Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

FŐTISZTELENDŐ MÁDAY KÁROLY SUPERINTENDENS ÚR CANONICA VISITATIÓJA GÖMÖRBEN. Köviben üdvös eredménnyel végezvén a főpa'sztor teendőit, az egyháztagok áldásától kisérve indult május 30-kán útnak, a kövi bandérium, presbyterek, és esp. elnökség kíséretében Uj Vásárra. Ut közben fogadta öt a szkárosi ev. urak bandériuma, a falunál üdvözölte öt nagyt. Szabó Samu ref. lelkész űr egyháza nevében s miután Kubinyi Kálmán úr vendégszeretetét félóráig élvezte, tovább folytatta útját, kíséretéhez csatlakozván a szkárosi úrak és bandérium is. Borosznokhoz közeledvén, mely inár Uj-Vásárnak filiája, az ezen egyház kebeléből kiküldött számos lovassereg és Latinák Rudolf úr vashámorából sokszoros üdvlövések fogadták superint. úrat, Borosznokon pedig Latinák Rudolf úr szíves üdvözlete mellett a borosznoki leányegyháztagok, bányászok tisztelgésével. Itt csatlakozott a három bandérium és a 3 egyházi kiséret s ugy vezettetett be superintendens úr Uj-Vásárra, hol harangozás és mozsár durrogások közepett Homola István lelkész várta lakánál az ifjúság és egyháztagokkal egyetemben. Az iskolai ifjúság az „Erős vár a mi Istenünk" éneklésével, a tanitó és lelkész szívélyes üdvözlettel tisztelték, a nép harsány éljenekkel fogadta körében a buzgó főpapot, ki szintén hasonló szívélyes szavakban tolmácsolta szláv nyelven köszönetét, s a lelkészi lakban vőn szállást. Másnap reggeli 9 órakor a canonica visitatio ünnepélyes isten-tisztelet mellett vette kezdetét s az délután 2 órakor az anyaegyházban befejeztetett annyira, hogy délutánra egyedül a gyermekek vizsgája maradt fenn. Jun. l-jén az egyházlátogatás a szászi és borosznoki, jun. 2-kán az ispánmezei leányegyházakban folytattatott. Mind az, mit ezen egyház körében superintendens úr látott és tapasztalt, szive örömére szolgált, mert meggyőződött arról, hogy itt az egykor enyészet szélén álló egyház ügyei oly lelkész által vezettetnek, ki az egyház jóléteért él s hite által hegyeket tud áttenni. Paplak, templom, iskola, mind az anya, mind a leányegyházakban a legszebb rendben vannak s tűz ellen biztositvák. Az egyház sokféle pénztára lelkiismeretes felügyelet és kezelésnek örvendenek anynyira, hogy lehetetlen az egyházat szerető embernek lelki örömet nem érezni fölöttök. Homola István lelkész úrnak halhatatlan érdeme van egyháza jóléte és felvirágzása te kintetében. — Ispánmezőn a canonica visitatió utó napja levén, az uj-vásári egyház a kövi egyház kérelméhez hasonlóval járult főtisztelendő úr elé, felvilágosítást és megnyugtatást kérvén a dobsiniai coalitió és eskü iránt. A folyamodvány felolvastatván Homola lelkész szólalt fel, és ünnepélyesen kinyilatkoztatá, miszerint ö az eskü tekintetében tökéletesen meg van nyugtatva s ez iránt többé semmi aggodalma nincs, de a dobsiniai coalitio orvoslását a kerületi gyűlésen még sürgetendi. E nyilatkozatot az egyház is magáévá tevé s superintendens ur hathatós felszólamlása s kézzelfogható felvilágosítása a kedélyeket teljesen megnyugtatá. Nem hallgathatom még el Homola lelkész úrnak azon érdemét, miszerint Daxner István felügyelő többszöri megkísértése és unszolása dacára sem engedé magát tévútra vezetni a törvényes útról, hanem a ratkóiak tettét rosszalva, s politikai célokra az egyházat felhasználni nem akarva, az autonom egyház ösvényén állhatatosan megmaradt. E lette, bár igy cselekedni kötelessége volt, minden eselre még is elismerésre méltó. — Említést érdemel még azon nemeslelküség is, melyet Latinák Rudolf úr az uj vásári és borosznoki egyház iránt tanúsított, ki kegyes volt e két egyház közebédének költségeit saját erszényéből fedezni. Mig azonban mind ezek történlek, folytonos aggodalomban tartá superintendens úr szívét azon gondolat, mit teend Ratkó ? rneghódol-e vagy pedig dacos ellenszegüléssel áll bemenetelének ellene? Junius 3-ának reggelére volt a bevonulás bejelentve, de május 21-én még csak annyi volt hallható, hogy l-jén presbyteriális, 2-án pedig közgyűlést tartand a ralkói egyház: ekkor hozand végleges határozatot. Igy állván a dolgok, s egyszersmind ismeretes levén Daxner felügyelőnek az esperességi felügyelővel és nagy sokaság előtt tett azon nyilatkozata : megmutatom, hogy itt nem fogja megtartani a canonica visitatiot! jónak látta superintendens úr alólirtat méltóságos Koreska József gömör megyei királyi biztos úrhoz azon kérelemmel kiküldeni, hogy legyen szíves részére Daxner ellensúlyozása végett egy megyei főbb hivatalnokot assistensül adni. A megyei k. biztos úr nemcsak készséggel teljesilé superintendens úr ezen kívánalmát, hanem mindjárt junius elsőjén azonnal azon utasítással küldé ki ngs Viczián József megyei törvényszéki helyettes elnök urat, miszerint a ratkóikat a canonica visitatio törvényessége és arról világosítsa fel, hogy törvénytelen ellenszegülése mellett sem a kormány pártolása sem pedig elnézésére nem számolhat. Igy történt, hogy junius 2-án Daxner István felügyelő a közgyűlésben maga fútta meg a hátrálásra a tárogatót, maga inditványozá a superintendens úr elfogadását, minek következtében küldöttség küldetett ki Uj-vásárra, mely junius 2-án esteli 7 órakor superintendens urat a Ratkón való megjelenésre ünnepélyesen meghívta és felkérte. Superintendens úr nyugodtan várta ennélfogva junius 3-ika reggelének feltűntél, de nem igy az esperességi egyházak, melyeknek az esemény tudomásokra nem juthatott. Kíváncsi volt a dolog kimenetelét tudni és látni mindenki s ezt bizonyitá azon tény, hogy Gömör vidékéről már reggeli 8 óra előtt számos kocsik jelentek meg. Fél kilencre ezek, az uj vásári bandérium és híveknek kíséretében legnehezebb feladatának megfejtésére indult Istenben vetve bizalmát superintendens úr s alig ért a szászi leányegyházból ki, a Ratkó-Lehotai r. kath. lelkész úr, híveitől körül állva, egy diadalkapu alatt üdvözlé latin beszédben superintendens urat egyenesen a rozsnyói nagym. püspök meghagyása következtében, melyre superintendens úr is tiszta latinsággal válaszolt. E diadalkapunál ismét vagy 20 kocsi csatlakozott az esperesség különböző részeiből a menethez s távolabb ismét oly tömege várta Dobsina, Rozsnyó, Cselnek, Röce és Jolsva vidékéről a kocsiknak,