Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

sőt egyszer egy meglehetős vastag könyvet láttam a „lópatkolásról irva) itt egy tudományos harccal több vagy kevesebb az egyre megy. De nálunk, hol a theologiai tudományos művek, oly ritkák s gyéren keresettek, hol a tlieologiának s egyháznak — szégyen kimondani — van is nincs is közlönye, hol a „kecskeméti protestáns közlönyt elbukott, a „sárospataki füzetek'4

előfizetők hiánya miatt csak áldozattal tartható fenn, — a, „Prot. Egyh. és lsk. Lap" évek óta tengődik ; hol a külföldi lapok szinte igen gyér közönséggel bírnak; és hol következőleg valóban szomoritó hátramaradás tapasztalható : itt mindenesetre más, és nagyobb hatása van egy ily tusának. A mi ebben emberi volt, mi a testtől és vértől, a felzaklatott indulatoktól származott, az j ji ' mind elmúlik az idővel; de az eszmék, az egy és más oldálról elhintett igazságmagvak, azok gyökeret vernek, gyümölcsöt teremnek. Ki tagadhatná őszintén szólva —• hogy e vita folyamában több gondolattal állítással találkozott, melyek előtte ujak voltak, melyek gondolkodásra ösztönzék, s lelkében ismét uj gondolatokat költenek ; hogy e kis vihar sok helyütt íelzavará a theologiai tespedtség dögleletes tavát, — hogy egyik egy, másik más küzdő pártjára állva, védelmére kelve, egy kis mozgalmat, életet támasztott? Es ez is elég arra, hogy szebb jövőt reményljek! A másik jelenség, melyre reményem alapitom: „a magyar prot, theologiai társaság'1

érdekében ez évben megindult mozgalom. Nem ezen indítvány, vagy # készített terv, alapszabályok azok, melyek engemet örömre ragadának; mert hiszen egy két magosabb célokkal foglalkozó, ilyeket kitiiző egyén mindég volt, valamint nem hiányzottak olyak sem, kik elég ábrandosak voltak nemes eszményképeik teljesülését hinni. Nem is olyféle ábránd örvendeztet, mintha vélném, hogy e társaság megalakulása után azonnal özönlenek a legremekebb magyar tudományos munkák. Hanem örvendetes az, hogy az első szóra rövid idő alatt oly szép -számmal seregeltek a lobogó köré, ugy az alapító, mint pártoló tagok. Honnét e nyomorúságos napokban a felhívásra e nagy viszhang ? Szalmatűz? van bennünk elég, de itt tán nem az működött. Nem! Kezdjük felismerni, s szégyenleni helyzetünket, kezdjük látni a magaslatot, hol testvéreink állnak, a mélységet hova sülyedénk, — érezzük, hogy betegek vagyunk, tagjaink zsibbadtak, vérünk keringése mindinkább lassúdik, egyházunk szív-ere — a tudomány — már nagyon halkal ver, kürültünk a lég bűzhödt. Erezzük mindezt, pedig mi élni akarunk, életre vagyunk hivatva, ereinkben erő, csak mozgásba kell hozni. Ez költé a viszhangot, ez hozza mozgalomba egyházunk jobbjai közül többeket. Hogy e* társaság létre jő-é, mikor jő létre ? Mi eredménynyel működend, az a jövendő dolga, ez élhet, vagy halhat, de azon nemes szellem, mely e körül eddig elé mutatkozott: az szentül hiszem hogy élni fog, s hova tovább erősebbé fejlendik. Im e néhány mozzanat igazolására annak, hogy lefolyt évünk vallás- s egyházi tekintetben nem volt hozzánk annyira mostoha^ hogy ennek „jó Atyánk! minden szakasza: Jóságod tanuja, szívünknek nincs rád panasza.'1 F. J. 1 A BIBLIA. X. A Károlyi-Gáspárféle bibliafordítás különösön. (B. M.) Ha nem dicsérhetjük a kegyes férfi bibliaforditási munkatételét azon lelkiismeretesség tekintetéből, mely egyaránt óvakodik eredetijének bövitése és csonkításától : tán más fordítói jelességekkel ékeskedik, melyek a munka közönséges elfogadtatását méltó okkal eszközölték, vagy tán pusztán annak köszöni közönségessé válását, hogy más teljes bibliafordítás nem létezett? E kérdés mindenesetre megérdemli, hogy beereszkedöbb vizsgálat alá vegyük a munkát, egyszersmind gondosan megkülömböztessük azt, mi egyenesen Károlyi tollából folyt, attól a mit annak fordításában későbbi kiadók jól vagy roszul igazítottak. » Károlyi Gáspár fordítási müvét egész tisztaságában csak is egyedül a Visolyi kiadásban bírjuk, s azért fejtegetésünkben azt tartandjuk folyvást szem előtt, a később tett igazításoknak külön vizsgálatot szentelvén. Valamely fordítás teljes megítélésére, szükséges, hogy azt a hűség, világosság és csín tekintetéből vizsgáljuk meg. Ha a fordító szavaiban ugyan azon gondolatokat találjuk, melyeket az eredeti kifejez, ha a fordítás az olvasóra ugyan azt a hatást teszi, melyet az eredeti az ezt értőkre gyakorol, akkor a fordítást hűséges nek állithat-