Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

példányban birni is óhajtja, és azt szíves készséggel megvenni ajánlkozik. Ezenfelül iskolánk tanítója Lenkei János, e meleg pártolást s vallásos buzgóságot nem kevéssé méltányolva, ugyancsak Kálvinnak arcképét, a fentebbiekhez csatolva, 10 példányban rendeli meg általam, hogy vele azon szegényebb családokat megajándékozza, kik azt szegénységük miatt meg nem szerezhetik. E szerint tehát 73 Kálvin és 2 Luther^) arcképe megrendelésével vagyok a Kálvin ünnepély következtében egyházam hívei részéről megbízva. Ezen összesen 75 arckép megrendelését azon föltétel alatt igérém meg hallgatóimnak, ha az „Evangélikus hetilap" szerkesztősége által 1860-ik év junius havában hirdetett reformátorok olcsó kiadású arcképei, 25 uj krajcáron raa is kaphatók. Minek következtében legnagyobb bizodalommal kérem n. t. szerkesztő urat, méltóztassék e dologban a fentérintett helyen némi tudomást szerezni és engem becses lapja útján értesíteni a felöl, ha vájjon az „Evangélikus hetilap" szerkesztőségénél kaphatók-e jelenleg is 25 krajcáron a reformátorok ezen olcsó kiadású arcképei, hogy azokat hallgatóim érdekében mennél olébb meghozathassam. Söt ennek következtében, egy bizonyos egyén, ha csak ugyan kaphatók lesznek ezen olcsó kiadású képek, az összes reformátorok arcképeit szándékozik megrendelni. Adja Isten, hogy vallásunk érdekében sok követőkre találjon hazánkban e dicséretes példa ! Még e mellett óhajtandó volna, hogy Kálvin élete történetét, népszerű Íróink, például egy Boross Mihály által megirva, szinte olcsó kiadásban, köznépünk kezébe juttathatnánk; mert bizony szégyenünkre válik, hogy ez a nép oly keveset tud e nagy reformátoráról. Még egy szépet egyházi életünkből. A mult év tavaszán uj iskola építéséhez fogott a szútori egyház, de a nép anyagi szegénysége s az idő mostoha volta miatt az építésben nem kevéssé akadályoztatott. Ekkor történt, hogy az iskolalanitó, tán az Isten különös gondviseléséből, más egyházba változott innen: ezt alólirt, építkező egyháza javára felakarván használni, minthogy pénzzel, a gazdag clérus példájára, nem segitheté az építkezésben az egyházat, az iskola tanítását egy évig ingyen elvállalja és az egész tanítói jövedelmet az uj iskola építésére ajánlja: ezt pedig az egyháztanács megakarván hálálni, örök emlékezetnek okáért, a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" évenkénti hordatását az egyház részéről elvállalja, annak mellék társával a ,,Házi Kincstár'-'-ral együtt, hogy ez által szépen növekedő „községi könyvtárunk" minden évben szaporodjék és a különben is szük jövedelmű lelkész és iskola tanitó nélkülözhetlen olvasmányául szolgáljon. De szeretnék a felső borsodi egyházmegyében az ilyen laprendelo presbytériumot! **) S i m o n S. *) Kálvin, Zwingli, Luther stb. arcképeik (acélmetszet) 25 krért példányonként folyvást Hornyánszky urnái kaphatók. S z e r k. **) Lásd „Prot. Egyházi és Isk. Lap" 22. sz. 702 hasáb. NAGY-HONTBÓL. F. é. junius 12-én Szalatnyán tartotta meg a n.honti ev. esperesség közgyűlését. Főbb tárgyai voltak: „a Hamaljarféle utasítások" véleményezése, a kerületi deficit és a Selmecen felállítandó praeparandia. —• Az elsőre vonatkozólag az határoztatott, hogy most, ha nem is végképen, de még is elvetjük, mert, mint egy igen tisztelt úr mondá, mi szeretjük az „amabilis confusio"-t. A másodikat illetőleg javasoltatott, hogy a kerületi költségvetésből l°/0

vonassék le, mi ellen azonban Selmec mint kerületi iskola protestálván, a kerület csak arra szóllittatott fel, hogy gazdálkodjék. A harmadikra nézve Selmec részéről kijelentetett, miszerint ö a praeparandiát kebelébe szívesen fogadja, táp- és zene-intézeteiben és tantermei használatában részesitendi, de készpénzt nem ajánlhat; 2000 forinttal azonban, ha azt a két kerület megadná, létrehozza. Hrencsik Károly, selmeci ev. tót lelkész. <*S£S— TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXVI. Pár hó óta félben szakasztott levelezésem oka a körülményekben keresendő. A sok zaklatás és háborgások közt lelkem minden erejével csak a legsürgősebb hivatalos teendők végzésére kellelt szorítkoznom. Martius 15-ét követő vasárnap ünnepelém meg, Ploesti gyülekezetemmel az egyház alapítása évnapját, midőn tárgyul kínálkozott az egyház három éves életének, haladásának megvizsgálása mind az anyagiakra mind a szellemiekre nézve. Hála a minden segedelem urának, mindkét tekintetben látszik a gyarapodás, mely ha nem egészen fényes is, de elég arra, hogy a munkás fáradozásainak sikertelensége fölött fájdalmat ne érezzen s a munkával föl ne hagyjon. A gyülekezet erkölcsi tekintetben javult, becsületesedett. Az egyházi élet éltető lege áldólag hatolt ki a családokra, a hit és evangyéliom ereje küzdött, a vétkes szokásokkal s meggyökeresedett szenvedélyekkel; és sok a megtértek száma; az itteni uralkodó szokások, iszákosság, korcsmai mértékletlenkedés gyérült, a törvénytelen házasságban élők, a törvény és erkölcs körébe léptek; s ha még nincs is minden egész rendben; ha még sok is az elvadult szenvedély, mely az evangyéliom hatalma előtt meg nem hajolt; mindazáltal a keresztyéni uj élet tavasza szép zöld, a hit- reménybirnbói elevenek; a vallás és nemzetiség, az égi s földi haza szerelme kezd a szívek féltő kincse lenni, s melyért lelkünk ugy küzd, hevül, — a szétszórt csont elevenül. Az egyházi adózást a gyülekezetnek egyház és iskola fenntarthatásaérti áldozatkészségét három esztendeig nem lehetett biztos folyamaiba hozni. Három évvel ezelőtt, midőn a gyülekezetet összeszerkesztettem s rendes egyháznak nyilvánítottam, szünetlen költözködő pályám másuvá intvén, e tárgyban ily felhívást hagytam Ploesten: „Test-