Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

nak alája nem rendelem. 200,000 székely óhajtja! ugyan kérem, hol van megbízásuk azon uraknak, mutassák fel, melyik gyűlésben vettek a nemes székely nemzettől felhatalmazásokat ? (Salamon: a tractusokból hozott felterjesztések beszélnek.) Kérem alásan, azok csak partialis székek, csak a lelkészek megbízásai. Ezek pedig, ugy vélem, nem teszik a kétszázezer székelyt! Még képviseleti gyűlések sincsenek, még ha ez volna hagyján, de igy támaszkodni, ilyen eclatans számra, kérem alásan ez a mumus! A mi a törvényt illeti, én ezen sem látok valami rendkívüli basist, mire építeni lehetne. Én ugyan a latin nyelvet értem, de tekintélyek után is jártam, és e kifejezés s eorsim eli gant ur meggyőződésem szerint nem tesz egyebet, minthogy kerületenkint válaszszanak. Ez pedig a legveszélyesebb lenne, s egyenes eljátszása autonómiánknak. (Péterffi: nem ugy van ; seorsim in unum confluentcs eligantur. Ez pedig közgyűlési választást, nem vidékenkénti választást jelent, de ezt a törvényt ily értelemben én is kivihetlennek tartom.) Már ekkor, folytatja, inkább megmaradok a biztos és a kormány által is tiszteletben tartott gyakorlaton, mint hogy bizonytalan experientiák által anyaszentegyházunk független önkormányzását eljátszodjam. A mgs e. főtanács hiven őrködött egyházaink és oskoláink felett s a legnehezebb időkben is férfiason ellenszegült a megkísértett támadásoknak. Mondatott ugyan tegnap egy lelkész által a plénum consistoriumban, mi az a consistorium, kik tagjai? Akkor felhevülve e kimélytelen kérdés miatt nem feleltem, mert szokásom felhevült állapotomban beszédektől visszatartózkodni. A föconsistorium tiszteletes űr! egy oly testület, mely a zsinattal, mint a világi elemnek képviselője századok óta közösen vitte az egyház kormányát, s közösen és testveri egyetértéssel hozta e törvényeket, mely mindig önzéstelen figyelemmel Örködöt az egyházak és oskolák virágzása felett; egy oly testület, mely ellentállott minden elnyomási törekvéseknek, s a legnehezebb időkben is anyaszentegyházunk függetlenségét megtartotta. Nem az a kérdés, kik teszik föconsistoriumunkat, hanem mit teszen, és mit telt. És azt hiszem, itt nincs szükség több magyarázatra. Hivatkozik 32 éves nyilvános éleiére, és azt hiszi, nem talál ellenmondókra, ha állítja, hogy egész életében a liberális párthoz tartozott, s éppen ezért autonomiánk érdekében a successio megtartását a jelenkörülmények között parancsoló kötelességnek hiszi s vallja. Azt hosszasan nem is kell magyarázni: hogy a pátronusok, kik a vármegyéken az egyházakat fentartják, adományaikat, ha tölök a papság elszakad, visszavonhatják. Én ugyan ekkor sem tenném, de tehetnék mások, mert emberek vagyunk. Végre személyes kérdésbe vegyíteni ez ügyet, s most határozni e kérdés felett, képtelen eljárásnak tartja. A választást most megteszszük, s majd azután az egyáz vidékek, s maga a föconsistorium képviseleti kérdése is a maga idejében szőnyegre kerülhet, és tárgyaltathatik. Benedek Áron sok beszédet hallott mellette és ellene, ő az igazságot tartja főelvnek, mely el nem téveszt, s melynek védelmében törheletlenül állunk autonomiánkhoz. Az igazság pedig a 90-dik canonban és nem az ususban, vagy inkább az abususban áll. Azt a törvényt a nemzeti fejedelmek előtt hozták, usus el nem törölheti, csak akkor töröltethetnék el, ha fejedelem maga zsinattal együtt törlené el s tenne ujat helyébe. A cuccessio rögtöni eltörlésére szavaz, a notariusok successioját különben is eltörölte a zsinat. Ez csak kinövés, a többi után szűnjék meg ez is. B. Kemény István felel Salamonnak: 48-ban hivatkozhattunk a népre, s bíztunk is benne, de a veszély idejében a zászlók alól elszéledt. Azután tudjuk mi történt, oskoláink bezárattak, a föegyházi tanács 3 tagra akart szállíttatni, tanrendszerünk mégváltoztattatott, megszűnt, az egyes oskolákat falukon Bezirkerek igazgatták, Schulrathok neveztettek ki, s ki tudja még mi történt, azért nem bizhatik, és megmarad az eddigi gyakorlat mellett. Benedek József esperes a successio eltörlését pártolja egyházmegyéjével. Az igazság birtokában még az alvilágban sem félne. Midőn, ha meggyőződése ellen tenne valamit, a boldogok hazájában is bátortalan volna. Nem tart attól, hogy a successio eltörlése miatt egyházunk függetlensége veszélyeztetve lenne. Benkő János görgényi jegyző Salamont hoszszason cáfolja azon kifejezésére, hogy a kormány tárt karokkal fogadja a successio eltörlését. Az igazság — úgymond — sokszor előttem is elragadónak tetszett s szónokai előtt hódolattal hajlottam meg, de keserűen csalódtam a gyakorlatban. Az események bőven bizonyítják. A successio megtartását pártolja. Még többen szólottak mellette, és ellene. Végre ügyvéd Pataki József felfejté, hogy most nem törvényhozási kérdés van szőnyegen, hanem egy fenálló törvénynek a végrehajtása. A közföjegyzői állomás a fenálló törvény uralma alatt ürült meg; a szerint kell tehát azt betölteni. Más kérdés, ha kell-e, szükséges-e azután uj választási törvényt alkotni. Különben is a főjegyzőkben megválasztott püspökök felterjesztései ö Felsége által mindannyiszor helybe hagyatván, ez legfelsőbb helyen is törvénynyé szentesittetett, mi okból ezen alapon a főjegyző megválasztását indítványozza. Kis Pál udvarhelyi esperes mondja : Ha a vezért egy sáncba állítjuk, hol veszélyt lát, a visszavonulást eszélyesnek véli, én is azért elöbbeni állításomat visszavonva, szükségesnek látom a jegyző megválasztását. Minek következésében az enunciatio a Pataki József nézete szerint kimondatván, a választás végbement. 57 szózat közül Nagy Péter nyert 43-at, Elekes Károly 13-at, Hegedűs János 1-et. Miután követség által Nagy Péter a jegyzői toll átvételére s az eskü letételére felhivatott, az esküt a régi alkotmányos eskiiforma szerint letette. Ezen gyűlést követő napon délelőtt 14 uj lelkész felszentelése ment ünnepélyesen véghez, melyet a városi redoute-teremben 150 terítékű fényes lakoma követett, s melyen a polgári, katonai s minden vallásfelekezet főbb papi méltóságai, s a meghívott világi és papi erős értelmiség vett részt. (Kol. Közi.)