Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

rium sem tartotta ezt olyan életkérdésnek, hogy épen autonómiánkat féltette volna tőle. 1829-ben delicatnak tetszett a kérdés, és átirt a zsinatnak: nem kivánná-e a főjegyző successioját megszüntetni s a canonra visszamenni ? És a zsinat, épen, mert látta, hogy delicat volt a kérdés, megmaradt az usus mellett, s most mivel jelenben nem delicat, a mlgs föconsistorium kivánja az usus megtartását. A confirmatiora nézve nincs is oly nagy szükség, csak fel kell jelenteni, hogy a kormány tudja kivel érintkezzék. Régen a confirmatio nem is volt szokásban, csak 1762-ben vették előbb gyakorlatba, mikor Baranyai János püspök lett. Azért a confirmatiotóli féltünkből bátran eltötörölheljük a successiot. Ezzel csak gyermeket lehet ijeszteni. (Szavazást sürget.) Miklós Miklós enyedi jegyző : Nem tudja megfogni, a mi jó volt 200 éven keresztül, mért legyen most rosz. A min meglehetett kétszázadig állani, azon basist most a viharban, bizonytalan állásért miért vetnök el. Egyházmegyéje maghányta-vetette, és azzal együtt ö is a successio megtartása mellett szavaz. Ugrón István föegyh. t. követ: Kevésbbé tartja fontosnak, a régi vagy az ujabb törvények szerint válaszszunk-e, mikor eljön az ideje. De most a választás küszöbén állunk, és gondolatom szerint a successio kérdése nem jöhet tárgyalás alá, mig a jelenben az eddigi törvényes és a felség által is elismert gyakorlat értelmében a főjegyzőt meg nem választjuk. Uj törvényről gondoskodni, ilyenkor, mikor a kedélyek személyek iránti érdekeltségből izgattatnak, képtelenség. A Péterffi esperes űr által emiitett consistorialis felhívást is, miszerint felszólittatolt a közzsinat: nem tartaná-e szükségesnek a főjegyzői successiot megszüntetni s a szabad püspök-választást életbeléptetni, Sépsi-Szentgyön 1829-ben igen bölcsen azért utasította vissza a közzsinat, mert a főjegyzői választás épen szőnyegen állott, s a pártérdek izgalma nélkül a kérdést el nem dönthette volna. Válasszuk meg a gen. nótáriust az eddigi szokás szerint: s azután nyugodtan s személyes érdek nélkül értekeztünk a successio eltörlése vagy megtartása felöl. Felhozza a lutheránusok példáját, kik kiadták kezeikből a u t o n o m i á j o k a t, és mit nyertek. Nyugodt időket s kellemesebb viszonyokat kell várnunk, mig e fontos kérdésben dönthetnénk. Most épen a választás előtt impracticusnak, helytelennek tartja, Salamon József nyugalm. oskolai tanácsos: Gladiator volt e tárgyban és sebeket visel, — úgymond — melyek most is sajognak, és melyeket nem titkolhat, de meg van győződve, hogy az ügy, melyet 36 év óta hévvel pártol, elvégre diadalt arat. Mint a mathesisben egy pontot kell keresni, honnan a többi eredmény biztosan következzék: ugy a logikában és a polgári vagy egyházi életben is egy pontot kell keresni, honnan biztosan lehessen a következés sikerére számítani. Archimidesz azt mondta : adjatok nekem egy pontot a földön kivül, hol megállhassak és a földet kivetem sarkából. Ez a pont gen. szent synodus, a jelen kérdésben meg van. Az egész székelyföld, kétszázezer szabad nemzet óhajtja a successio eltörlését; ezt nem lehet ignorálni, ezt a nemzetet, mely főtisztjeit is szabadon választotta, a candidatioval és successioval többé kinzani nem lehet. Ezenkívül ott van az egész Szilágyság s a megyéknek is legnagyobb része. Az egész anyaszentegyház eltörlését akarja, s a föegyházi tanács ezt az avas épületet, melyben már senki lakni nem akar, mégis támasztgatja. Vigyázzon, hogy erőszakos fentartásával romokat ne hagyjon maga után. Az egész successio csak az idők fenyegetése miatt lépett életbe; legelébb 1707-ben a Rákóczi forradalom alatt, mikor Magyarországon a német generálisok a protestáns papok zsinatjait forradalmi gyülésezéseknek vélték s azokat betiltották; nehogy Erdélyben is ez következzék be, s a püspök halála esetében az egyház gyeplőjét ne legyen ki kezében tartsa, a károly-fejérvári zsinat a generális nótáriust püspöki successioval választotta, oly világos kikötéssel, hogy mihelyt a kedvetlen idők lejárnak, azonnal visszatérnek a törvényhez. És fájdalom, ez az usus máig is megmaradt, pedig az ok elenyészett. Én ugy tudom, hogy alkotmányos fogalmak szerint usus csak addig érvényes, mig törvégy nincs, mihelyt a törvény meg van, az ususra többé szükség nincs. Itt világos törvény áll, itt az usus már most valóságos abusus, melynek eljött az ideje, hogy megszüntessük, és a törvényre a 90-ik canonra visszalépjünk, melyen erősen és szilárdan állhatunk. A mi a kormány szempontját illeti, ezt nem lehet tárnokul hozni fel, hiszen ebből éppen az látszik, hogy maga a kormány átlátta és megelégelte ezt a hosszas abusust s azt akarja, hogy a szabad választásra a 90-ik canon értelmében visszatérjünk. A kormányt ebbeli szándékában gyanúsítani nem lehet (hisszük!) A mi a lutheránusok ellen felhozott állításokat illetik, ez nem ijeszthet, a kormány képviseleti rendszerüket nem bántotta, azok semmit sem panaszolnak (zúgás, közbeszólások). Mi a választás előtti változtatás inpracticus állását illeti, méltóztatnak elhagyni a választást; 8 évig a zsinati jegyzőkönyv helyettesitett jegyzők által vitetett és nem volt semmi kár, semmi hátramaradás. Most, mikor az egész anyaszentegyház óhajtja, a szabad székely nemzet, az egész Szilágyság, a vármegyék mind egy-kettő kivételével, nem értem, hogy lehessen e már tűrhetetlenné vált vágyat és követelést visszafojtani ; csupán kereseti okokból s tiszta törvény mellett tovább is az abusus mellett kardoskodni (többen a föconsistorium követei közül felállnak, keserű megjegyzéseket tesznek szónoknak, ki közelökben jobb oldalt foglalt helyet, mikor élesen visszafelel, de miket közlő a zaj miatt nem vehetett ki.) Idősb gróf Teleki Domonkos: Hallottam, úgymond, a successio ellen és mellett, olvastam untig hírlapi cikkeket, de azt nem hallottam és nem olvastam: biztos garantiát nyujt-e valaki, hogyha e 200-dos gyakorlattól elállunk, autonomiánk nem veszélyeztetik-e? Ily körülmények között egyházam függetlenségét nem veszélyeztetem, s egy izgult gyűlés igen vagy nem szavazata-