Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

hogy ezt ne mondja: ele'g büntetés lesz itt a számkivetés. Szabad legyen ezen tényeket s illetőleg kérdéseket az igazság minden elfogulatlan barátjának komoly figyelmébe ajánlani. Most térjünk Sz. F. úrnak azon ellenezéseire, s megjegyzéseire, melyeket már nem az én munkámból vett a Servet ügyére nézve. 5, „A XlX-ik század büntető közvéleménye a Nemesis épen Genevában," — nyilatkozott, természetesen Kálvin ellen — Servetnek máglyára hurcoltatásaért," — mondja Sz. F. úr. S honnan mondja ezt ? Onnan, mert levelet kapott Genfből melyben az van irva, hogy „a Kálvin ünnepélyt, május 29-ikét megelőző estén, a város utcáin falragaszok formájában a Servet elleni itélet kifüggesztetett." Valóban mustármagnyinál nagyobb hit kell hozzá, hogy valaki 'ama plakátokban a XIX - ik század büntető közvéleményét és a Nemezist lássa. Ily hit előtt csak meg kell hajlani. Vájjon amaz éjjeli plakátokat, melyeket Barni úrék szolgái egész özönnel ragaszthattak ki, nem paralyzalják-e a Genfben tartott nyilvános Kálvin ünnepélyek? — Tisztelem mindenkinek egyéni meggyőződését. de megvallom, hogy én, mint történetvizsgáló, kivált vitatkozás mezején, igen-igen restellenék igy is okoskodni: minthogy Kálvin emlékére, a föld különböző részein, több száz meg ezer helyeken dicsőítő ünnepélyek tartattak : íme a XlX-ik század igazságszolgáltató közvéleménye! stb. stb. Mi szükség ott eféle deklamátiókra, hol a kétségbehozott történeti tények szigorú kitisztázásáról vagyon szó ? 6. Sz. F. úr nagy hibául róvja fel nekem, — ki egyébiránt „a Servet ügyet felületesen tárgyaltam," — hogy a Servet elleni eljárást illetőleg ,,s o k dolgot és lényeges körülményt is elhallgattam. Igy pl. hogy miután Kálvin előbb a maga szolgáját és írnokát de la Fontaint léptette fel Servet vádlójául, e szalmaváz szabadon bocsátása után a reformátor saját testvére Kálvin Antal vállalta el azon diszes kötelessége t." De ugyan kérem, miért kívánja azt tőlem Sz. F. úr, hogy én valótlanságokat beszéljek? Hiszen, a ki fáradságot vesz magának a per adatainak megtekintésére, az látni fogja, hogy Kálvin testvére Antal, Servetnek vádlója egyetlen egy óráig sem volt. A törvényszék augustus 15-iki jegyzőkönyvéből olvastam igenis, hogy de la Fontain a fogságból szabadon bocsáttatik, miután Servetet a törvényszék csakugyan bünügyi kereset alá veendőnek találla már. De la Fontain azonban, a vád folytatásának kötelezettsége alól fel nem mentetik; sőt kezest tartozik állítani a végre, vagyis annak biztosítása végett, hogy a vádat folytatni fogja. Ilyen kezesül állítja Kálvin Antalt. Egy nap múlva azonban a Kálvin Antal kezesi szerepének is vége lett. „ . . parceque les reponses du dit constitué il se traunera erimine, est arreté, que le dit Nicolas instant sóit laché, moyennant submission et caution de suivre son instance. Le principal a promis de se representer quantes foisil sera appellé et de suivre a sa partié; et a sa requite s est constitué f i a n c e Hon. Antoine Calvin, bourgeois de Geneve." — Kálvin, ezzel egyezőleg ezt irja Farelhez, 1553. aug. 20-ikáról: „Tandem pronunciavit Senatus, capita omnia probata esse. Dimissus est e carcere Nicolaus die tertio, quum fratrem meum sponsorem dedisset. Quarto absolutus est.." Kálvin Antal tehát vádló nem volt, sőt épen annak biztosítása végett volt kezes, hogy de la Fontain mindaddig vádló lesz, mig őt a törvényszék fel nem oldja. A mi egy nap múlva megtörtént. 7. Azt is nagy hibául róvja fel nekem Sz. F. úr, miszerint fel nem emiitettem azt hogy „a Kálvin által készitett requisitoriumban, mint b ü n volt Servetnek felróva miszerint „a viennei börtönből kiszökött, — tehát életét megmentette." Ismét sajnálatomat kell, kifejeznem a felett, hogy Sz. F. úr alaptalan, félszeg dolgok hirdetését kivánja tőlem. A ki valaha töryényszéki vizsgálat alatt volt, — vagy máskent figyelembe vette, hogy mi az: az jól tudja, hogy az elővizsgálatban kérdésül feltétetni szokott pontok, épen nem bünvádakat tartalmaznak mindenkor ; hanem oly, bármi tartalmú kérdőpontokat is, a melyekre való feleleten, a kérdező a bünvádat megalapithatónak gondolja. Ezt jól tudta Kálvin is, ki nagyobb jurista volt, mint némelyek gondolják. Épen ezért azon pontoknak, melyeknek 5-dike a viennei fogságra vonatkozik, ezen ciméttette fel de la Fontaine, — illetőleg a törvényszék: Ce dit de la Fontaine demande que le dit Servet doine repondre a ses interrogats gi aprés eerits." Hát vájjon midőn augustus 23-ikán már maga az államügyész intéz kérdő pontokat Servethez: Premier: du lieu de sa nativité, num et état de son pére stb: vájjon azt teszi ez, hogy Servetnek születése helye, s atyja neve és állapota bűnül rovatott fel? Egyébiránt, bármi esetben is, nemcsak a keresztyén moralisták, hanem a büntető jogi tudósok előtt is, nem csekély fontosságú kérdés fog lenni az, hogy vájjon szabad-e, valamely törvényszéki fogságból elszökni kivált oly időben, midőn még itélet nem is mondatott. 8. Azt is hibául róvja fel nekem Sz. F. úr, miszerint elhallgattam azt, hogy „amaz okmányban, a theologiai sérelmek után, a személyes sérelmek következtek (t. i. a Kálvin személye ellen elkövetett vétségek) apres les griefs theologiques venaient les griefs personnels, — s miután Kálvin Antal szabad lábra téte-