben — leginkább a volt absolut kormány nyomása alatt gyakorlatba vett adórendszert — miként azt a figyelmes olvasó az emlékirat második részében tapasztalta, uj revisió s egyszersmind vizsgálata alá vonta azt is, hogy tulajdonképen micsoda jogcimnél fogva van a kerület ezen egyházmegyénkből befolyó adók kizárólagos használatában 1 Lássuk már úiost minő eredménynyel! Az emlékirat kétféle kerületi u. m. köz- és tanodai pénztárakról szól, s ezek elsejébe fizet egyházmegyénk ez idő szerint kerékszámmal 300, a másikba 1500 pfrtokat. Azt fogja már most a kíváncsi olvasó tudni akarni, sőt előre felteszi, hogy az egyházmegyének ily kettős pénztára csakugyan szinte van. No már pedig a mi a közpénztárt illeti, ennek sem hire, sem hamva nálunk. Igaz hogy van egyházmegyei közpénztárnokunk, de ez tulajdonképen csak a kerület szolgája — ingyen, a miért néha jól le is hordják ! Es nékünk e.megyei pénztárunk nincs, — de mit mondok, ennyi közadófizetés mellett nincs annyi jövedelmünk, hogy csak a kerületi gyűlésre küldendő esperesünknek s követtársának tisztességes diurnumot adhatnánk is, hanem költenek a magok zsebjéből! Mit szóltok ehhez ti zólyomi és bánáti testvérek V Azt kérdjük már most, méltányos igazságos-e ez ? nem a közügymenet szenved-e ezzel ? nem e még a dunántúli rendszerrel is ellenkezik ez, u. m. a melynek az e.megyékröl szóló II. szak. 4. §-ában világosan ez áll: „mivel pedig a közügyek elintézése alkalmával némely költségek elkerülhetetlenül szükségesek lennének, az első rendű gyülekezetek három annyit fizetnek, mint a harmadik — a második r. kétannyit az esperesi pénztárba stb. De hát mért nem fizetnek ? Csak azért, mert ezen rendszer még csak az ujabb korban szülemlvén meg, e.megyénk vagy azért, mert a régi patriarchális közigazgatást szegénységünkkel összehangzóbbnak találta, — vagy mert minden erejét Lőrinci altanodája emeléséré akarta összetakaritni, — vagy most talán köztünk nem találkozott elég bátor férfiú, ki az első nehézségekkel szembe mert volna szállani, elég az hozzá, hogy ezen fizetések mind ekkorig csak a rendszer papírján vannak megírva. Nem ugy a kerület! Ez ugyanis — élvén a rendszer által neki adott hatalmával, már 1846 ban az addig volt közpénztári adót megkettőztette, s miután ekként az első lépés szerencsésen meg volt téve, nem maradtak el a pótadók sem, sőt épen az ez idei pápai gyűlésen a tolnai emlékiratnak mintegy dacára uj kivetés lön elhatározva, egy szóval a kerület, ügyesen felhasználván részint a rábeszélést, — azonfelül pedig támogattatva egy a centralisatio mellett buzgó többség által, de különösen egy bátor és szemes férfiú fáradhatatlan tevékenysége folytán financ-ügyeit oly virágzó állapotba hozta, hogy azóta még többféle uj kerületi fizetéses hivatalokat is nem kételkedett felállítani, — s mi — kik ezen közpénztári adóknak egy szép részét viseljük, még képviselőinket se láthatjuk el illő útiköltséggel! De hát a tanodai pénztárral hogy állunk ? Annyi-