Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-24 / 30. szám

mind pedig jelleme tisztaságára nézve, méltó volt, hogy az egyház történetirója legyen. De itt nem végződött egyházirodalmi munkássága. Az evangyéliomi ifjúság számára is irt célszerű vallástant, s hol német, hol magyar nyelven, röpirat alakjában, számos müvei által vett részt protestáns egyházunk szellemi életének mozgalmaiban, s nyomtatásban megjelent prédikációi, még ma is kedves és épületes olvasmányokul szolgálnak. Budavári lelkészségének ideje alatt 325 gyermeket confirmált, 233 házaspárt hiteztetett össze, 850 egyént temetett el s 128 idegen hitüt fogadott be az evangyéliomi egyházba. Még halála előtt egy nappal is maga jegyzett be mindent az egyházi anyakönyvekbe, utolsó lehelletéig önfeláldozó készséggel teljesité lelkészi hivatalát. íme, egy lelkiismeretes evangyéliomi lelkész munkás élete rövid vonásokban. Ezt látva, nincs-e okunk sírja felett a fölkent szónokkal igy kiáltanunk fel: „Vajha kipótolja Isten e nagy veszteséget!" És ezen gazdag, áldásteljes működés még akkor fogja csak csudálkozásunkat fölidézni, ha megjegyezzük, hogy ily erős, tevékeny, akaratdús szellem, soha sem lakozott még töredékenyebb testben. Évtizedek óta súlyos betegség fájdalmai annyira gyötrik vala halandó testét, hogy valóban ily lélek kellett hozzá, mint a minővel Isten a megboldogultat áldotta meg, e sokoldalú munkásság, tevékenység kifejtésére. Csak sejteni, de meghatározni képesek nem vagyunk, mennyivel gazdagabb áldás háramlik vala e férfiú munkássága által egyházunk közjavára, ha egészsége szilárdabb, s a fájaalmak olykor húzamosabb időre is, nem akadályoztatják, nem hátráltatják tevékenységét. Hátra van még, hogy szóljunk magánéletéről. A kit temetés alkalmával annyi ezer ember sirat, annak valódi emberbarátnak kellett lennie. Hogy az volt, tanúságot mondanának róla az árvák, a kiknek könyeit a boldogult annyiszor letörölte. A pesti protestáns árvaintézetnek ő volt egyik alapitója. Tanúságot mondanának az özvegyek, a kiknek sanyarú sorsán annyiszor könnyített. Tanúságot a szegények, a kiknek annyiszor nyújtott vigaszt, segítséget, és a kiknek, ha mindig maga nem volt segíteni képes, feltudott buzdítani másokat ápolásokra. Tanúságot mondhatna róla, az angyal jóságú Mária Dorottya hercegasszony, kinél az árvák, özvegyek és szegények ügyében annyiszor és mindig sikerrel veté közbe magát. Mily példás, feláldozó, szeretettei — s gondoskodással — teljes volt családja körében, arról tanúságot tettek koporsója mellett gyászba merült özvegyének, gyermekeinek, rokonainak kesergő könyei. Az ő háza példánya volt a keresztyén családi életnek. Igaz volt a megboldogult az egyház, igaz az emberiség, igaz családja irányában. Az ilyen igaznak emlékezete áldott! Az utolsó három év alatt mindegyre nagyobb uralmat vett törékeny testében a kór. A mult télen nagyobbrészt beteg ágyban feküdt, de mig maga szenvedett, az alatt ő kifogyhatatlan volt családja vigasztalásában. Még halála előtt egy fél órával is tudta és képes volt vigasztalni szíve kedveseit. Az utolsó két hét alatt sem aludni, sem enni nem tudott. Nagy szúrásokat s görcsös fájdalmakat érzett valahányszor az evéshez kissé előrehajolt, s szintén a midőn aluvás végett, bátra támaszkodik. Hosszú, kínos szenvedések után meghalt julius 14-én éjjeli 11 és fél órakor. Végső tiszteletére sok ezer ember gyűlt össze. A templom, melyben a ravatal volt felállítva, minden zugában megtelt, de a temetésre megjelent tömegnek csak igen csekély részét fogadhatta be, a többi, mind az utcán várta az egyházi szertartás végét, hogy a kedves halottat elkísérje végső nyugovó helyére. Az oltár előtt főtiszt. Székács József superintendens úr tartott a közönséget könyekre indító beszédet magyar nyelven ; a szószékről nagytiszt. Langh Mihály főesperes úr német nyelven mondott megható beszédet. Ennek végeztével a koporsót a boldogult lelkésztársai vitték ki a templomból. A nagy tömeg számban nem fogyatkozva kisérte el egész a Krisztina városi temetőbe, hol a sir felett tiszt. Bierbrunner pesti ev. segédlelkész űr mondott a megboldogult körülményei — és viszonyaira emlékeztető beszédet. Adjon az Ur mélyen megszomorodott özvegyének, gyermekeinek, rokonainak, szíve barátainak vigasztalást. Az elhunytnak emlékezete pedig legyen áldott egyházunkban s hamvai nyugodjanak békében ! Batizfalvi István. HIRDETES. BIBLIA azaz szent irás mely az egész ó- és uj testaraentomot foglalja magában, az apokryphus könyvekkel egyetemben, Közvetlen az eredeti szövegből forditotta Kámory Sámuel tanár. Első kötet husz ív nagy 8-ad rétben fűzve csak 1 frt 20 kr. 3 — 3 (Vidékről 5 kr postabélyeg melléklendő.) TARTALOM ' Tájékozás — a megürült lelkész-állomás betöltése körül. — Történeti tájékozás Kálvin és a kálvinizmus ügyében. — Iskolaügy; Az egyetemes tanügyi bizottmány. — A győri ág. hitv. ev. egyházmegye tanitói-kara. — Könyvismertetés: Dr. Schwarz K. „Zur (Jeschichte der neuesten Theologie'f

cimü müvének ismertetése. — B e 1 f ö I d : Az alsó-szabolcsi és hajdnkerületi reformált egyházmegye közgyűlése. — A soproni alsó evang. egyházmegye gyűlése. — Tárca: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájában. — A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes iskolai bizottság. — Tanárválasztás. — Nekrolog. — Hirdetés. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest, 1864. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem-utca 2. sz.)