Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

„(Jullibet ü. Seniorum — in suis dioecesibus existentium Eclesiarurn curam habentes maximam, eas diutius vacare, cum pietatis, cultus Divini delrimento minimé patiantur : — verum de idoneis ministris solliciti, s u a p r op r i e auctoritate et potestate oppidatim eos constituere, et collocare debent, qui tamen prioribus legitime succedant." A 7-ik kánon ,,Evenit interdum, ut Ecclesia suo paslore orbata graviter periclitetur, nisi mature ei succurratur. Cum in tali necessitate raora longa sit periculosissima, de minoribus in majores Ecelesias minstros transplantare stiuieant Domir.i seniores; sine túrba nibilominus tiec invito sed piacidé gratificante populo, — et Episcopo — si fieri potest conscio.u A 3-ik oszt. 1-sö kánon ,,Nerno praesumat temere involare ad suscipiendum sacrosanctum ministerii munus, sed espectet vocationem internam a Deo — — externam vero — ab Ecclesi a." A Gelei 13-ik kánon „Ouicumque ergo i n v itis Ecclesiarum antistitibus et auditor ibus sese obtruserint, tamquam fures, et latrones, qui non ingressi sünt per ostium in caulam o r i u m , sed aliunde ascenderunt ignomeniose extrudantur." 14-ik kánon „Vocationem autem debent habere dupücam : internam a Deo, externam autem ab ipsis presbiteris, seu praestantibus tum pietate, tum dignitate Ecclesiarum Civibus c o n s e n s u tamen p I e b i s q u o q u e Christianae minimé e x c 1 u s o." 22-ik kánon ,,U t nullum P a s t o r u in invito ac repugnante populo senior Diaeceseos t r u d e r e : sic e t i a in p o p u 1 u s neminem eorura invito s e n i o r e , conducere a c i n t r a d u c e r e p o t e s t." Ezen egyházi törvények, — ámbár az egyik 1626. a másik 1649-ben keletkezett, helyesen alkalmazva, — még most is (két század után) megfelelnek a refonnwíio magas céljainak; — a mennyiben a lelkészválasztásnál a papi uralmat (mitől első reformátoraink Tóth Ferenc fentidézett szavai szerint annyira irtóztak, és mi utódaik is iszonyodunk) épen ugy, — mind a nép szabad választási jogát, — a múlhatatlanul szükséges — de nem túl szigorú korlátokkal mérséklik. Ugyan is Az esperesnek Kómjáthi 2 oszt. 5. 6. kánonok, a megürült lelkészi hivatal minél előbbi betöltését, nem a n ynyira jogai, mint kötelességei közé sorolják. Es hogy ez akadály: rá ne találjon, azért mondatik, hogy ezt ön hatalmoknál fogva tehessék. — De ez a kifejezés nem a nép mellözhetésére, hanem arra vonatkozik, hogy a püspök beleegyezésit ne legyenek kénytelenek kikérni, hanem ön jogoknál fogva intézkedhessenek, és a püspököt a megtörtént intézkedésről utólagosan értesítsék. A mint a pesti egyh.kerület 1835. 22. sz. a. hozott határozatában — világosan is kimondotta, hogy a bejeierités, — nem megerősítés hanem csupán tudomás végett történjék. Igaz ugyan az is , hogy a most emiitett, és a gelei 22 kánonok — a gradualis promotio, vagy érdem szerinti előléptetést megemlítik, és ezen szavakkal ,,studeant Domini Seniores4

' az esperesek figyelmökbe ajánlják. De miután az is ki van mondva egyúttal, hogy ez, — non invito — sed piacidé gratificante populo — történjék; — ha valaha találkozott esperes — ki a választás megerősítését, ezen okból, illetőleg ürügy miatt tagadta meg, — az nem ezen törvények szelleme, s szavai szerint cselekedeti, hanem önkényt gyakorolt. — Mi annál veszedelmesebb volt, mert épen a lelkész az, ki a népnek benne vetett bizalma, ragaszkodása, és tisztelete által, mi csak a szabad választás útján érethetik el, — felelhet meg — a vallás magasabb céljainak, a mennyiben hajlandóbb az ember, szabadon választott hivatalnokának gyengéit — inkább elnézni, mint a reá erőszakoltunk jó tulajdonait is — méltányolni. (Folyt, köv.) TÖRTÉNELMI TÁJÉKOZÁS KÁLVIN ÉS A KÁLVINIZMUS ÜGYÉBEN. (Folytatás.) 2. Sz. F. úr azt ruondja, hogy midőn Kálvin Servet letartóztatását kívánta, ez által ,,a keresztyénség sőt az emberiség felsőbb törvényét megsértette, a vendégszeretetet lábbal tapodta; az idegent elárulta, s azt tette, mintha ma valaki, a nála oltalmat kereső politikai menekültet a haditörvényszék kezébe adná" stb. Nem fektetve semmi különös súlyt arra, hogy Servet K.-nak vendége nem volt, s hogy nem Kálvinnál, hanem inkább annak halálos elleneinél a libertineknél keresett oltalmat: csak azt jegyzem meg, hogy Kálvin ezen tettének valódi értékét s embertelen vagy ártatlan voltát lehet ítélet alá venni a mai, de lehet a XVI-ik századi s épen genfi positiv viszonyok szempontjából is. Én azt tartom, hogv történetíróra nézve ezen utóbbi szempont helyes. S ime már Stahelin azt mondja, hogy Servet letartóztatása olyan értékű volt annak idejében, mint a milyen lenne most egy oly fő-fő forradalmi ügynök letartóztatása, a ki átjárja Európa országait, hogy azokat fellázítsa; és miként a fönálló rendnek minden barátja, az állami hivatalok pedig bizonyosan, minden tétovázás nélkül kötelességüknek tartanák azt, hogy ha az ily vándor tartózkodási helyéről értesülnek, azt az illető helyre feljelentsék : épen igy, és épen ezen jogon cselekedtek Ivalvin és a genfi consistorium, a maguk körében és saját meggyőződésük szerint a Servet ügyében. Pressel, Kalvinnak másik ujabb életirója azt mondja, hogy Servetet ugy tekintették akkor, mint ma tekintenék némely országokban Mazzinit. — Bármit mondjon is azonban Stahelin és Prestel,