Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

Kálviné hanem tiszttársaié — is, a per folyamába csavarja, s azt akarja belőle kiokoskodni, hogy Kálvin tehát részes, tényező volt ez által a Servet kivégeztetésében. Miként lehetett már egy 1554-ben létre jött irodalmi tény, tényezője, oka egy 1553-ban teljesen végrehajtott törvényszéki ténynek: én meg nem foghatom. De már ha épen ugy tetszik, hát miért nem teszszük felelőssé Kálvinnál együtt az ő tiszttársait: továbbá Melanchthont, Farellt, Bullingert, Péter Martyrt és több reformátorokat, kik a Servet kivégeztetését, a Servet személye és tanai iránti legnagyobb utálat kifejezése mellett, mindnyájan helyeslették. Sőt miért nem teszszük felelőssé épen magát Servetet is, a ki irodalmi müvében nyilván hirdette, hogy az eretnekeket halállal kell büntetni; nemcsak, hanem a mint láttuk ő volt az, a ki a per folyamán határozottan kijelentette hogy vagy neki, vagy Kalvinnak megkell halnia. — Servet maga mondja, hogy a javithatlan és gonoszságban megátalkodott eretnekeket, — „incorrigibiles , in malitia obstinatos," halállal kell büntetni. „H occrimen est morte simpliciter dignum, etapud Deum, etapudhom i n e s." Christianismi restitutio. pag. 656. Epist. 28. E tekintetben Servet sem oly igen előzte meg tehát korát. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A NÉPNEVELÉS ÚTJÁBAN ÁLLÓ LEGNAGYOBB GÁTKÖVEK FELMUTATÁSA, FELFESZEGETÉSE; ÉS AZ AZOK ELHÁRÍTÁSÁBAN HASZNAVEHETŐ NÉMELY JÓ TANÁCSOK. (Vége.) De vájjon mit tegyünk hát? Mit? 1. Egyesítsük minél gyorsabban lelki erőinket, és minden jóra való tanítói tapasztalatainkat a ,,b a r á t s ágos tanítói — havi — értekezletek" felállítása által, ily formán: Fő és nagytiszteletü egyháznagyjaink belenyugvásukkal válasszon minden tanítói kör, vagy kör-Ielkészi járás magának, lelkészei és tanítói közül egy „értekezleti ügyvezetőt," kiről számos áldásos tettei hangosan beszélik, hogy lelkének felénél jobban szereti a népiskolát, abban a nép gyermekeinek igazi boldogsága munkálását; válasszon mellé, tanítói közül egy jegyzőt: és ezen igy berendezett fiók tanítói testület tartson rendes vizsgát minden hó elején, és ha csak lehet, minden a korbeli tanitó iskolájában a közel hóban elvégzett minden tantárgyból, fősúlyt fektetvén azok betanítása módjának körülményes feltüntetésére, hogy aztán, az érdemes tanmódszert lassanként minden a korbeli tanitó elsajátítván: beplántálhassa iskolájába. A jegyző pedig minden felmerült érdekességről vezessen jegyzökönyvet, mely lemásolva, meghitelezve: egy párban maradjon meg helyben; másikban küldessék meg minden hóban a nt. föesperes úrnak — és kölcsön fejében, egy-egy párban azon nt. egyházmegyebeli minden körnek. 2. Minden félév végén, egy előre kitűzött napon tartassák féléves tanítói értekezlet, melyben vétessék szemlére a kör féléves tanítói élctfulyama ; tanítói értekezések olvastassanak fel, és biráltassanak meg egyéb nevelészeti munkákkal együtt. És a nagyon célszerűnek talált műnek legkönnyebb és legsikeresebb kezelési módjáról készítendő „munka,u

a jövő fél éves t. értekezletre — vagy addig is — beadandó „pályamunkául" tűzessék ki. Ezen értekezlet készítse el a nt. e.megyei konsistoriumnak járandó iskolai relatiókat is, még pedig: szerény kímélettel a minden igyekezet mellett is kevésre mehető, — de szigorú igazsággal a szemtelenségig hanyag tanitó iskolájáról, hogy helyrehozhatlanul elkövetett vétkeért szigorúan lakolhasson. 3. A nép kedveért, ünnep napokon a templomban tartatni szokott közvizsga tartassék meg ezután is, évenként kétszer, a helybeli t. lelkész úr elnöklete alatt: szép csendes békességben. 4. A nt. canonika visitatio méltóztatnék minden alkalommal minden iskolát meglátogatni, ha csak néhány pillanatra is. 5. A tanítóképezde növendékei a helybeli elemi iskolai minden órákon jelen legyenek, és ott, mint azon iskola tanítója vagy tanítói „segédkezei/' hűséggel működvén : 3 év alatt meglehetős kész gyakorlati tanítókká nevekedjenek. Az elméleti neveléstanban pedig az elemi iskolai órákon kivüli időben gyakoroltassanak. 6. Mind a nevelés sz. ügye, mind a józan ész joggal megkívánják, hogy az academica promitiok, — mint a melyek szép jövedelmeikkel, a leverő életfentartási gondok alól felszabadítják a tanítói lelket, — oly egyénekkel töltessenek be, kik, mint közönségesen elismert kész p é 1* dány-tanitók, vezércsillagokként járjanak a nevelés terén, — az isteni gondviselés által szegényebb sorsra rendelt — többi tanitótársaik előtt; képesek legyenek épületesen munkálkodni ezek helyett, s ezek számára is, és általok a nevelés közügye számára addig, mig ezek, hogy megélhessenek, — bizony nehéz tanítói hivataluk mellett még terhes életgondok és testi munkákkal küzdeni is kénytelenittetnek. Minthogy pedig ifjaik jövőjére egész más irányban működő főiskoláink ilyen ifjakat nem adhatnak, közvetlen nem szülhetnek, mert az ilyeneknek három szülő annyuk van, u. m. a „természet" az „iskola" és a „több éves — jól töltött — gyakorlati tanitó élet," — tehát vettessék el végképpen azon borzasztó elv, hogy a főiskolai élet kalitjából kiszabadult ifjúság három évig tartó könnyelmű szeszélyes életének valóságos martalékul még tovább is ki legyen tétetve a „minden ügyek legszentebbik ügye," az általok megtermendö, említésre nem érdemes csekély szellemi haszon fejében.