Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

veszedelemre ragadtatnak; végre midőn az egy Istentől és a tiszta tudománytól való elszakadás nyilván próbáltatik, — ekkor kell ama végső eszközhöz nyúlni, hogy a halálos méreg tovább ne terjedjen. Servet megbüntettetett nem mint valami szakadár, hanem mint egy csupa istentelenségből s rettenetes káromlásokból alakult szörnyeteg.'' — Szabad legyen itt egyszerűen kérdeni, hogy van-e tehát helye azon sajátságos ingerkedésnek, hogy Kálvin szerint vagy tán én szerintem is, az unitáriusokat, mint megátalkodott eretnekeket halállal kell büntetni ? Sz. F. úr valóban igen sokszor kedélyesen tréfálni látszik, a helyett hogy komolyan venné a dolgot, s őszintén keresné az igazságot. Sajnálni lehet, hogy midőn bárki is, azon okokat mérlegeli, melyek Servet gyászos végsorsának szerzői valának, elfeledkezik azon nem csekély fontosságú körülményről, mit én, munkám rövidsége mellett is kötelességemnek tartottam megjegyezni, hogy t. i. „a genfiek azon régi, római szent birodalmi törvényekre támaszkodtak, melyek az eretnekekre meg égetési büntetést mondanak, s melyeket Genf a maga részéről ís saját álla ni törvényeinek tekintet t." Hogy ezen törvények mily lényeges szerepet játszottak az ügy folyamán: az államügyésznek augustns 28-áról kelt s a törvényszékhez benyújtott előterjesztése és pontjai világo san mutatják. Lásd 1 r e c h s e 1 müvében: Die protestantischen Antitrinitarier vor Faustus Socin. Nach Q u e 1 1 e n und Urkunden geschichtlich darg e s t e 1 1 t. Erstes Buch. Mi chael S e r v e t und s e i n e Vorgánger. Heidelberg. 1839. Beilage III. Procédures contre Servet. A berni egyház levéltárából közölve 285 — 320 lapokon. — Teljes igazsága van, már Allwoerden nek, a ki pedig a Servet ügyét nyilván a I( a 1 v i n iránti ellenszenvvel tárgyalja, midőn mind e mellett is elösmeri, hogy S e r v e t az állami törvények alapján Ítéltetett el, mert az ügy egész folyamából bizonyos, miszerint nem volt még akkor eltörölve Genfben az eretnekek büntetéséről szóló törvény ; mert különben még csak keresetet sem lehetett volna indítani Servet ellen. ,,Ex iegibus civitatis condemnatum esse Servetum Jo. Wigandus noster seribit. Nec id prorsus male. Nam quod ex tota carceris ejus história constat, nondum erat tum temporis lex Genevae de haeretico puniendis et comburendis abrogata; alioquin ne actio quidem in Servetum insíitui potuisset. Atque fateor, id multum ad excusandum quodammodo Calvinum momenti habere." — Allwoerden. História Michaelis Serveti. Helmstadii. 1727. 95 — 96. A már Allwoerden és mások által beösmert körülményt, minden későbbi alapos történetírók szinte figyelembe veszik. Vessüuk most már egy pillantást az eddigi fejtegetések tartalmának velejére! I. Servetet felismeri Genfben nem Kálvin, hanem felismeri több genfi polgár, s ezek hírt adnak Kalvinnak s a konsistoriumnak. Kálvin a syndikusok egyikétől kívánja Ser^et letartóztattatását és feleletre vonatását. Vájjon a syndikus nem mondhatta volna-e ezt: Uram, azt nem tehetem; az ellenkezik a keresztyénség s hazánk törvényeivel? II. De la Fontain fellép, foglyul adja magát, pontokat nyújt be a tanácshoz, azt kérvén hogy Servet ezen pontok felett hallgattassék ki, és ha ezek alaposoknak találtatnak : adassék az ügy, az államügyésznek mint vádlónak kezébe. Vájjon e ponton a törvényszék nem mondhatta volna-e eztrabeny u jtott pontok alaptalanok-, a keresetnek semmi helye nincs. Servet bocsáttassék szabadon; bűnhődj ék De la Fontain? III. A tanács felszólítására megjelenik Kálvin több izben tiszttársaival együtt, s a tudományos kérdések felett keményen vitázik Servet ellenében. V a j j on megfosztatott-e a törvényszék a maga bírói jogától, hogy ne mondhassa ezt: Kálvin vitázott; de nincs igazsága. Az igazság Servet mellett áll. IV. Több helvét lelkészi testület s hatóság megkérdeztetik Kalvinnak s Servetnek a per okmányai közül kivett legfőbb tanpontjai felett. Vájjon nem állott-e a megkérdezetteknek teljes szabadságukban, ezt mondani: Servet nem bűnös; bocsássátok őt szabadon? V. A vélemények megérkeznek s egyhangúlag kimondják Servet bűnös voltát. De bármit mondtak is ezek; vájjon feltétlen parancsok valának-e, a genfi szabad köztársaság törvény^ székére nézve; avagy nem állott-e hatalmában egyszerűen félretenni azokat? VI. A genfi törvényszék végtárgyalásra, itéletmondásra összeül. Meghivatnak s megjelennek, még a hatvan tagból álló külön tanácsnak tagjai is. A többség kimondja a legiszonyúbb büntetést. Kálvin s a lelkészek ez ellen folyamodnak. Sikertelenül. Vájjon e végponton,mi fosztotta meg a hatvan tagból álló tanács tagjait, azon törvényes szabadságoktól, miszerint ezt mondhatták volna: a törvényszék eddigi eljárása tévesztett, alaptalan, igazság- > talan; bocsáttassák Ser vet szabadon, vagy a per kezdessék újra. Mi kényszeritette a törvényszéket arra