Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

tett, Servet vádlása államügyész G i r o t Claudiusra bízatott, s az ellene feltett uj vádokmányban ő, mint istenkáromló, — blasphéme — a keresztyénség és állam csendességét háborgató bepereltetett. Lássunk a per folyamát jellemző pár adatot. — Az első vádokmány egyik pontja Barni úr szerint igy volt formulázva: „Item qu'en la personne de M. Calvin, ministre de la parolié de de Dieu en ceste eglise de Geneve, il a diffamé par livre imprimé la doctrin qui se preche, praenongant tantes les injures et blasphemes, qu'il est possible d'inventer," Tehát Servet az egyházi tannak Calvin személyében káromlásával vádoltatik." Az ezen pontokban foglalt dolgokat, ugy, a mint Sz. F. úr kívánja, ismét nem hirdethettem. En nem mondhattam azt, hogy a theologiai sérelmek után, következtek a Kálvin személye ellen elkövetett vétség ek vagy személyes sérel mek; mert én a De la Fontaine pontjai között egyetlenegyet a 37-ik szám alatt állót ösmerem olyannak, melyből az elfogultság bizonyos személyes sérelmet olvashat ki. Az elfogultság mondom ; mert ezen pont, felfogásom szerint nem azt tartalmazza csupán hogy Servet Kálvint megsértette, hanem inkább azt, hogy Servet gyalázta azon tudományt, melyet Kálvin, mint genfi prédikátor hirdetett, s ezen tudomány felől mindenféle kigondolható igazságtalanságot és istenkáromlást szórt. — Nem hiszem, hogy volna pl. oly állam, a melyben ha valaki egy államtisztviselöről azt hirdetné, hogy azon törvények, melyeket az, hivatalos működésében követ vagy végrehajt, zsarnokiak, istentelenek stb.; — nem hiszem mondom, hogy ez, puszta személyes sérelemnek tekintetnék. Azt sem gondolnám, hogy puszta személyes sérelem lenne, ha pl. valaki ezt mondaná: az a tudomány, melyet én mint lelkipásztor a debreceni gyülekezetnek, ennek helybenhagyásával s az egyház hitelveivel öszhangzólag hirdetek. Istentelen és ostoba tudomány. Ugy vélem, hogy ez sérelem lenne mind a debreceni gyülekezet, mind a magyar ref. egyház ellen. Meg kell még jegyeznem, hogy amaz állítólag személyes sérelmet tartalmazó egyetlenegy pont, nem az államügyész vádokmányában jő elő, mint Sz. F. úr vélni látszik, hanem mint emlitém, a De la Fontaine pontjai között. Az államügyésznek az augustus 23-iki ülésre benyújtott vádpontjai között a 15 ik szám alatt mondatik igenis, miszerint Servet azt állította s hirdette „hogy a német, a genfi és más reformált egyházak vallása és tudománya nem keresztyén," s felhozatik ellene Poupin Abel genfi lelkészhez intézett levele ; — de itt már Kálvinról szó sincs. E pont is mutatja azonban, hogy ama korábbi, hasonló tartalmúnak értékét, miként kell felfogni. (Folyt, köv.) NYÍLT LEVÉL T. MOLNÁR ALADÁR ÚRNAK. Nagyon tisztelt tanár úr! A Prot. Egyh. és Isk. Lapok f. évi 27-ik számában hozzám intézett nyilt levelére válaszolni kedves kötelességemnek ismervén, azt a t. szerkesztő úr engedelmével én is nyíltan kivánom megtenni. Miután a sociniánismus tanrendszere ismertetése indokából lett igénytelen felszólalásomnak nem volt más célja, mint annak kimutatása : hogy az unitárius egyház Erdélyben soha sem ismerte, annyival kevésbé ma nem ismeri magáéinak mindazokat a tantételekel, melyeket Socin felállított s a melyeket ön is közzé tett; tehát a kettő nem egy és ugyanaz a vallás, és ezt Ön is elismeri, midőn nyilt levelébe a 857-ik lapon ezeket mondja : „Csupán abban tévesztettem, s ezt szívesen elismerem, hogy közleményem végén legalább is annyit nem jegyeztem meg, miszerint ez az eredeti történeti alakzatában felmutatott sociniánismus az erdélyi unitár egyházban önállóul, az idők folyamában több egyes pontokban nevezetes módosulással fejlett ki és haladott tovább" — örömemre szolgál kinyilatkoztatni, hogy a födologban teljesen megértettük egymást s egyszersmind én is szívesen bevallom, hogy távúiról sem akarom tagadni azt: mintha nem a sociniánismus szolgált volna az unitarismus históriai básisául. Nem t. tanár úr, ezt tagadni teljes lehetetlen, s ha ön a sociniánismus tanrendszere ismertetésével sejteni engedi vala azt, mit nyilt levelében némileg sejtet t. i. hogy a Socin féle Unitárismust azért ismertette; mert az Unitárismus tanrendszerének ez az elsőalakzata, s már most hátra van még felelni arra: hogy az Unitár tanrendszer miként alakult és fejlett ki Erdélyben, miként Angliában stb. s miként változott, módosult az idők folyamában. (858 1.) — ekkor bizonyosan egy szót se szóltam, hanem elvártam volna mig ezekre a kérdésekre is megfelelt volna; de bocsásson meg, ezt a szándékát — minek elérésére segélje meg az Isten — alig hiszem, liogy a Sociniánismus tanrendszere bemutatásából más nálam jóval meszszebb látó is kiolvashatta volna, s igy a magamhoz hasonló gyengébbek kedviért szükségesnek láttam az ugyanazonitás ellen tiltakozni, épen mint bár mely ev. ref. pap tiltakoznék az ellen, ha valaki az ev. luth. vallást az általa hirdetett vallással ugyanazonositaná, jóllehet históriai hasisok ezeknek is egy; mert végre is az a históriai basis egy kissé széles alap annyira, hogy a szükség esetében mindnyájan reá férünk. Hanem a fennebb lett nyilatkozat után ez már nem tartozik a dologra, s észrevételeire ismét csak egy pár felvilágosítással kívánok szolgálni. A nagyon tisztelt tanár úr fájdalmát fejezi ki a felett, hogy soraimból több helyütt az tűnik ki, mintha azzal gyanúsítanám, hogy nem komoly szándék vezérlette az unitárius atyafiak tanrendszerének (azaz: első alakzatának) ismertetésében s csupán a tévedésért kétségbe vonom jó szándókát; mig Tóth Lőrinc és Kőnek urak eU