Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

val; ez tagadhatatlan igaz, és irtózatos, hogy igaz. Milyen egyáltalában a míveltek gondolkodása vallás dolgában mai nap Európaszerte ? Mondjuk ki őszintén. Nem ismernek más kijelentést, mint Isten szózatát önbensejükben, nem más csodát mint a természetnek örök törvények szerinti folyását és nem várnak más üdvöt, mint. a melyet az ember önszellemi munkája nyomán önmegtagadás és szeretet által magának szerezhet. Az egyházi hitcikkek nekik, legjobb esetben tiszteletre méltó symbolumok, melyekbe egy gyermeteg kor vallásos eszméit öltözteté. Ez kétségkívül nem a hagyományos dogmatika hitvallása, sem katholikus, sem protestáns értelemben, de mindenesetre hitvallás, még pedig olyan, mely társadalmunkban a magasztalt középkorral egybevetve hasonlíthatlanul humánusabb törekvései és annak szellemében létesített intézményei által tényleges jogosultságát fényesen bizonyította be. Ha a tudomány által erősödött szellem a mankókat elveti és önlábaira akar állani, ne féltsük azért mindjárt a vallást; gondoskodva van róla, hogy a fák az égig ne nőjjenek. — Az ember szakithat a tridenti concilium határozataival megteheti, hogy a dortrechti prot. zsinat végzéseit és a confessiók szabásait magára nézve kötelezőknek nem tartja, de nem szakithat maradandólag Istenével, lelkiismeretével. „A minap két csodát láttam ; — írja Luther Brück cancellárnak — az egyik, midőn az ablakon kinéztem és láttam a csillagokat az égen és Isten ama szép boltozatát, melyet semmi oszlop nem tart, mire az épitŐ mester a roppant boltozatot vetette volna; az ég pedig még sem dűlt be és a boltozat most is szilárdul áll. Vannak azonban, kik minden áron oszlopokat keresnek, hogy legyen miben fogózniok, mit kézzel tapogatniok; és mivel ezt nem tehetik, remegnek és reszketnek, mintha az ég bizony bedűlne. A második csoda: láttam nagy vastag felhőket, a mint fejünk felett oly teherrel lebegtek, hogy nagy tengerhez voltak hasonlók, de nem láttam semmi alapot, a min nyughatnának ; mindamellett nem szakadtak ránk, hanem borús arccal köszöngettek felénk. A mint elvonultak, kegyelet-ív. csillámlott elő; e már csak gyarló alap volt s inkább csak tüneménykép. Még is ugy volt, hogy az vitte a nagy vizterhet és bennünket megoltalmazott." íme ! igy éreznek és gondolkodnak, kik haladási rendeltetésünk örök kútfejében, Istenben bízva a megszokottság holt tengerére uj eszmék zivatarát felidézni nem rettegnek ; hitük még nagyobb mint merészségük s az utoljára is biztos révbe juttat. Valóban az emberiség, a mi szépet és magasztost létesített, nem azoknak köszönheti, kik igazhívő voltukban az évezredekkel ezelőtt szabott hagyásoknak föltétlen magasztalói és imádói voltak, hanem mindég olyanoknak, kik az igazságot keresve az ember isteni rendeltetését a tudomány előhaladt eszméivel összehangzásba tenni, a vallást az élettel szorosb kapcsolatba hozni törekedték. A hagyományos theologusok a vallást, látható kül alakjával együtt, valamint eredete szerint minden emberi tudomáson túl eső, mennyből aláhullott csodatüneménynek nézik, ugy fenállását is nem tartják a fejlés törvénye alá vonhatónak; szerintök a vallásban, sem tökéletesedésnek, sem hanyatlásnak helye nincs, Volt idő, azt mondják, mikor Isten láthatólag járt a földön és akaratját hallhatólag jelentette ki az embereknek. Mindezt Isten maga föl is jegyeztette és kiválasztott szolgáit megbízta és adott nekik csodatehetséget, hogy e följegyzések magyarázatában soha ne tévedhessenek. Innen s c«ak innen meríthető mind az, a mit rendeltetésünk elérhetésére tudnunk szükséges. — A vallás ilyképeni felfogása természetes volt oly korban, midőn az emberek mindent egyenesen Istenre viszonyítottak, mert a közelebbi okok kutatására még nem gondoltak; a mennydörgésbenisten szava szólott, a villámban az ö nyila sújtott, a jóltevő esőben áldó kezét, a pusztító fergetegben haragját érezteté; ethicai téren is, az ember minden eredeti adománya Isten közvetlen ihletének vétetett és a művész találékonyságában, a szónok fenkölt röptében, a költő ihlett szárnyalásában az isteni szellem egyenes nyilatkozatát látták. Nem csoda aztán, ha ily felfogás mellett a dolgok folyása ugy tünt fel, mint a melyet közvetlen Isten intézett, Isten s az ő követei jártak keltek az emberek közt. — Keleten mai nap is minden ember igy gondolkodik, min-