Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-04 / 36. szám
eiöbbi szónok az ö dicséretére, az ö érdemeiként elősorolt, szép formákban egybefoglalva sorban elháritá magától, és tulajdonitá a Gondviselésnek, a pesli ref. egyházi község fáradhatlan buzgalmu presbyteriumának, „melylyel öröm együtt működni" a lelkes, mívelt egyházközségnek, — tulajdonitá a magyarhoni ref. superindententiáknak, egyházaknak és egyes jótevőknek. Kiváltképen meghatók valának szónoklatának végszavai, midőn ezeket mondá: „Nem sok időm van tehát hátra, és én meghalok. Meghalok és akkor — feledjetek el: de ne engedjétek megfogyatkozni a jót, mit együtt szerzettünk! ne engedjétek összeomlani az építményeket, melyeket együtt alkottunk! — Meghalok, és akkor — feledjetek el engemet; de kegyes szemekkel tekintsetek árváimra 1" Ezen atyai s protestáns lelkiatyai ajkakról mintegy véletlenül leperdült szavak számtalan forró könyüt idéztek elő a hallgatók szemeiből. A templomi ünnepély után a jubilált szeretett lelkiatyát az egyházközség elöljárói és számos előkelő tagja a gyűlésterembe kiséré fel, hol a zöld asztalon egy nagy ezüst billíkom vala felállítva; melynek a mai nap emlékére történt ünnepélyes átadásával Jókai Mór lévén megbízva, ez virágos, költői beszédjeben üdvözölte Tör ök Pált először mint huszonöt éves lelkészt, azután mint huszonöt éves protestáns lelkészt, továbbá mint huszonöt éves magyar protestáns lelkészt, végre mint huszonöt éves pesti magyar protestáns lelkészt. Gyönyörű beszédét következő szavakkal végezte be: „Fogadd kezeinkből ez örömnap emlékére, számos tisztelőid megbízásából e kelyhet, mint hitünk jelvényét. Adjon az ég napokat a te napjaidhoz, s az Úr, ki megjutalmazza az atyák erényeit a fiakban, hozza el rád az ezüst menyegző után, a sz. hivatal aranymenyegzöjét is, melylyel ősz atyádat megjutalmazá. Mind azon áldást, melyet ez idö alatt te osztottál ki másoknak, teljesítse rajtad viszont az Isten az időben és az örökkévalóságba n." Ezen általános lelkesedéssel fogadott beszédre az ünnepelt superintendens űr a baráti és családias bizalmasság szeretetreméltó modorában felelt, érzékeny, velős beszéddel. Majd Kecskemét négy tagu küldöttsége élén nt. F örd ő s Lajos úr üdvözlé a kecskeméti egyházközség nevében, ezt nyomban követvén nt. F i J ó Lajos úr Körös részéről, Ezek után főt. S z é k á c s Pál superintendens lépett közelebb a jubilálthoz, s „nem ugyan mint hépviselöje vagy küldöttje azon egyháznak, melyet egyébiránt mindenütt és mindenkor szeret képviselni," — hanem kiválólag mint barát, s egykorú bajtárs a magyar protestáns egyházi küzdelmek mezején, szokott ékesszólásával üdvözölte Török Pált, a ki baráti hangulattal mondott válaszában egyebek között „olyan egyességet kívánt a két protestáns felekezet között is, á milyen barátság közöttük létezik." Megjelent Kis-Ujszállás részéről is, — melynek egyházában kezdette meg Török Pál lelkipásztori pályafutását— két érdemes férfiú, Illési János és Kaszás István urak, kiket nemcsak az ünnepelt pesti lelkész, hanem a pesti egyházközség jelen volt tagjai is szíves szeretettel fogadának, s mint örömmel látott vendégeket, és szeretett testvérek képviselőit megéljenzének. Most előlépett a pesti ev. reform, német leány-egyház köség presbyteriuma, a skót missio tagjaival egyesülten, kiknek nevében t. König Rudolf lelkész mondá el német nyelven az üdvözlő s szerencsekivánó beszédet, melyben különösen ki valának Török Pál azon érdemei emelve, a miket a skót missio sikeres eljárásának elösegélésében szerzett. A német üdvözlést a megtisztelt pesti református pap szintén német nyelven köszönte meg; válogatott szavakból font beszédebe beleszőtte azon szívbeli óhajtását, vajha minél előbb megérhetné a pesti ref. német egyházközség önálló egyházzá alakulhatását. A háznál végbe ment ünnepélyesség kellemetes befejezéseül, egy bepecsételt levél megjelenése szolgált, melyben Ács Károly e nap emlékeül 500 ftnyi iskolai alapítványt küldött. Délutáni egy óra tájban befejeztetvén a szónoklatos ünnepélyességek, legvégül következett — a minek elmaradását ily alkalmakkal a bevett ősi szokás meg sem engedné — a kedvderítő, szívviditó lakoma, mely „Európa" termeiben rendeztetett 80 teritékre, s mely derült kedvvel, s jele* áldomás-köszöntésekkel füzerezve folyt le. Az értékes ezüst billikom, melyet a pesti ref. egyházközség Török Pálnak 25 éves pesti papsága emlékeül átnyújtott, a község egyik tagjának Cseh Pál ezüstmives polgártársunknak gyöngyörü müve; a kehely födöje tetején kitűnő gonddal és sikkerrel készített cserkoszorú díszeleg, aranyozott lapot fogva körül, melynek egyik oldalán : „Török Pál/' a másikon : „1864 kisasszony hó 28-án" olvasható. A billikom derekán levő sima lapba a következő chronosticon van vésve : EMLéküL negyeD éVszázas páLyára a híVek TIszteLetük klnCsét nyújtják át Itt e kehelyben A billikom alsó része az egésztől külön váló megfordított kerek tálca alakú, melyre mint egy talapzatára állítva képez fődőjével egy egészet. Ezen talap alá rejtett a hívek gondos jóakarta becses értékű adományt a szép számú családdal megáldott jubilált leikiatya számára. S ez volt oka annak, a min talán többen felakadtak, hogy a billikom félig kinyitott tokjában adatott át. (A H.) NYILATKOZAT. Miután az ágost. hitvall. evangy. egyház f. é. aug. 24—27. napjaiban Pesten tartott egyetemes gyűlése, a pesti theologiai intézetet újra felkarolta s egy uj tagokkal megszaporított választmány az egyetemes felügyelő úr ő méltó-