Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

járóságok intézkedéseibe, valahányszor okét illető, tanügyet érdeklő kérdések vannak napirenden. Mikor hozzuk érvénybe a bölcs rendelkezést? Szakemberek kihallgatása, megkérdezése, kormányzati ügyekhez bocsátása ... de sőt, mi legfontosabb, szakemberekről — a szó igazi értelmében gondoskodás: jámbor óhajtásaink. Ezek teljésültére pedig Számitanunk is vakmerőség, valamig Született csalhatlansági tekintélyek kezén az ügyvezetés egész felelőssége, valamig türelmetlenek leszünk az ellen- és mellett vitázás jótékony küzdelmei iránt, — mig kerüljük a vitát, mely jobbra és balra győző érveket hozva fel, a begyözönek nyer többségi döntő súlyt. És igy tovább . . . De nem untatunk továbbra t. olvasó! e tekintetben sérelmes ügyünk részleteinek hosszúra terjedő felszólalásával, — engedvén a classicus példának; „delectando, pariterque monendo !" — átmegyünk a szenvedőleges rec-Jamalás-ról az actio terére. Ha netalán erősen homályos színeket raktunk eddigelö képünkhöz, sietünk az élénkebb színezésre. Életképet rajzolandók, még utóbbra maradtunk az üdeség vidáman mosolygó ecsetvonásaival. Bár megértessék tiszta célzatunk s azon szerves Összefüggés, mely létezik az itt előadott bevezető fogalmak és a következő derék tárgyalás között! Hisszük, hogy nálunk rtern bün az igazmondás, hogy magunk közt bizodalmasan értekezvén nem kérdezik: ki? de mit mond? Képzeljük, hogy az erőszakoltan szük hatáskörnek homályában olykor-olykor elborulva tengő lélekre — t. ügyfeleinknél — jó hatású leend a boldogabb jövőre kilátásnak nyújtott alkalmas nézpont kijelölése. El-kiszállva tehát extra Hungáriám, átmegyünk azon magasabb és tisztult elméletek légvonatába, melyben — nézetünk szerint — a kitűzött célra legalkalmasabb eszközök választása, ugy szintén a készletben található eszközöknek illető céljaikra öntudatosan felhasználása, hogy ugy szóljunk, már évek óta napirenden van s közkeletnek örvend. Tudjuk, érezzük és tapasztaljuk, hogy nálu: k is meg van az ész, ifjúi munkavágytól pezsg és forrong az erő főkben és szivekben, s már-már felövezte derekát, munkához lát a szent akarat, hogy korszerűsége mellett igazán jó irányt jelöljön e részbeli eljárásunk s tetteinknek. Jónak és gonosznak együttesen tudásából, összevetéséből nyeri táplálékát, éltető elemeit a szabad akarat. Csatoljuk még hozzá ama jó tanácsot: „Ne légy bölcs csak temagad Ítéleti szerint!" (Péld. 3?

7.) g a mint gyakran mondani szoktuk: audiatur et altéra pars! Ily auspiciumokkal bátorkodunk itt felidézni dr. Schmidt Károly, a kötheni hercegi gymnasium tanárának ez érdemben figyelemre méltó előadását, ily c. müve „Die Geschichte der Pádagogik" IV. kötetének 521 -5 lapjain. (Yége köv.) —MOtw. KÖNYVISMEETETÉS SZÁRMAZTATÓ PHILOSOPHIA TANFOLYAMA irta Mi.hályiKároly r. tanár a nagy-enyedi főtanodájánál. Első kötet. Ara 1 frt 40 kr. oszt. é. Az itt címzett munkában egy érdekes irodalmi újdonságot mutatunk beat. közönségnek, annyival inkább, mivel az e műben előadni szándékozott és megkezdett rendszer eddigelé irodalmunkban teljesen ismeretlen volt; és kétség kivül csak örvendetes gyarapodásnak tekinthetjük , ha irodalmunkban a tudománynak minél több irányai képviseltetnek. Szerző — alapjában — Benecke (ezelőtt néhány évvel meghalt berlini tanár) bölcsészeti elveit és rendszerét osztja, bár — mint e kötet végén maga is megvallja némely határozott eltérésekkel. E bölcsészet egyik legjellemzőbb sajátja, hogy a philosophia egész rendszerét a psychologiára alapítja, s a szellem psychologiai működéseiből származtatja ki. Ugy hogy a többi bölcsészeti studiumok is — p. o. észtan, észjog, aesthetika, s vallástan — tulajdonképen csak a psychologia egyes részletesen kidolgozott ágai. —— Ez első kötet két könyvet foglal magában ; u. m. az első könyv „útba inditó tájékozások" a melyben a philosophiának a többi tudományok mellett, s illetőleg azok között való szükségességét, jelentősegét és körét igyekszik megállapítani ; — és a második könyv: „lélektani alap a philosophiai tudományokbo z," a mely a szorosabb értelemben vett (tapasztalati) lélektan. —- A legközelebb megjelenendő könyvben — mint emliti — az ,,észtan" fog következni. — Nyelvezete igen egyszerű és népszerű. Óhajtandó volna, ha e bölcsészeti álláspont hívei közül ismertetné valaki részletesen. M. A. 1 BELFÖLD. KOMOLY S SZERÉNY HANGOK a könnyelmű s szerénytelen „Visz hangokra Felső-Bo rsodbó 1." E lapok 22-dik számában egy cikk jelent meg „Viszhangok F.-Borsodból" cim alatt, melyben a f.-borsodi e.megye esperese s kormányzó testülete az egész magyar prot. kösönség előtt pelengérre állíttatik: ezt főkép e.megyém becsülete érdekéből szó nélkül nem hagyhatom. Szóljon hát itt egy komoly s szerény hang, ama könnyelmű s szerénytelen viszhangra. Magamról , nem szólok, hivatalos Önérzetemben egy petulans rágalmazó sárdobálásaival mit sem gondolván. Tudom mily kényes érzelem a bizalom, — igen tudom, hogy az önként jön, önként megy, követelni nem lehet, valamint megtartóztatni sem. Lesz idő, midőn az irántami bizalomnak vagy bizalmatlanságnak nyilatkoznia kell, ezt az időt bekell várni, addig az ilyen apodiktikus állítás: „csakugyan bizalmatlansági nyilatkozat az, az elnökre nézve, midőn lanácstársai elhagyják" — nern egyéb mint roszakaratu gyanúsítás és rágalom. Az egész cikken átvonuló tendentiosus ferdítés szembeszökő e pontnál, cikkíró azon fonák eljárásában, miszerint egy oly tudositást akarván cáfolni, mely még a miskolci ker. gyűlés előtt tétetett közé e lapokban: a miskolci gyűlés utáni álláspontra helyezi magát, s abból itéli meg •s magyarázza ki — egy pikant allegóriában szilajkodó licentiával — tanácsbiráinknak' radistyáni gyűlésünkben, és igy a miskolci ker. gyűlés előtt történt lemondását. A mis-