Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

len, kik jogtani könyveikben (örökösödés az austr. polg. törv. szerint 1854-ben 47. lap. Egyház jogtan 1863-ban 496 lap) nagyobb és igaztalanabb tévedést követlek el az unitáriusok iránt — tudtával — az irodalomban egy szó sem jelent meg tiltakozásul avagy felvilágositásul. A mi a nagyon tisztelt tanár úr komoly szándékára való hivatkozást illeti, erre nézve engedje meg kinyilatkoztatnom, hogy én azt nem abban az értelemben vettem, a miben ön venni látszik, midőn a jó szándékkal felcseréli — hiszen ön maga mondja : hogy tiszteletlenséggel s mellékérdekekkel nem vádoltam — s a komoly szándék alatt semmi egyebet nem értettem, mint azt, a mi fájdalom igen sok irónál hiányzik; s bár igaz, hogy kétségbevonására a tévedések nem szolgálnak mindig elég alapul, az is igaz,'hogy a legtöbb tévedés mégis épen e hiánynak természetes következése. Igen, t. tanár úr, nagyon sokan és sokat irnak az emberek napjainkban, megvagyok győződve, hogy mind a legjobb szándékból, de hiában, ha a jó szándékkal nem kötik össze egyszersmind a komoly szándékot is végire járni, meggyőződni mindazoknak helyességéről a mit irnak. Legfennebb im ez értelemben ha némi kétely támadt volt bennem az ön komoly szándéka iránt, abból az okból; mert azt hittem, hogy ön nem ismerve azokat a különbségeket, melyeket én a socinianismus és unitárismus közölt symb. könyveinkből felmutatni bátor voltam, mielőtt ennek végire járt volna, a kettőt ugyanazonositotta. De miután nyilt leveléből alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a sociniánismust tulajdon-képen ön sem tartja az Erdélybeu meghonosult untiárismussal teljesen egynek, hanem ennek csak első alakzatának, s abból kiindulva nagyon is komoly szándékkal tanulmányozza e vallás-rendszer további fejlődésének történetét, kész vagyok, minden kételyemet az ön komoly szándéka iránt eloszlatva, tévedésemet e tekintetben én is nyiltan bevallani. A Tóth Lőrinc és Kőnek urak könyveire térve, a mi különösen a T. L. úr amaz állítását illeti, hogy Unitáriusok nem lehetnek tanuk a keresztyének végrendelkezésénél" ne gondolja ön mintha ez elkerülte volna az erd. unitáriusok figyelmét. Ez ellen — ugyan is — még azon évben, 1854-ben Berde Áron, mint az unitáriusok kolozsvári főtanodájában igazgató-tanár, as általa szerkesztett: Hetilap 76-ik számában felszólalt s az ide tartozó hazai törvények alapján megmutatván, hogy az unitáriusok nemcsak keresztyének, de egyszersmind a keresztyének végrendelelenél teljes érvénynyel tanúskodhatnak és tanúskodnak is, T. L. urat sértő és valótlan állításának nyilvánosan leendő helyre igazítására szólította fel. E cáfolat s illetőleg felszólalás megjelent a Pesti Napló 1854-beli 223—1266 és a Buda-pesti Hírlap — ugyanazon évi 531-ik számában is, még pedig a Buda-pesti Hírlap szerkesztőségének 530-ik számában tett ilyetén előleges értesítésével: mi baráti kedves kötelességünknek ismerjük azon felszólítást közleni, bámulattal vegyes sajnálatunkat nem titkolhatván el arra nézve, hogy a sok oldalú műveltséggel biró derék ügyvéd űr, egyébiránt jeles munkájában, bár kétségen kivül tévedésből, de mégis oly sértő és botrányos botlást követett el egy a fel s. uralkodó ház sa hajdani erdélyi törvények oltalma alatt századokig csend e-^ sen élő lojális és békés szellemű keresztyén felekezet iránt. S valóban bámulattal méltó sajnálkozásra ragadhatott is mindenkit, hogy épen T. L. űr egy oly derék jurista s hozzá az 1848-iki pozsonyi országgyűlésnek - hol az általam már egyszer emiitett XX-ik t. c. 1-ső §.-ban az unitária vallás magyarhonban is törvényesen bevétetett — tevékeny tagja azt irta az unitáriusokról, a mit irt, s a mi szintén nagyon kirivó példája volt annak mily kevéssé ismerték némelyek még a jelesebbek közül is az erdélyi ügyállásokat, vallási viszonyokat stb. miért? kétségen kivül azért; mert komolyan nem tanulmányozták, s ha egy Londonban vagy Berlinben megjelent könyvben azt olvasták volna, hogy a székelyek mind oláhul beszélnek, azt is elhitték és híresztelték volna j annyi igaz, hogy a 48-iki orsz. gyűlések alkalmával volt olyan követ, a ki egy erdélyi most is élö követtől épen ezt kérdezte, s csak nehezen hitte el azt, hogy a székelyek nem oláhul, hanem magyarul beszélnek. De ne menjünk tovább ; mert lám magát T. L. urat is a német c o mmentár vezette volt félre; abban a nyilatkozatban ugyan is, melyet ö B. A. felszólítására tett, s a mely a Pesti Naplónak ugyanazon, a Buda-pesti Hírlapnak pedig 532-ik számában megtalálható, eme szavakkal végzi nyilatkozatát: Igénytelen commentárom 47-ik lapján, nem tudom melyik német commentár nyomán becsúszott hiba, e kis munkának gyakorlati becsét, ha van nem csökkenti; azt azonban, ha e kis munka, mint reményiem, második kiadást is ér, a második kiadásában kifogom hagyni, s az első kiadás még el nem kelt példányaiban is szívesen kitöröltetem. A mi már a Kőnek űr egyház jogtanának amaz ön által idézett (855) helyét illeti, valóban köszönettel tartozom önnek, hogy arra figyelmessé tett, s ez által alkalmat nyújtott nekem arra, hogy e tárgyra nézve elmondjam nézeteimet; mert az igazat megvallva — én e könyvet még nem olvastam, s hihetőleg más sem közüllünk; mert akkor nem kerülte volna el a figyelmet s talán felszólalást sem, ha arra csakugyan szükség volna ; de miután az egész jogtan a r. kath. egyház szempontjából van dolgozva, s ennek több oly canonját foglalja magában, a melyek a hazai törvényekkel szemben meg nem állhatnak, s ezek közé tartozik az is, a melyei ön idézett — azt hiszem ez magában elég felvilágositásul szolgálhatna mindenkinek. A K. űr egyh. jogtana 486-ik lapján előforduló amaz egyh. végzés, mely szerint az esztergomi tart. zsinat 1858-ban az rendelte, hogy az unitáriusokat, mivel a szent háromságot nem hiszik, megkell keresztelni, ha a r. kath. vallásra áttérni vagy vegyes házasságra lépni kívánnak,