Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-31 / 31. szám

zsidók, sőt részint Jézus tanítványai is pharizeus világtól környezve és Rómának zsidó zsoldosai által kormányozva, reménylhették ugyan az „Izráel üdvét" a „Jákób csillagát1

' de soha nem reménylhették és nem hihették, hogy Jákób istenének felkentje, az üdvözítő, nyomorúságban fogna megjelenni, legkevésbé pedig, hogy vége szenvedés- és gyalázatteljes leendne. Innen van, hogy az uj szövetség irataiban az Úr Jézus és az apostolok meg ujból-ujból kénytelenek a szenvedésekre utalni, minthogy ezeknek egész haláláig tartó láncolata s különösen az, hogy vége is szenvedés és gyalázatteljes volt, előttük merőben megfoghatlannak látszott. „Világos áttekintés végett összeállítjuk az Úr és az apostoloknak minden ide vonatkozó nyilatkozatait az uj-szövetségi iratok rendi szerint: Máté 16. 21. Az időtől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kellene menni és sokat szenvedni. — 17. 12, De mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, kit nem esmérének, hanem azt mivelék vele, a mit akarának: ezenképen következik, hogy az ember fija is szenvedjen ő tőlök. / Márk. 8. 31. Es kezdé őket tanítani, hogy az ember fiának sokat kellene szenvedni. — 9. 13. O pedig felelvén monda nekik: Illyés bizonyára először eljővén mindeneket helyreállít; de a mint megvagyon irva az embernek fia felől, szükség, hogy sokat szenvedjen. Luk. 17. 15. De először sokat kell neki szenvednie és megvettetnie. — 24. 25. És monda nekik : Óh balgatagok és rest szívűek mind azoknak e 1 h i v ésére, a melyeket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak és ugy menni be az ő dicsőségébe? Es elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva xai apgapevoq a7ro Mcouoeos xat arco jiavzcjv Ttpocpyrfov, magyarázza vala nekik minden írásokban azokat, a melyek maga felől írattattak meg. Ap. Csel. 3. 18. Az isten pedig, a melyeket eleve megmondott volt minden ő prófétáinak szájok által, hogy kellene a Krisztusnak szenvedni, a képen töltötte be! Ap. Csel. 26. 22. De istentől segitséget vevén, mind e mai napig megállottam; bizonyságot tévén ezekről mind kicsinynek, mind nagynak és semmit nem mondok azokon kivül, melyeket Mózes és a próféták megjövendöltek. T. i. hogy a Krisztus szenvedne. 1 Pétér 2: 21; 3: 18; 4: 1; 13: mert a Krisztus is szenvedett Zsidók. 2: 18. Mert mivelhogy szenvedett, mikor megkisértetett, azoknak is segitséggel lehet, a kik megkisértetnek. (Vesd össze. 9: 26; 13: 12. 2 Kor. 1: 5. Mert a mint bővelkednek mi bennünk a Krisztus szenvedései stb. Ezekből s több más helyekből világosan kitetszik, hogy Krisztus és apostolai nem csudáit s egyéb dolgokat akartak Mózes és a prófétákban felmutatni, hanem különösen az ő szenvedéseit; e súlypontra, mely felől a zsidók legkevésbbé akartak felvilágosodni s tiszta felfogást szerezni, a szenvedéseknek ezen súlypontjára — mondom — mindig ismét és ismét rámutattak, s hogy mily nehezen akartak minden tanitás dacára ezen igazság felől felvilágosodni, mutatja azon kemény kifejezése és boszankodása annak, ki soha egy törékeny nádszálat is el nem tört, azok iránt, kik Emmausba mentek. „Balgatagoknak s rest szívűeknek" mondá őket, bár ők csak annyit szóltak, hogy „mi pedig azt reményijük vala, hogy Ő volna az, a ki megszabadítaná az Izráelt." Ugy látszik, hogy ezen szempontból gyűjtötte össze Máté is Jézus életéből az egyes eseményeket születésétől kezdve megdicsőüléséig, hogy kimutassa, hogy születésétől, Egyptomba futásától, Názárethbe visszatéréséről minden, láncolatosan csatlakozik össze, hogy igy egy szenvedésláncolatot képezzen, mely egész életén keresztül vonul. — Ha Cornelius Nepos dicsekszik Atticus életrajzában azzal, hogy azt a szerencse első legnagyobb ajándékának tartotta, hogy épen azon városban született, a melyben az egész föld-