Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

előadó tanárát sem, holott a 13 év alatt tanintézetünkbe átjött növendékek képzettsége kiáltó bizonyságát mutatja annak : hogy ott is emberek tanítanak s hogy az ott tanuló növendékeknek sem egyformán adatott a t a 1 e n t u in, — De annyit mondhatok, hogy az onnan jött növendékek is általában, sem a nyelvek, sem a természeti tudományokban nem szereztek oly képzettséget, mely még az alapismeretekben is hiányos ne lett volna. — Nagyon különös dolog az a propria 1 a u s. Hogy ágostai hitvallású tanulókat jutalmaztunk s elismerésben részesítettünk, sÖt fogunk jövőre is ha megérdemlik , — ezért köszönetet váriunk volna inkább mint megrovást. Hajh de ritka embernek tulajdona a jótétemény elismerése s meghálálása ; holott -örökre igaz marad „ingrato homine nil terra peius alit. A mi az irigység nem szerepelését illeti, inost is nyilvánítom: fáj biz ott a tanítványok számának csökkenése s a magukénak tartott izraelita község jelenlegi elpártolása. No de jövőre oda fordulhat a bizalom s a jelenévi 95 létszám több leend a mult évi 102 létszámnál. Igy van följegyezve az 1863-ik évi Prot. Naptárba. — De Nem szólottam a miskolci ágost. gymnasium anyagi erejéről sem, söt óhajtom : vajha erösebb és gazdagabb lenne mindkét egyház tanintézete részéről. Azt azonban, hogy a miskolci ág. gymnasiuinban növekedett tót és német ifjak jobb és magyarabb érzelemmel telve térnének vissza hazájukba, ezt kereken tagadom. Söt csudálkozom azon észjáráson : a miskolci ág. gymnasiumba nem költözik — igazgató úr magyaros kifejezése — gymnasiumunkból növendék1

' kérdem hogyan lehet képes valaki a nem ismert egyéneket meg- s azok tudományos képzettségét elitélni? Én is megemlíthettem volna szerénytelenség nélkül, hogy tanintézetünk is több országos liírü embereket, a legönfeláldozóbb honfiakat, lelkészeket és tanárokat adott a hazának és vallásnak, söt megemlíthettem volna azt is, hogy a legközelebb lefolyt 13 év alatt több mint hét jelenleg működő s közbecsültetésben álló tanár nyerte itt kiképzettségének alapismereteit. De tudtam, hogy a hol lények szólanak, ott nincs öndicsekvésre szükség. Továbbá: Tudatlanság és rosz akarat kifolyásának mondja igazgató úr azon állításomat: hogy a miskolci á. h. szentegyház felügyelése alatt álló elemi iskola 23 év lefolyása alatt mozdulatlanul áll. Mondhatnám nagyobb tudatlanság és rosszabb akarat vagy elfogultság kifolyása el nem ismerni azon tényt, hogy 23 év alatt egyetlen egy tanár működik; mert ez a cardo rei. Megengedem én hogy ott az előttem is ismeretes Zay-ugróci, vagy az óta módosított tanterv szerint történik a tanítás. Megismerem söt megismertem a 23 év alatt becsületlel működő tanár érdemét ; mert érdemesnek neveztem, mely jelzést igazgató úr szépen mellőz, de hogy elemi tanáraink a képzettség és szakavatottság azon színvonalán nem állanának, ezt ismét kereken tagadom. — Söt e tárgyban most is az a hitem, nevelés és oktatástani elvekből elvont meggyőződésem : „taníthat Bell és Lankaster avagy maga Pestalozzi is négy külön tantárgyakkal terhelt osztályt, physicai lehetlenség kívánt eredményt fölmutathatni. Hogy az olt végzett elemi osztálybelieket vagy tanfolyamban levő növendékeket örömest beveszem, ebben nincs semmi különös; mert melyik pásztor nem szeretné azt hogy nyája szaporodjék, söt az i r ás szavai szerint „a jó pásztor éltét is adja juhaiért," de hogy szigorú vizsga nélkül vettem volna be valakit, soha nem történt. A szerény válaszban megnevezett gyermekek közül igy vétetett be három az elemi osztályba, kettő a gymnasium első