Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-24 / 4. szám
lyi palriarcha, ki szűz Máriát nem Istent, de csak Krisztustszülönek nevezte, és követői későbben mint syriai vagy kaldaeai keresztyének, külön felekezetet alakítottak. Nem kevésbé a monophysiták sectáját Euty ches konstantinápolyi apátur kezdette, ki a Krisztusban csak egy és isteni természetet állított, mely vélemény ellenében a chalkedoni zsinat 451-ben a Krisztus egy személyében elválhatlanul összekötött isteni és emberi természetet, mint hitágazatot megállította, az ellenkező értelemre átkot mondott, miből Palaestinát, Syriát, Egyiptomot 30 esztendeig rongáló és vérbe borító háború következett, mígnem a 6-ik században a monophysitákat Baradai Jakab, syriai barát a róla nevezett jacobita egyházi felekezetté alkotta. A 7-dik században H e r a c 1 i o s görög császár, a monophysitákkal megbékéllésre vezető eszköznek hitte azon tan felállítását, hogy a Krisztusban csak egy akarat lenne. De a császári theologus roszul számított, jeruzsálemi patriarcha Sophronios az octroyált egyházi véleményt kárhoztatta, a monotheleták értelme keletet, mint nyugotot háborgató uj villongásokat idézett elő, s végre e felekezet is Maroniták neve alatt az anyaszentegyháztól elszakadott. S nem volt elég, hogy a fiu istenségének, átalában a szentháromságnak tana ily sokféle ellenkező, az emberésztől meg nem fogható nézetek alakjában zaklatta, tépte a keresztyénséget, de annak két maradandó, u. m. keleti és nyugoti, vagy görög és római egyházzá szétválását is előmozdította, a mennyiben t. i. e szakadás létrejövésében kiválólag szerepelt a híres formula ,,a patre et filío,ef c vagy azon kérdés: hogy a szent lélek csupán a z atyától származott-e? mint a keletiek hitték, vagy az atyától és fiútól is? mint a nyugotiak állították. Nem hagyhatjuk továbbá tárgyunkhoz képest ernlítetlen, miszerint Krisztus istenségének feszegetésével más és az üdvesség, vagy váltság munkájára vonatkozó vitakérdések is szoros kapcsolatban állanak. Ilyenek voltak pl. a z isteni kegyelem — gratia divina — és az úri sz. •vacsora értelme felett támadott s a keresztyénség sorsára és kifejlésére mélyen bevágó hitágazati versengések. A 4-ik században Pelagíus britanniai barát tagadta az eredendő bünt, mint szintén, hogy attól csupán az isteni kegyelem különös segítsége által lehetne megszabadulni, az akarat szabadságát védelmezte, s hogy az ember maga erejével az erkölcsi javulásra és idvességre eljuthat, szüksége lévén csakugyan abban az isteni kegyelem által gyámolitásra. Az egyháznak ai ember természetes, s vele született romlottságát illető hitágazatát hathatósan védelmezte Augustinus, Afrikában hippoi püspök, az isteni kegyelemnek az idvességre egyáltalában szükséges voltát tanította, az ellenkező véleményt kárhoztatta, e kérdés vitatásával egyszersmind azon borzasztó téveszme elterjedésére adott alkalmat, mintha az isteni végzés által a bűnös emberek nem csak az örökös büntetésre, de ugy szólva a vétkezésre s magára a bűnre is előre elrendelve, praedestinálva lennének. — E vita későbben többször megújult az anyaszentegyházban; Gottschalk orbais-i barát Francziaországban, a 9-ik század közepén, Augustinus értelme szerint, a praedestinatiot szigorú értelemben hirdette, de a mit két zsinaton is kárhoztattak, a barát sok üldözés után, életét tömlöcben végezte. A 14-ik században is a Thomisták és Scotisták — aquinoi Tamás dominicanus, és DunsScotus franciscanus, — követői között e tan heves vitatkozásra adott alkalmat, az elsők az isteni kegyelem kérdésében a szigorúbb, az utolsók a szelídebb nézetet pártolták. E hitágazat, mint tudva van, az egyházat későbbi időkben is izgatta. Éppen úgy az úri szent vacsora értelme felöl a keresztyén egyház keblében már korán külömböző nézetek támadtak, s később e hitágazat felett igen éles vita keletkezett, mire különösen az idvezítö szavai: ,,ez az én testem" adtak alkalmat. Azokat csak hamar szószerinti értelemben kezdették venni, miben a kenyér átváltozásának eszméje már benne rejlett, ez eszmét azonban legalább R a d b e r t francia barát, klastromi névvel P a s -chasius — ily cimü könyvében : „Liber de corporé et sangvine Christi" a 9-ik század közepén mondotta ki, valamint tanította, hogy a kenyér és bor a megszentelés után Jézus testévé és vérévé átváltoznak, bár külső alakjokat megtartják ; e tan azonban mindjárt kezdetben több papok és theologusok részéről heves ellenmondásra talált, kik a kenyeret és bort az úr Jézus teste és vére jegyének vagy symbolumának állították, mely nézetet kivált a 11-ik században Berengár tours-i kánonok erélyesen és sok üldöztetést szenvedve védett. A hosszas pernek III. Innocentius pápa, 1215-iki lalerani zsinaton az által véget vetett, hogy a transsubstantiatiot, mint egyik legfőbb hitágazatot szentesitette a 3 ). (Folyt, köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. A BIBLIA. i X. A Károlyi-Gáspárféle bibliafordítás különösön. (Folytatás.) A magyar irodalmi müvek közt a bibliafordítás, különösön a Károlyi-Gáspárféle az, melynek tökélesitésén első megjelenése óta legtöbb kezek dolgoztak; minden magyar könyvek közt a Károlyi-Gáspárféle biblia az, melyet legtöbben adtak ki, melyet legtöbben igazítottak. 23 ) Az általam Kolozsvárit szerkesztett „Mult és Jelen" első évi, u. m. 1841-ki folyamában, jelesen e hirlap 79, 81 és 82-ik számában az uri szent vacsorára vonatkozó történelmi cikk jelent meg tőlem, mire az adott alkalmat, hogy Magyarországon akkor a két evangelicus egyház viszon egyesülésének eszméje megpendittetett. Azon igénytelen kis értekezés a Függelékben B alatt újra kiadva van. Sz. F.
