Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-28 / 35. szám
rületiink szeretett föpásztora, főtiszt. Székács József superintendens úr volt szíves e hely színén megjelenni. Már az ünnepélyt megelőzött napon, az úlba esö pilisi és alberti ev. egyházak, értesülvén arról, hogy ezen alkalommal ha csak egy pár órára is szerencsések leendenek a lorrón szeretett főpásztor! körükben tisztelni, rögtönzött bár, de annál szívélyesebb elfogadására készültek a föpásztornak. Pilisre, Nyáregyházáról, hol Fabinyi Tófor hétszemélynök úr ö méllóságánál tette volt barátságos látogatását — szombaton estefelé érkezett a főpásztor, s ott, egy a paplak kapuja felett emelt, nemzeti lobogókkal, s virágbelükből e felirattal „Isten hozott föpásztorunk" — ellátott, diadalív körül — előbb a pestmegyei ev. esperesség nevében , báró Podmaniczky Ármin felügyelő úr, — majd az összes helybeli presbyterium élén, s számos mindkét nembeli vének és ifjak jelenlétében — helybeli lelkész és felügyelő által — hangos örömkiáltásokkal, fogadtatott. Mely szívélyes — se nem hivatalos jellemű utában — alig várt, meglepő fogadtatást a főpásztor meleg szavakban viszonozván, a jelen volt egyháztagokkal, magyar és tót nyelven folytatá társalgását miglen a bekövetkezett est — öt és környezetét a paplak belsejébe vonulni készteté! Az éjt Pilisen töltvén, másnap 8ya órakor Alberti felé folytatá útját a főpásztor lovas bandérium s több fogat kíséretében — melyhez még az alberti határnál várakozó számosabb bandérium csatlakozván. — d. e. 9 órakor a főpásztor kocsija az alberti evang. egyház temploma előtt megállapodott. — Magas boltozati! nemzeti lobogókkal, zöld galyak és virág-koszorukkal ékesített diadalív alatt, számlálhatlan néptömeg közepette, üdvözöltetett a főpásztor helybeli lelkész nt. Juhász Ferenc esperes és nagyságos Kubinyi Géza helybeli felügyelő urak élén a presbyterium által — s kölcsönös üdvözlet után a zsúfolásig tömött templomon keresztül menve, melyben az „az erős vár nekünk az Isten" énekeltetett — néhány percre az alberti paplakba vonult. Irsán mintegy 9% órakor megérkezvén, hasonló ovátiókban részeltetett — s kevéssel 10 óra előtt a nagy számra növekedett és a parochia udvarán helyet foglalt minden rendű és rangú közönség kíséretében a templom felé vette útját. A templom bejáratát sürü néptömeg vette körül, s szerencsésnek tarthatta magát ki ezen keresztül a templom belsejébe hatolhatott. Az istenitisztelet a szokott módon megnyittatván, az oltári szolgálatot s azután a tót szónoklatot tiszt. Sárkány Sámuel pilisi lelkész tartá a szónok-székről — alapigékül 1. Ti'moth. V. 17. u. vévén — alkalomszerű beszédet mondván ',a z e v. lelkész hivatásáról." —Ennek végével, rövid magyar ének után főtisztelendő Székács József superintendens úr lépett az oltár elé, nt. Juhász Ferenc és Sárkány János aszódi lelkész — urak két oldalróli assistálása mellett, és előbb szokott méltóságosan mély — majd emelkedő, áradozó nyelven szónokolván leköté a hallgatók figyelmét, megragadá a keblek érzelmeit, annyira hogy nem volt szív, mely vele nem imádkozott, nem volt szem melynek ragyogó könyeiben a kebel benső megindulása le nem tükröződött volna. — A zsúfolásig telt templomban oly mély csend uralkodott, hogy a szónokló föpásztornak egyetlen egy drága szava sem veszett kárba, s miután egyenként átadta volna a papi hivatal jelvényeit a keresztelési és úr/acsorai szent edényeket a bibliát és templom kulcsot, alkalmi intések és oktatások kíséretében, s megáldá a pásztort és egyházát a gyülekezet nagyjait és kicsinyeit — az uj lelkipásztor imával és áldással bocsátá el a gyülekezetet. — Mindenki hálás érzelemmel hagyja el e szent helyet, hálával Isten iránt, ki ily bölcs és láng lelkű főpapot rendelt híveinek pásztorul, és hálával a főpásztor iránt, ki nehéz hivatalának minden terhei dacára kész megragadni minden alkalmat, hogy lelkileg építse a gyülekezeteket, s láng nyelvével buzdítsa őket, hogy nevekedjenek abban a ki a fő — t. i. Krisztusban. Jelen volt az ünnepélyen a beiktatott lelkésznek érdem dűs atyja nt. Zelenka Dániel vanyarci lelkész úr is, mély megindulással hallgatván a föpásztornak szavait, melyekben a szülök érdemeiről is megemlékezett, kik az egyháznak oly jeles férfiút neveltek, mint minőt a beiktatandó lelkészben, másfél évi tapasztalat után — tanult ismerni. Istenitisztelet után, az egyház által rendezett, vidor pohárköszöntésekkel fűszerezett közebédnél mintegy 60 hivatalos vett részt — mig végre bekövetkezett a bucsu órája, mely a föpásztort a tisztelői köréből — elhivá Pestre hivatala s szerető családja körébe. Az irsai egyháznak kétség kivül sokáig maradand kedvesen emlékezetes a mai nap — valamint mi mindnyájan azon hő óhajtással távoztunk a helyszinéröl hogy a kegyelem Istenének áldása legyen a föpásztorral, az irsai ev. egyház- és annak lelkészével. Sárkány Sámuel pilisi lelkész. TÁRCA. ADAT A N. MAROSI ÜGYHÖZ. Olvastam e lapok 31-ik számában a n. marosi egyház viszonzását, s megborzadva az abban nyilatkozott szenvedély túlhajtása föiött: nem állhatom meg, hogy mint ez ügyben a főt. kerület által a helyszínére kiküldött másfél napig ott működött küldöttspgi tag, mind a tisztelt olvasó közönség, mind maga a n. marosi egyház tájékozására föl ne szóllaljak. Elmondom hát az ügy eredetét, alapját s folyamát röviden. A dunántúli ft. kerület 1859-ben az egyházi hivatalnokok készpénz-díját eredeti lábra állítván vissza: a n. marosi lelkész ennek és díjlevelének alapján — melyen világosan folyó pénz van kötelezve — az eddig neki váltó pénzben fizetett díját folyó pénzben kívánta fizettetni, s e követelése a város pénztárából teljesíttetett is 2 éven át.