osztályába. Hányat vett föi ilyet, ily módon igazgató úr saját lelkiismerete bevallására s megismerésére utasítom. Nagy különbség van az ilyen fölvétel és a gymnasiumi tanfolyamban levők fölvétele közt. — Ennélfogva ; Jogosan tehettem föl a kérdést : megtörténhetik-e, hogy bizonyítvány nélkül veszünk be tanítványokat ? stb. sőt kérem igazgató urat, hozzon fel egyetlen esetet, hogy gymnasiumi tanfolyamban levő növendék bizonyítvány nélkül vétetett volna föl tanintézetünkbe ? míg én — ellen esetben — nem egy Dorning és Ruszkay, hanem többek esetét hozhatnám föl. De ezek mind csekélységek. Fő dolog itt az unió nem létesülése, hic labor, hoc opus. Ez fáj igazgató úrnak, mondhatom nekem is fáj ; mert buzgó protestánsnak vallom magamat s ez érdekben én sem engedem, hogy mások felülmúljanak ; mert erős hitem és meggyőződésem: hogy egyesült erő sokat, söt mindent tehet. De tegye szívére kezét igazgató úr s vallja be őszintén : egyengethetjük-e a jelentőségében nagy horderejű unió útját oly mardosó megtámadással, mint a minővel a miskolci ref. gymnasium igazgatósága illettetett ? Nyilvános bizonysága-e ennek a szerény kérdésekre adott szerény válaszok közzététele ? Avagy testvéries jobb kéznyujtás-e — midőn az unió eszméjét újra felelevenítjük, — huzalkodással olajat tölteni a tűzre? Lehet-e ignorálni a testvériesség azon nyilvános jelét, hogy minden évben örömünket találjuk abban és szíves készséggel engedjük meg, hogy tanítványaink szedjék be az evangelikus hitsorsosok tanodája részére adandó jótéteményeket ? De nem teszek több kérdést; hanem az unió nemsikerülése felemlitésenél, rágalomnak kell nyilvánítanom és visszautasítanom igazgató úr azon gyanúsítását : „hogy az unió létesülését — míg a h. h. tanoda közvetlen befolyásos egyénei oly nevetséges és korlátolt fölfogást nyilvánítanak, hogy az unió által tanodájokat bepiszkolnák, eltótositanák s elnémetesilenék — mindaddig mig más meggyőződés nem gyökeredzik meg leikökben — a közel jövőben megtörténhetönek nem tartom." Ily nyilatkozatok s rágalmakkal nyerünk barátokat az unió magasztos ügyének! De hogy a két testvér egyház között két izben megkisériett unió ügyéről az érdekelt olvasóközönségnek is tiszta és világos tudata legyen, álljon itt a tény történeti valóságában : A miskolci ágost. hitvallású szentegyház által a rnár régebben megpróbált de életbe nem léptetett egyesülési terv nyomán 1856-ik óv junius 22-én egy ujabbi felszólítás intéztetett a miskolci ref. szent egyház elöljáróságához, melyben fölhivatik, hogy az uniót több elősorolt hasznok mellett már csak azért is igyekezzék életbeléptetni „mert a magas kormány azon tartalmú rendeletét, melynek értelménél fogva minden prot. tanodák tartoznak (1856) folyó év auguslus 15-ig magukat az Organisations-Entwurf szerint tökéletesen szervezni, különben megszűnnék tanintézet lenni, — több helytartóság szétküldé a kerületeikben létező tanodákhoz ; ha ezen rendeletet eddig a ref. tanoda nem kapta, bizonyosan elérkezik az hozzá, miután, kivált ily fontos rendelet az egész honban minden tanodákra nézve egyenlő kötelező erővel bír. — Továbbá a német nyelvnek legalább egy tantárgynál, például a fögymnasiumban tanítási nyelvül elfogadása szintén rendeltetik. Ez utóbbi rendelet életbelépend a jövő iskolai év kezdetével egy pár ref., még pedig köztük nyilvános főtanodáknál. E két igen fontos és kikerülhetlenül életbeléptetendö rendelet érvényesítése az unió állal minden fenakadás nélkül megtörténhetik.'' — Mintha bizony ez magunk erejéből meg nem történhetett volna, ha oly könnyen le akarunk mondani törvények által szentesitett tansza-