Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

meglehessen tartani benne? Valóban bámulatra gerjeszti^ és még is ugy van. T. Czelder Márton, a fáradhatatlan magyar apostol, leteszi ez év augustus 10-én egy lizennégy öl hosszú és öt öl széles épületnek alapkövét, kezében egynehány arannyal s már sz. Demeter napján beleköltözik ö maga, a tanító, az egyházfi és készen áll az iskola, mely 67 gyermeket számit ma kebelében. Ez azonbau csak ugy volt lehetséges, hogy az apostol egy személyben építész, munkavezető, pénzgyűjtő, napszámos, szóval minden vala. Tömérdek testi lelki erömegfeszitésbe került ez neki, de mégis látszik rajta. A forró nyári napokban folytonosan a kőfalakon és a napszámosok között forgolódott kora haj: naltól késő estig, étele száraz kenyér, itala hideg víz volt, csakhogy a munka előre menjen s a magyarhonból küldözgetett kegyes adomány bár az anyagokra és a munkások fizetésére juthasson. Kapott is volt, olyan napszúrást, mely miatt félholtan hozatta be magát egyszer hozzám s alig hogy életével nem lakolt igazi keresztyén buzgolkodásáért. Azonban ekkora önfeláldozás nem maradhatott az ég áldása nélkül. A jó Isten megadta érni neki ezen örömnapot, melyért annyit fáradozott. Karácson szombatján este érkezvén Ploestre, ekkor is a legfárasztóbb előkészületi munkák között találtam öt a holnapi napra. Az iskolás gyermekek nagyrésze összevolt gyűlve, készültek karácsoni szent énekekre, hogy még ezen este üdvözölhessék kedves szülőiket s hirdessék a megváltó születése közelgésének sz. perceit. Ennyi derék magyar gyermek szép magyar éneke, s hozzájok intézett kérdéseimre adott okos bátor felelete egészen felvidították lelkemet, eszembe jutván, hogyan álltunk itt mégezelött 3 — 4 évvel. Barátságos beszélgetés, tervezgetés és szent énekek zengedezése között késő éjfélig virasztottunk. Heggel már hat órakor az iskola felibe épített kis torony ércnyelvü prófétája — egy buzgó tag ajándékozta kisded harang — tudtunkra adta a szent nap felviradását. Czelder azonnal talpra ugrott, megterítette az Ur asztalát, székeket és padokat hordatott össze híveitől az iskolába s azokat szépen berendezte. Tíz órakor harmadszor ismételtetett a harangozás, mely után az iskolás gyermekek szép serege tanitójok által vezetve, szép rendben vonult be a kerítetlen udvarról az iskolába vagy imaházba s elkezdettek, egy gyermek korom óta eddig nem hallott szép éneket, mely igy kezdődik: „Az Istennek szent angyala,menynyekből hogy alászálla."Ezen éneklés alatt az összegyülekezett mindenrendü és korú hívek zsúfolásig megtöltötték a szerény ref. imaházat, melyet egyedül a megterített urasztala ékesített. Midőn mi ketten beléptünk, az egész gyülekezet felállott, és tiszteletteljesen üdvözölvén minket, mind addig fenállott, mig mi az urasztalához értünk. Ekkor Czelder barátom vévén át az énekvezetést, az egész gyülekezet állva énekelte: „Jövel sz. lélek ur Isten" mely után még egy karácsoni buzgó éneket elénekelvén, ugyan csak Cz. M. szívet lelket buzditólag prédikált 1. kor. 14, 8. alapján azon szellemi harc szükséges voltáról, melyet külföldön, hitünk, erkölcsünk és nemzetiségünk érdekében ki kell továbbra is fejtenünk. E gyönyörű velős egyházi beszéd rendkívül nagy hatást tett az egész gyülekezetre s később néhány órával oly áldozatokban örökítette meg magát a hit, erkölcs és anyanyelv iránti lelkesedés, mely állani fog mindaddig, mig állani feg a ploesti ref. magyar gyülekezet. Utána én fejtegettem ezen kérdést: „miként szenteli fel egy ref. gyülekezet a maga imaházát és iskoláját." Beszédem végezvén, kiosztottuk az Urvacsoráját, Cz. a kenyeret, én a bort osztogatváu. Az egyszerű de lélekemelő ref. istentisztelet még egy vallásos énekkel, s legutoljára a gyermekek által szép négyesben énekelt: „Isten áld meg a magyart*' hazafias dallal rekesztettük be délután egy órakor. A léleknek és szívnek megadván mennyei táplálékát s az ég urának a hála áldozatot, tudván már Cz. barátom nagy szegénységét, megvallom aggódva kérdéin tőle, hogy hol fognak ma számunkra teríteni. Ne busulj barátom, mondá, az ég gondot visel szolgáiról. Úgy is lön. Néhány nemes szivü hallgatója s egy pár már felekezeti tisztelője tudtunkra adá, hogy a számukra készített ebédet készek felhozni a papi lakba, hogy olt velünk együtt ebédelhessenek. E szíves ajánlat egészen felmelegítette hideg valónkat, volt is reá szükségünk, hogy a lélek melege pótolja a természetes meleget, nem lévén a szegény ref. míssionariusnak még karácson első napján is bár egy háromforintos pléh fűtője, melyet körül foghattunk volna e hideg nedves szobában. Legelőbb én siettem üdvözölni az uj papilakban az uj házi gazdát, hálát adva Istennek, ki öt annyi testi lelki kínok után oda segítette, hogy e nagy napon barátait, tisztelőit és csudálóit saját buzgósága szülte hajlékába maga körébe láthatja, erőt egészséget kívánván neki a további harcra. Cz. barátom a szíves kívánságot megköszönve, hálával emlékezett meg a magyar és erdélyhoni nagy tiszteletű ref. püspök és superintendens urakról, a missió sz. ügyének legelső megpenditője T. Révész Imre űrről, a missio rendületlen támasza T. Ballagi Mór úrról, T. Fördös Lajos és több más lelkes pártfogóiról. Utánunk többen emeltek poharat s hogy minő kívánságokkal és eredménynyel, elég leend ha csak a tényeket említem fel. Ezen barátságos szerény ünnepi ebéd vendégei alapítottak a ploesti uj ref. iskola számára minden évre négy cs. k. aranyat a jó tanulók jutalmazására, egy más hítü de lelkes magyar honfitársunk ajánlott egy a mostani harangnál még egyszer akkora harangot, összetettek a magyarhoni szűkölködők segedelmezésére egy meglehetős szép összeget, és egy más hitű honfitársunk ajánlott két uj templomi padot. A keresztyén és felebaráti szeretet örökre emlékezetes szép napja leend ez reám nézve, midőn szemtanuja lehettem annak, miszerint még azok is, kik a szó teljes értelmében szükséggel küzdenek, a hontalanság kenyerét keservesen szerzik, mégis önmaguktól és gyermekeiktől megvonva, szűkölködő testvéreikről ily szépen megemlékeznek. Szükséggel és adóssággal küzdenek mondom, mert szomorúan értesültem, hogy e szép épületre, mely még koránt sincs egészen készen, még négyszáz darab arany adósság nehezedik. A padok még merőben hiányoznak, kívülről még nincs bevakolva s az egész különben igen szép telek még merőben kerítetlen áll a körülte terülő síkságon.