Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Előfizetési figyelmeztetés! Lapjaink január-juniusi félévi folyama már lejárván, kérjük t. előfizetőinket, hogy megrendeléseiket a julius-decemberi folyamokra mielőbb megtenni szíveskedjenek. Teljes számú példányokkal az idei első számtól kezdve még folyvást szolgálhatunk. Szerkesztőség. BESZÉD, melyiyel nt. esperest Nagy István urat, mint a nagy-váradi helv. hitv. egyház egyik lelkipásztorát, 1864-ik évi május 8-án történt beavatása ünnepélyén, a váradolaszi templomban tartott nyilvános egyház-tanácsi ülésben, üdvezölte Csenge ry Imre. Ünnepet ülünk. Egyházi gyülekezetünk, a gyász év eltelte után, ma kötötte meg önnel, nagytiszteletü lelkipásztorunk, az ujabb frigyet. Ama férfiú iránt ,a ki ön előtt fél századon túl járdáit e szent helyeken, s a kinek sirját hosszú évek szenvedései naponkinti munkával ásták vala a jó és rosz napokban egyaránt, igazán „ holtomiglan s holtáiglan" fogadható hűséggel, őrzötte meg a frigykötést egyházunk. És most, midőn a jelenleg létesült szövetségben az egyház önhöz, és ön az egyházhoz füzék egymás sorsát, jogunk van hinni, hogy ezen szövetséget Isten áldása is szerencséssé és tartóssá fogja tenni. Borura derűt vár a közmondás. S avagy nem várhat-e ön is derültebb időket a borúsak után ? On, mint ember és mint lelkipásztor, nem a tétlenség és kényelem vánkosán, hanem a munka és nélkülözés pályáján, élte le eddigi napjait. Ön nemcsak a mindennapiság bajaival ismerkedett meg, hanem, kiragadtatva szerény köréből, kiürítette a vesztett szabadság keserű poharát is. S midőn, mint a törést szenvedett de megmenekült hajós, visszatérhetett ön az elhagyott földre; midőn itt abból, a mit korábban sajátjának nevezett, még csak romokat sem találhatott; midőn mindene oda levén már, csak erkölcsi becs-érzete és lelki függetlensége nem, e fennmaratt kincsének megóvása végett a nevelői pályára lépett: nem épen önre illettek-e a népköltő szavai, hogy „szolgálatba szabadságért1

' állott ? De fátyolt e szomorú képekre! A számadási lapon, mely a sors könyvében az ön nevére áll nyitva, a sors valahára megkezdeni látszik már a fizetést. S ha a szétrombolt életörömeknek , és a felzavart boldogságnak árát, mint tartozási tőkét, vesszük számitásba: a sorsnak ön iránt bizonyára sok kiegyenlíteni valója van. Nem méltán remélhet-e derűt borujára e mi helybeli egyházunk is? Mi nagyszerű volt, a romlás, mely l6G0-ik évben, Nagy-váradnak a török had által lett'bevétele alkalmával, az itten virágzott reformált anyaszentegyházat és főiskolát, s ezekben a protestáns nemzeti műveltség 65