Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-07-03 / 27. szám
kolci gyűlés előtt még csak a görgői gyűlés semmisítő Ítélete által szenvedett e.megyénk hajója némi zökkenést, e miatt bizony még nem volt, nem lehetett okuk tanácsbiráinknak a kormányzó iránti bizalmatlanságból ijedten kiugrálni a hajóból, lemondani hivatalaikról. Több e.megyék is megbuktak ugyanazon e.ker. gyűlésen u. m. a felső- és alsózempléni, — s a f.-zempléni e.megye épen ugy repraesentált is az e.kerület Ítéletére, mint a f.-borsodi — még sem hallottuk, hogy tanácsbiráik lemondottak volna. Nagyon téves állítás az, hogy minden lemondás az elnök iránti bizalmatlansági szavazatnak vehető : ugyan ki vállalna igy elnökséget? — Jogosan s valódi értelemben csak azon lemondás jiiondathatik az elnök iránti bizalmatlanság nyilatkozatának, melyet magok a lemondok egész nyíltsággal s egyenesen — mint erkölcsi testület tisztviselőihez illik — ilyenül jelentenek be s kívánnak tekintetni: mint ez, e lapok 12-dik számában közlött beregi e.megyei tudósítás szerint, ugyanazon e.megyében a folyó óv tavaszi közgyűlésen történt. Miután cikkíró az elnökön kielégítette petulans jó kedvét, az e.megye kormányzó testületének esik, s eléggé meg nem róvható könyelmüséggel kimondja, hogy „oly hallgatag, de teljes mértékben s követelőleg aligha érett meg valahol a restauratio szüksége, mint F.-Borsodban." A restauratio eszméje sok és hosszas vita tárgya volt a prot. egyházban, kifejtetett annak mind hasznossága mint káros volta. Némely megyék, melyekben célosnak és kivihetőnek találták, elfogadták és gyakorlatba vették; mások ha bevették is, nem találván életre valónak, túladtak rajta. A f.-borsodi e.megyében el nem ösmertetett annak szükségessége, célszerűsége és kivihetősége; és most sem látszik sem szükségesnek, sem nagy nehézségek nélkül kivihetőnek. Nem látszik szükségesnek, mert a hol minden hivatalnokok híven s pontosan eljárnak kötelességeikben, hol különösen a világi rendből valók mindannyian erélyes, vallásos, egyházias, áldozatra kész férfiak, *) ezeket a restauratio által helyeikről leszorítani kárhozatos vétek volna. De hiszen újra megválasztathalnak! mondandják sokan: az lehető; csak az a baj, hogy a hivatalt, melyről ok nélkül leszoríttattak, aligha felfognák ismét vállalni. De nem csak hogy nem szükséges, hanem nehezen is lenne kivihető a restauratio F.-Borsodban. Ugylátszik ugyan, hogy a papi tanácsbirói székeket betölteni nem járna sok nehézséggel, mert hiszen minden lelkésznek kvalifikálva kell lennie a megyei hivatalra. De bizony ez is csak látszat, s inár itt is sok nagy nehézségekkel járna *) Ezen férfiak közül hárman u. m. tek. Szathmáry K. György segédgondnok, tek. Ragályi György és Szepessy Gyula tanácsbirák, legközelebb 600, mond : hatszáz o. é forint alapítványt teltek azon üdvös célra, hogy az e.kerület nyolc évenként megyénkre kerülő gyűlésének ellátási költségeivel, sok szükséggel küzdő egyházaink közül ezután sem egyik, sem másik ne terheltessék; hanem azok ezen alapítvány nyolc évek alatt felszaporodó kamataiból fedeztessenek. Facla loquuntur ! S. S. a helyek betöltése. Ugyan is lelkészeink egyrésze kivénült már azon korból, mely mind testileg, mind szellemileg képessé tesz a hivatalra; más nagyrésze még igen fiatal, nem bir a kellő tapasztaltsággal, — és igy csak a középkorban állókból lehetne választani: de ezek között is fájdalom! hányan sanyarognak oly csekély jövedelmű egyházakban, hogy azon áldozatokat, melyeket a tanácsbirói hivatal igényel,jelesül : a gyakori kiküldetések, gyűlések, számvevőszékekrei utazások költségeit — miután e.megyénkben a hivatalnokok alap hiánya miatt semmi díjazást nem nyernek — meg nem birhatnák, s ennélfogva a tanácsbirói hivatalt el nem fogadnák. No de a világi rendű tanácsbiró urakat tekintve, talán könnyebben menne a dolog? Tegyük fel, hogy világi rendű tanácsbíráink egyszerre mind lemondanának, és többé hivatalt vállalni nem akarnának: felszólítom cikkirót, mint olyat ki f.-borsodinak adja ki magát, járja be'gondolatival e.megyénket Dántól fogva mind Berzsebáig, találna-e olyan úri egyéneket, és oly számmal, kikkel a lelépettek helyeit minden anyagi kár és szellemi veszteség nélkül egyszerre be lehetne tölteni? — Bocsánat hogy ily soká időztem a restauratio mellett, de ki kellett mutatnom, hogy F.-Borsod a restauratióra meg nem ért, és az ellenkezőnek állítása csak egy könnyelmű éretlen ember éretlen eszméje. A restauratiónak édes cikkíró úr! ha rázkódások nélkül akar keresztül vitetni, motu proprio, nem hírlapi prostitutio utján kell létrejönni! Menjünk tovább, — Azt mondja cikkíró, hogy a papi díjak csonkítását megkísérlő egyházak nagy számát nem idézhette elő a s. kazinczi egyháznak — fenyítés nélkül hagyott — rosz példája, mert hiszen a szilvási, dédesi és kazinczi adóügy, már a balajti gyűlésen most egy éve is tárgyaltatolt. Szép erény az igazmondás ! Én a nevezett gyűlés jegyzőkönyvének nyomán állítom, hogy cikkíró ama léteiében is meg van hasonlva ezen erénynyel. A balajti gyűlésen ugyanis, a jegyzőkönyv 25. és 40. számának igazolása szerint, valamint a szilvási úgy a kazinczi egyház folyamodásában szó sem volt az adó megtagadása, vagy a papi díjak másnemű csonkításáról, mindkét egyház csak kötelességeit híven nem teljesítő, híveivel viszszálkodásban élő lelkészét panaszolta be, annak tulajdonítván zilált s sok tekintetben alásülyedt helyzetér. Különösen a kazinczi egyház folyamodása 6-ik pontjában azt kérte az e.megyétől: tiltsa el lelkészét attól, hogy vŐjével Tóth Istvánnal — ki egyházukban 3 évig folytatott káplánkodása alatt magát annyira gyűlöltté tette gyülekezőtök előtt, — bárminémü papi szolgálatot tétessen. — A mi a dédesi egyházat illeti pedig, abból nem csak hogy követek nem voltak a gyűlésen, de még csak folyamodása sem volt semminemű tárgyban magának az egyháznak: hanem a jegyzőkönyv 41. számának bizonyítása szerinl, a lelkész terjesztett be panaszlevelet a felől, hogy a dédesi hívek, a legközelebb végbe ment tagosítás alkalmával nyert papi földeket mívelni, s azok után az adót fizetni vonakodnak ; miből már eddig is több kellemetlen súrlódások fejlődtek ki közöltök. — Kérdem már: hogyha ez ügyre vo-