Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

7. Vétessék le testületünk kezéről és lábáról amaz ótestamentomi hires kánon-pont, és azonban a mint van, kireperálva, kifényesítve, többi — emiitettem és nem említettem — tanítói bilincs-testvéreivel együtt adassék át a nemzeti muzeumnak. Mi pedig tegyük szoros kötelességünkké magunknak akkor, és minden mi maradékainknak is, hogy becsületes magyar kálvinista keresztyén tanitói életünkkel becsületökre fogunk élni a mi szabadilóinknak. 8. Mondassék ki határozatilag ,,a legkisebb tanitói fizetésnek 600 (hat száz) uj forintra emelése." Hiszen ha kimondatik is, ugy is csak olyan vén lyány forrna határozatnak marad ez ránk nézve, mint az is, hogy a lelkészi és tanitói földek adóját az egyház viselje, és igy nem lesz benne senkinek egy krajcár kára sem; valamint akkor sem, ha valaha valamely kormány álladalmi pénztárból az akkor élő tanítóknak ki is fizetné, valamint abban sem, ha addig legalább elevenítő remény sugárt lövel olykor-olykor, any nyi sokszor elbágyadt leikeinkbe. És ennek teljesülésbe mentével mit nyerne a népnevelés szt ügye? 9. A legutolsó csizmadia legény is fekete csuhás céh törvénye alá tartozik, a falusi tanitó meg a praesbyteriurn szűrös törvényszéke alá; hadd érné végét már ez a mai világban igen visszás Gelleizmus, vagy katonaizmus kánonizmus, és büntettessék a szegény elesendő tanitó is azon az uton, melyen a szegény elesendő lelkészt szokás elitélni és megbüntetni. Nézetem szerint ezen jó tanácsok foganatosítása által nagyon sokai segitenénk a népnevelés szt. ügye jobbra fordultán. És pedig erre nem hogy csudatétel, de még csak túlfeszített emberi erő sem kívántatik. Komoly magunkbaszállás, — bátor sikralépés, —- férfias kitartás felolvasztva, vallásunk, hazánk, nemzetünk igaz szerelmében : mindezeknek örömmel való megteljesitésére könnyen elsegélnek bennünket. Adja is a kegyelemnek Istene, hogy segéljenek rá mielébb ! hogy akkor a tisztelendő papi testület tanitói testületünket, mint már arra eléggé érdemest, édes testvérebént szivéhez ölelje fel, onnan soha le se is bocsáthassa, hanem mig a két nagy szív ver, mint a már „teljes önálló népnevelői l e s t ü 1 e t n o. k" örömre és bánatra örökre egyesült szíve, mindaddig a népnevelés szt. ügyének igazi boldogitásáért verjen. Géresy Ferertc, n.-peterdi ref. tanitó. M.-SZIGET. 1864. augusztus 2. (Tisza Kálmán Máramarosban). A közelebb lefolyt négy napon át megyénk egy részében s főleg székvárosunkban magasztos egyházi s polgári ünnepet ültünk. E napok örökké tündöklő betűkkel lesznek följegyezve megyénk történelmében. Tisza Kálmán — mint az egyházkerület által a szigeti főiskola érdekéből kiküldött álandó választmány elnöke jelent meg főiskolánk körében, hogy ennek szellemi s anyagi állapotáról személyes meggyőződés által szerezhessen ösméretet. Julius 28-án reggel az ugocsai határszélnél huszti egyházi s világiakból álló népes küldöttség élén Bikki Ferenc ref. lelkész üdvözölte őt. A Visk, Jécsö, Hosszumezö korona városokbeli ref. egyházak hasonló díszes fogadásban versenyeztek egymással, a viskiek még lovas bandériumot is állítván ki. A szigeti főiskola és egyház küldöttsége Móricz Károly iskolagondnok vezetése alatt a hosszumezöi „Vaskapudnál fogadta és üdvözölte az óhajtva várt vendéget. A lélekemelő, magasztos beszédnek — helyszűke miatt — még csak kivonatát sem közölhetjük. 29-én reggel Szigeten Szarka József r. lelkész, és Szilágyi István igazgató tanár üdvözölték öt a testvériesen egyesült egyház és fötanoda tagjaiból állott nagy szárnu küldöttség élén, Szilágyi a többek között ezeket mondván: „mikor nagyságod e földre lépett, nem idegen földet érintének lábai. Nagyságodra itt nemes pályán izzadott szent emlékű ősök árnyai tekintenek. Egy századdal ezelőtt két Szegedi Ferenc, és Sztojka László ültek e tanoda gondnoki székében, vezették ennek erős lélekkel az ellenséges elemek ellenében ingadozó hajóját, s e nagy szellemek az ős Szénási — Hégen vérből eredve, ugyanazon törzsnek voltak ágai, melyből nagyságod is eredetét vette. íme a gondviselés ennyi idő multán e nemes porokból ismét egyét rendelte közénk a szíveknek, melyben az anyaszentegyház és nevelés szent ügyének lobogó tüze ég. Nem jött nagyságod idegen földre, idegen nép közé; hiszen nagyságod a Teleki vérből is vévén származását, itt láthatja a múltból a Teleki-vér Pogány Istvánt itt találja a fáradatlan munkásságával mindenha közöttünk élő gróf Teleki Domonkost fögondnokunkat. Mennyi s minő nevek, hogy nagyságod magát édes övéi között ta- -lálja. „Jól tudom én a nagy római költő — nagyságod által is vallott — szavainak igazságát: ,,Genus et proavos et quae non fecimus ipsi, vix ea nostra voco :u

— de szóljon rá a még nagyobb ama szavakkal: ,,Te páter Aeneas exeitat et avunculus Hector!" A szellemi örökség soha meg nem szakad." Később megszemlélte a muzeumot könyvtárt az épülöfélbenlevö templomot, meglátogatta a kisdedovó intézetet, örömmel hallgatta a vidor ovoncok feleleteit s gyönyörködött testgyakorlásaikban. Délután részt vett a párífogósági gyűlésben, melynek főbb határozatai valának: a tápintézetbe fölveendő táponcok számának ujabb megállapítása, — magán tanítások, úgynevezett „privátak" visszaállítása ; — továbbá ugy az iskola épületének tervezett, s már is égetően szükségessé vált nagyobbitása, mint szintén a tanárok fizetésének javítása iránti előleges intézkedések stb. Az érettségi vizsgákra is kitüzetett Batics András esperes, mint főt. superintendens úr helyettese állal s a tanári kar befolyásával a határidő, az Írásbeli vizsgák e hó 4. 5. 6-án a szóbeliek 7. 8. 9-én lévén itt szigorúan megtartandók. A fáradhatlan buzgalmu Nánásy Lajos az eddigi alapítók teljes névjegyzékét a legrégibb időtől fogva egybeállítván, ugy ez, mint a muzeum és könyvtár részére aján-i