Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-24 / 4. szám

Jövendőbeli kölesön-kérések útjának bezárására és a hitel megőrzése tekintetéből tisztelettel kérjük a t. számvevőszéket: szíveskedjék a főiskolai gazdasági választmánynak meghagyni, hogy csak a törvény korlátain belől szabad mozognia; és hogy a tanárok fizetése mindaddig utólagosan és évnegyedenként történhetik csak, mig a kamatok utólagosan fognak bejönni. Elébb szűnjék meg az ok, meg fog szűnni majdan az okozat is. Csak azon igyekezzék a gazdasági választmány, hogy mindenik tanár, három havi illetményét egyszerre és mindég martius, junius, septeinber és december hónapokban megkaphassa; ennyi működéséért is, ily nyomorúságos időben és ily körülmények között, mint a milyenben vagyunk, köszönetet fog érdemleni. Az utólagos és évnegyedenkénti fizetésnek Sárospatakon sok előnyei vannak; ugyanis már akkor méltó lévén a munkás a maga bérére: nem kérésnek, hanem követelésnek van helye. Most a tanár, a melyik évnegyedi fizetésben hivatalát elkezdi, azt csonkítás nélkül megkapja. P. o. a ki sepinlember közepén lép hivatalba, az ket héti tanításért három havi jul. — sept. fizetést kap. A ki pedig p. o. januárban meghal, annak örökösei március végéig húzzák a tanári fizetést; ezenkívül özvegy-árva illetőségbe az april-juniusi díjt is élvezik; sőt, ha folyamodnak, kegyelemből a jul. — sept. rendes fizetést is megszokta adni a superintendentia. E nagyon régi törvénynyel ellenkezőleg, ha a tanárok most a havi fizetés megállapítását kérnék az egyházkerülettől; hisszük, hogy az, tekintvén egyedül saját hasznát, kérésöket legszívesebben megadná, kellő alap mutatása és pontos kiszámítása után. De ebből a tanárokra úgy, mint örököseikre csak veszteség hárulhat: mert akkor az eddig szokásban volt jótéteményektől, a dolog természeténél fogva , e 1 k e 11 e s n i ö k. — Fő előnye végre az utólagos fizetésnek az, hogy ily eljárás mellett a pénztár üres soha sem lehet, és ez mindenek felett föfigyelmet érdemel oly intézetnél, mely az adósok irányában sokszor akaratlanul is, kíméletes eljárást tartozik követni. Mult 1863. év december havában, mint halljuk, a Hegyaljáról oly kimutatás ment a nm. magyar kir. helytartótanácshoz, főispáni helytartóság útján, hogy az egész Hegyalján csak egyetlen-egy faiskola volna, Olasziban Lónyai Ödön úrnak. Hát a pataki tanitó-képezde faisiskolája hová lett, mit csináltak vele az illetők? Ezt is szeretnek tudni. X. Y. Z. KÖNYVISMERTETÉS. Tiszta észtan irta Kerkapoly Károly bölcsészettanár és m. acad. 1. tag. Első füzet: Ismerettan (121 lap, ára 1 frt) és második füzet: Gondolattan (140 lap, ára 1 frt) mindkét füzet megjelent Pápán 1863. (Folytatás.) A második rész a „gondolattan." Voltaképen az első rész is a gondolatot tárgyalja, de a gondolatot mint levőt; — az az, a gondolatnak azon határozmányait fejti ki, melyek azt annálfogva illetik meg, hogy „levő." A második részben pedig a gondolatot mint fogalmat, az az, mint a meglevők eszmei magvát, (mint lenni kellő létet) adja elő. A bevezetésben a gondolattan fogalmának rövid körvonalozása után a minden logikai vizsgálódás közös tárgyának ,a gondolatnak különböző felfogását, s a logikai tudományoknak ebből folyó eltérő voltát ismerteti, kijelentvén egyszersmind szerző, hogy ö is, a nyelvhasználatban is nyilvánuló közértelemmel egyezően, a gondolatnak s illetőleg a fogalomnak és a fogalom határozmanyainak egyéni gondolkodásunktól független tárgyi realitást is tulajdonit, következőleg könyve nem csupán a gondolkodásnak mint alanyi munkásságának törvényeit tanitja," hanem az egyéniségemtől független fogalomnak mivoltát, s e mivoltából folyó módosulásait terjeszti elő, nem az egyéni gondolkodásom tetszése, — hanem a gondolt tárgy (a fogalom) mivolta határozván meg, — hogy miként kell azt nekem is gondolnom. — Ezentúl kiemelvén a gondolatlan sajátlagos nehézségeit, s méltatván az ellene támasztatni szokott ellenvetéseket magára a tulajdonképi tárgyalásra tér, — a mely két iészre oszlik, u. m. I. rész a „sajátképi gondola 11 a n" (tán helyesebb volna „fogalomtan," mivel az egész első rész folytonosan csak a fogalommal foglalkozik, majd a fogalom elemeivel, — majd ez elemek vonatkozásával az ítéletekben, majd a fogalom öszezái kozásával a zárlattanban) és II. rész az e s z m e t a n. Az első részben — mint csak most emliténk — a fogalommal foglalkozik, három fejezetben u. m : 1. f. „fogalomtan"- (tán jobb volna „sajátképi fogalomian"). Mindenek elölt azon kérdésre igyekezik megfelelni, hogy mi a fogalom. És erre kimutatja, hogy az nem csupán alanyi képzet, hogy p. o. a közönséges értelem is midőn mondja, hogy a háromszög, vagy a növény fogalmából ez vagy az következik, ekkor nem a mi képzetünkből, hanem maga, a növény vagy kör benső természetéből von következtetést. És igy a fogalom nem — mint mondani szokták — a tárgy lényeges ismérveinek gond o 11 egysége, hanem maga a tárgy lényege, benső természete. Ezentúl e fogalom közelebbi mivoltának megvizsgálásához fog, vizsgálván a fogalmat A) általánosságában (elvon! általánosság, — összesség — és nemi általánosság vagy genus) B) különösségében (külső: — és belső vagy faji különösség) és C) határozottságában (lényeges határozottsága vagyis alanyisága; — esetleges határozottsága vagyis egyenkéntisége; — s a fogalomnak a gondolkodó alanynyal és más fogalmakkal való viszonya.) 2. f. „Az Ítélet tan." Az Ítélet alatt a fölebb különböző elemeiben megismert fogalomnak épen különböző elemeire való szétválását, és ime fogalmi elemeinek egymásra vonatkosását érti. És igy az Ítéletben a fogalom mint elemeinek egyikét képviselő (mint alany) határoztatik a másika mint (tulajdonitmány) által. Mivel a fogalom mindegyik eleme magában ismét egész fogalommal is tűnhetik 8 *