Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

nyosságban véli magát, hogy nincs Isten ; felejtik hogy a kétkedő ép azért szorong, tépelődik, mert sem hitét, sem értelmét nem akarja elveszteni, s kínjai abban állnak, hogy szellemének e két drága kincse egymással — s bennük ő maga önmagával meghasonlott. Mivel mint fölebb emliténk, az egyházban növekedett ember hitének tartalmát nem szükségkép önmagából fejtette ki, hanern egyszerűen az egyház kész tanaiból sajátította, lehető hogy a kétség csak annyira terjed, miként az egyház tantételeit nem bírja saját egyéni értelmével és hitével kiegyeztetni. Ez még szelídebb neme a kételynek, mert legalább ekkor van az egyházétól különböző valamely saját hite, a mely öt bizonyos mérvben megnyugtatja, s ekkor inkább azt mondhatjuk, hogy egyéni hite hasonlott meg egyházi hitével, de a leggonoszabb és tulajdonképeni kétség az, midőn nem egyes tantételekkel vagy értelmének egyes követelményeivel tépelődik, hanem (akár annálfogva mert az egyházától különböző egyéni hitet nem bírt megalkotni, s igy vagy semmi hite sincs, vagy az egyházé az övé is, akár pedig mert egyéni hite is meghasonlott értelmével) általában az egész hitet és értelmet nem birja egymással kiegyenlíteni, és mégis mindkét harcoló elemet elutasithatlanul önmagában tudja és érzi. — Ezért ez állapot magának a tudatnak ellenmondása önmagával, ez a lelket szétmarcangoló kétség a szellem dissonantiája, a melyet ép ugy szükséges kiegyenlíteni, mint a zenében a zürhangot. — A vallási- és világi élet elkülönítésének fölebb emiitett álláspontján nem nélkülözhetetlenül szükséges túl emelkedni, lehető hogy az ember egész éleiében megmarad azon, s az öt megnyugtatja. De a kétségből ki kell hatolnia - a valódi kétségben egész életen át megállapodni nemcsak észszerütlen volna, hanem (mivel ez önmaga ellen fordult oppositio) majdnem lehetetlen anélkül hogy a kétkedő önmagát szét ne zúzza. (Folyt, köv.) -Oíw BELFÖLD. AZ ERDÉLYI REF. ANYASZENTEGYHÁZ KÖZZSINATA JUN. 6. ÉS 7. (Folytatás.) Hétfőn reggel a zsinat tagjai főegyházi tanács tartásával voltak elfoglalva, hol oskoláink s tanrendszerünk érdekében fontos és élénk tanácskozás folyt gr. Mikó Imre elnöklete alatt, nevezetesen két tanár választása, Nagy-Enyedre terményrajzi és M.-Vásárhelyre a történelmi tanszékre ; ott Herepei Károly, itt Ur György választatván meg. De egy más, egész anyaszentegyházunk, sőt hazánk érdekében fontos tárgy dölt el e tanácskozásban: meghatároztaték egy teljes jogtanfolyam szervezése s beállítása ref. anyaszentegyházunkban, mely jogakadémiai ranggal birjon és bizonyítványai államérvényesek legyenek, még pedig M.-V ásár helyre; költségeit felerészben Enyed, felerészben Kolozsvár és Maros-Vásárhely fedezvén. Élénk vitát kelt továbbá a Ri kán-bei öli egyesült tractusok felirata, melyben az általok Sepsi-Szent-Györgyön felállított gymnasiurn felett tanárok és gondnokok választásában független szabadságot kérnek, csupán megerősítési és felügyeleti jogát ismervén el e tekintetben a főegyházi tanácsnak. Ezen önálló rendelkezési jogot oskolájuk felett a patronatusi jogokra fektetik, miután az oskolát az egyesült esperességek 80,000 forinttal saját pénzökből alapították, s e szabad igazgatási jogot, a tanárok, gondnokok és pénztárnok választási jogát annyival inkább követelik, mert különben az oskola iránti részvét hanyatlani s mint gyenge plánta elfonyadni fog, holott a szabad önkormányzás mellett folytonos gyarapodásnak örvendene. Ez ügyben főleg a székely papok meleg ékes szólással beszéltek s kérték, hogy mint még gyenge csecsemőt ne vegyék el az anyai emlőtől, az alapítók felvigyázata alól, ne hogy e kedves és drága gyermeke a székely földnek hideg bánás miatt meghaljon, A főegyház-tanács mind a tanárok, mind a curatorok választását maga jogkörében tartozónak állítván, a folyamodást visszautasítja. Dózsa Elek jogtanár a főegyh. tanács ebbeli jogáról akkora meggyőződéssel beszélt, miszerint kijelentette kétszeres hangnyomaltal, inkább fonynyadjon el ez az oskola, mint sem a főconsistorium jogában csorbulást szenvedjen; eszmezavarnak nevezvén az egész folyamodást; kérdi mi az a communitás, mi az az oskola felügyelői bizottmány, mely magának teljes rendelkezési jogot követel ? 0 nem érti. Erre Benedek Áron esperes felszólal s az eszmezavart visszautasítja, s a patronalus alapján oskolájuk felett a szabad rendelkezési jogot a Rikán-belőli papság és communitás méltán kívánhatja ; egy más székely lelkész Csulak felszólalván Dózsa Elek tanár ellenében, ha nem tudja, mi az a communitás, ö kérdi, mondja meg, mi az a főconsistorium? meddig terjed jogköre ? 0 mint közönséges lelkész a tanárok választására szavazott és szavazatját elfogadták, meddig megy ez a határ ? A vita két óra hosszat tartott és nagy lelkesedéssel folyt; végre gr. Mikó Imre ő nméltósága nagy tapintattal enunciált: miután a Rikán-belőli egyházkerülelek folyamodványaikban a gymnasiumot a főegyházi tanács felügyelete alá adták, a mltgos főegyházi tanács többi főiskoláinkkal egyforma kormányzási rendszer körébe számlálja, s erről a coinmunitást kérése ellenében értesiti. Ezzel a gyűlés eloszlott. Délután 4 órakor a közzsinat üléseit megkezdé, s egy-két tárgyról, főleg a falusi oskolák számára szükséges olvasó könyvek, és a szűkölködő egyházak részére eddig szokásban levő kéregetési rendszer megváltoztatása felöl intézkedett; az első tárgyban bizottmányt nevezvén, kik az oskolai olvasó könyvekről véleményt, illetőleg ajánlatot terjeszszenek elö; a másodikban a szűkölködő egyházak segedelmezése a főconsistorium átirata folytán az esperesek által gyűjtetik össze, kik az egyes ekklézsiák papjaihoz kiküldik, s a gyűjteményt tőlük beszedvén, a közzsinatra évenként felhozzák.