Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-04 / 36. szám

javaik mértékéhez képest szentegyházunk felépitéséhéz könyöradományaikkal járulni, s a keresztyéni részvét és szeretet nemes forrásából lesújtott egyházunk számára is enyhitőszert nyújtani. Csapástól megkímélt keresztyén barátaink! Testvéreink az Úrban ! Hol legnagyobb a szükség, ott jelenik meg leggyorsabban az isteni segítség. Teljes bizalmunk van azért, hogy Isten részvétre gyulasztva irániunk szíveteket, szánandó helyzetünket enyhitendök gyors segélyezésiekkel nem késedelmezendetek, --se gazdagon megáldott évben segélykiáltásaink hallására — az esdő szózatokra a csapásos években siket fülek is megnyilandnak, s nem sokára a gyászének helyett öröm éneket zengedezünk újonnan felépülendő imaházunkban. S hogy e bizalomra alapos reményünk lehessen, mindjárt a gyászhétben — nagybecsű ajándékkal lepetett meg egyházközségünk; egyik t. Baksai István helybeli fögondnok űr ajándéka, ki egy 5 mázsás vesztfáliai acélharangot ajánlott, s meg is rendelt, másik ns. Döring József űr s neje ns. HolTman Rozália asszonyság, mint helybeli r. kath. földbirtokosok ajánlatuk, kik imaházunk 8 ablakainak a legjobb Ízlésben leendő elkészíttetését kegyeskedtek megígérni. Fogadják egyházunk szívélyes köszönetét s forró háláját. Teljes tisztelettel vagyunk Bogáton augustus 18-án 1864. A mélyen tisztelt közönségnek alázatos szolgái a bogáti helv. hitv. egyház elöljárói s azoknak nevében és megbízásából Nemes Bénjámin lelkész. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXIX. A vasárnapi galatzi szolgálatom végzése után oly kimerült vagyok. A rendes lelki állapotról különféle körülmények által elvert lelkekhez s szünetleni buzdítás, ugy kifárasztott. Le kellene hajtanom bágyadt fejem, de a mi legközelebb történt ha le nem irom lelkem emlékéből kiszorítja s fényével együtt eltemeti a holnapi nap uj kinja, és küzdése. Galatzi híveinket házankint meglátogatván ma szépen összegyülekeztek, s én gyengélkedésem mellett is hoszszabban prédikáltam, mivel a nép lelkének hosszas buzdításra volt szüksége, hogy újra lelkesedjék. Egy éve mult galatzi egyházunk erkölcsi létezésének. Én az alapításkor mindent megtettem, a mi csak kitelt de távollétemben nem ment az egyház vezetése oly tapintattal, hogy örömmel mondhatnám el gyarapodtunk! Lelkem sir sokszori utam fáradságom küzködésem csaknem porba hullása felett. Az iskola közelebbről a tanitó betegeskedése és más miatt csaknem szétbomlott, a nép a vasárnaponkénti istenitiszteletről azt adván okul, hogy se ének se prédikálás elmaradozott; ugy hogy húsvét óta midőn itt voltam nem gyűltek össze nagyobb számmal. Most minden hiány a maga meztelenségében tünt fel. Igaz hogy elszórt s nagyrészt lelkében elvadult népnek a legkülönösebb igényei vannak miknek nagy tapintattal is alig lehet megfelelni. Hát még ha ez hiányzik s a nep lankadást tapasztal. Akkor mindennek vége, a régi állapot a régi vallási és nemzeti pusztulás kezdődik el. A tanitó hivataláról lemondott, én az iskolát megvizsgáltam s a szükséget látva, hogy mindent helyre pótoljak , a nép réggebbi lelkészségét az egyházi élethez visszahozzam : az ö kértökre elhatározám, hogy egyebütt dolgaimat végezve négy öt hét múlva hozzájok jövök, megkezdem mint tavaly magam az iskolát, buzdítom a nagyokat, tanítom a kicsinyeket nappal, hogy éjjelenkint ha birok ébren álmodozzam egy gyékényén az eszmék fényéről, s a körülmény és emberi közöny elszomorító gondolatáról. Holnap t

indulok Szászkut felé. A mai nap minden boruja mellett is hozott némi örömöt. Egyházunk jobbjai látván szememből lelkem fájó borongását Zilahi Imre gépész hazánkfia buzdítására, ki ez úttal az egyháznak templomi használatul 12 énekes könyv vételét felajánlá, elhatározák legyek felölök jó reménységben mert mig viszsza jövök is összefognak gyűlni vasárnaponkint, Zilahi atyánkfia könyörög, s legyek nyugton magukat az egyházat összefogják tartani. Hála Istennek! Talán nem vesz el az ide fordított erö és fáradozás, s ez áldástalan évben midőn a föld virágát nem a szárasság, de a sok eső és hullám ölte el, az én munkám virága fog hozni őszre ha csak kévés gyümölcsöt is. Ott fenn a segedelem oh sem a ki plántál sem a ki öntöz, hanem Isten a ki előmenetelt ád. Galatz julius 25. 1864. Czelder Márton. TÖRÖK PÁL REF. PÜSPÖK JUBILAEUMA. A pesti ev. ref. egyházközségnek aug. 28-án szívemelő ünnepélye volt. Főt. Török Pál superintendensnek, mint pesti lelkésznek 25 éves jubilaeumát ünnepelte. Az ünnepély a templomban 10 órakor vette kezdetét rendes isteni tisztelet alakjában; az egyházközség gyülésteremében folytattatott, s diszlakomával fejeztetett be. ,,Európa" termeiben. A templomban ft. D o b o s János ceglédi lelkész tartott lelkes beszédet, melynek minden szava szívből vala merítve, s a szeretet és hálás elismerés érzetével hatotta át a jelenvoltak kebleit. Távol tartózkodók a lelkesült pap hivataltársának s barátjának minden túlzó magasztalásától, de nem tartózkodott kitűnő, még a rosz akarat által is el nem vitázható érdemeinek elösorolásában. Dobos beszéde után egy énekszak elzengése után Török Pál lépett a szószékre. *) Hogy lelke mélyében meg van hatva, az egész lényén látható, s főkép első szavainak hangján észrevehető vala. Beszédének bevezetése köszönet volt a Mindenhatóhoz, a ki ezen napot megengedé érnie, s köszönet azokhoz, a kik neki ezt az örömet készítették. A miket az *) Főt. Török Pál superintendens és Dobos János urak beszédeit ha lehet közölni fogjuk.