Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

az a kérdés : mit hitt, vagy mikép gondolkodott Cahin — ez közönyös dolog, — de hogy : mit tanit a c a 1 v i n i s t a egyház az állam és egyház közötti viszonyról? a kettőnek egymáshoz állásáról? Hie Rhodus, hic salta. Ha tisztelt tudósunk, kit, — bocsásson meg ha kimondom — saját szép és kedvellt eszméje férevezetelt, s igy az által olvasóit maga is férevezette, — a század, sőt az akkori protestáns egyház szellemébe s gondolkodásába magát belé helyezi, s e részben figyelmét ki nem kerüli az, a mit nállam jobban tud, t. i. a calvinista egyház confessionalis tana, nem utasíthatta volna azon meggyőződést vissza, hogy asymbolumok, a calvinista egyház codexe szerint, az egyháznak alárendeltsége és az államhatalomtól fiiggésea calvinismus hivatalos nézete, ugy nevezhető confessionalis tana. Lássuk, hogy a három főbb calvinista symbolum : a Helvetica, Gallicana, és Scotica Confessiok, az egyház és állam közötti viszonyt mikép szabályozták, s igy a fenebbi kérdést mikép döntötték-el ? A Conf. Helvetica a 30-d. szakaszban ,,De magislratu" többek köztt igy szóll: „Docemus religionis c u r a m imprimis pertinere ad magistratum sanctum. Teneat ergo ipse in manibus verbum Dei, et ne huic contrarium doceatur, procurét,bonis ilem legibus ad verbum Dei compositis tnoderetur populum" St ringat — Dei gladium in omnes maleficos — blasphemos etinomnes, quos Deus punire ac etiam caedere jussit. — — Coerceat et haereticos (qui vere haeretici sünt) incorrigibiles, Dei majestatem blusphemare, et ecclesiam Dei conturbare, adeoque perdere non desinentes." A Confessio Gallicana a 39-d. . cikkben az Istenről mondja: „Ideo etiam gladium in Magislratuum manus tradidit, reprimendis nimirum delictis, non moclo contra secundam tabulam, sed etiam p r i rn a m commissis." Itt a tiz parancsolat ismeretes két táblája értetik; (II. Mos. XXXII. 15. L. még a Calvintól irt „Calechismus Ecclesiae Genevensis" 2-d. szakaszát: ,,De lege;") az első tábla, t. i. a négy első parancsolat, az Isten, a második tábla, a hat végső parancsolat, az emberek iránti kötelességeket adják-elö,— miből látszik, hogy az Isten elleni vétség, s igy az eretnekség halállal büntetendő. A Conf. Scotica pedig a 24-d. cikkben irja : „Insuper Regum, Principum, Gubernatorum ac Magistratuum esse potissimum et imprimis religionis purgationem et conservationem affirmamus. Adeo ut non tantum propter civilem politiam, sed etiam propter conservationem verae religionis, ut et idololatria et superstitio quaevissupprimatur, a Deo sunt ordinati." íme az egyháznak az államtól függetlensége,— a calvinismus codexe, hivatalos tana szerint: a vallás ügye a világi hatóságot illeti, az Isten igéje a törvényhozásban szem előtt tartandó, az államhatalomnak az I s t e n i g é j e t a n i t ásába beavatkozni, s az eretnekséget, a (vallásos véleményt) halállal is büntetni, a vallás tisztaságára felvigyázni s minden babonaságot elfojtani kell. S hogy e tanok éppen Calvin szelleméből folytak, az általa felállított theokratia természetes corollariumát, annak léuyegét képezik, — történelmi igazság. Maga tisztelt tudósunk rajzolja Calvin nagy és döntő befolyását a francia és skót ref. egyházakra, hol Knox Jánosa skót reformátor Calvin hü és szellem-rokon tanítványa volt. Mind három hitvallás Calvin éltében készült, a helvetica 1536-b. a gallicana 1561-b., a scotica 1560-b., még pedig „in plenaria Paiiiamenti Edinburgensis sessione." Ha tisztelt tudósunk a Confessio Helveticára nézve azt hozná-fel ellenem, miszerint az, ugy szóllva hivatalos alakban, ,.nomine atque auctoritate omnium Ecelesiarum Helvelicarum" csak 1566-b. tehát két évvel Calvin halála után adatott-ki, ez igaz, voltakép azonban akkor csak újra átnézetett és javíttatott „revisa ac retractata", de mint emiitettem, már 1536-b. íratott „a triumviris ad hoc negotium electis : H e n r i c o B u 11 i n g e r o , 0 s w a 1 d o M y c o n i o et Simoné Gr ynaeo. Az 1566-diki hivatalos kiadás élőbeszédében pedig szórói-szóra ez áll: „Ilac expositione conamur complecti, et omnibus Christi fidelibus proponere doctrinam, oeconorniamque Ecclesiarum nostrarum, quam illae mox ab initio reformationis multosjam per annos, multaque per discrimina rerum ad hunc usque diem summo cum consensu et docuerunt, et nunc quoque custodiunt." A mondott confessiokban foglaltatik azért a calvinista egyházak doctrinája és oeconomiája, miknek cimer- és jellemvonása az ugy nevezhető theokratia. Világos azért, miszerint Calvin az általa reformált schweizi egyháznak már éltében „legnagyobb egyetértéssel" elfogadott tanait s igy saját elveit meg nem tagadhatta a nélkül, hogy az egyházzal s önmagával is ellenkezésbe ne jöjjön, s ugy szóllva, c a 1 v i n i s t a lenni meg ne szűnjön. Calvin theokratiáját illetőleg pedig legyen szabad a tőlem már e lap 20-d. számában 620-d. 1. említett jeles könyvére b. G o 11 z Árminnak: Die reformirte Kirche Genf's'' újra hivatkozni, hol a (7-d. 1.) többek köztt mondatik: „Calvin hat nicht nur die Kirche, sondern auch die Republik geschaífen, utid beides, die Kirche und die Repnblik rnachten in seinem Geiste ein unzertrennliches Bild aus. Seine organisatorische Thatigkeit galt der Schöpfung eines christlichen Bürgerwesens" u. s. w. Ehez kiegészítésül egy legújabb genevai tekintélyt csatolok. A mondott városból a Calvin ünnepélyre vonatkozó okmányok és tudósítások között megküldetett nekem a „Journal de Genéve," az ottani conservativ, s igy éppen calvinista párt közlönyének a május 16-ki száma, melyben a mondott ünnepélyre vonatkozó, s a régi és új Genevát összehasonlító igen érdekes iránycikk van. Annak egy helyét hü fordításban ide teszem :