Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

nein abban áll, hogy a történelmen kivül foglaljon helyet; sokkal igazabban tiszteljük, ha megmutatjuk, hogy nélküle az egész történelem é r t h e t e 11 e n." — Hogy Renan e megmutatást megkísértette, ebben fekszik irodalmi működésének roppant jelentősége és erre nézve a „Jézus élete" csak egy láncszem R. összes munkásságának folyamatában, melynek szellemirányát kitűzve látjuk az „E t u d e s d' h i s t o i r e r é 1 igeuseu

cimü régibb munkájában, hol egy nagyérdekü tanulmánysorozatban a vallások s azoknak fontosb mozzanatai történelmi nézpontokból vétetnek tudományos vizsgálat alá. Az első tanulmány, melyCreuzer symbolikájának Guigniau-féle francia fordításának ismertetése alkalmából a klassikai régiség vallásait tárgyalja, ezeknek értékét ugy állapítja meg, hogy „azokat sem vitatkozási fegyverül, sem puszta tudvágy táplálékául tekinteni nem szabad. E tévelygések történelme az igaz vizsgálónál sem gyűlöletet nem költ sem sajnálatot; hanem ama nagy tény elismerését eredményezi, hogy az emberiség egész lényege szerint vallásos és hogy a jelvesség minden vallásnak szükséges alakját képezi. Hogy természete szerint a symbolum ki nem elégitő és mindig háta mögött marad az eszmének, melyet ki akar fejezni, hogy a határtalannak meghatározására és szem elibe állitására tett minden kísérlet lehetetlenségbe ütközik ; — sokkal világosabb sem hogy annak kimondása érdem volna. Minden kifejezés egy-egy korlát s az isteni dolgokra legméltóbb nyelv volna a hallgatás. Azonban az emberi természet magát e lemondásra elszánni nem tudja és soha fel nem hágy a symbolumok újból meg újból való előállításával és épen e folyvást meg megújuló kísérletek a menny elérésére legszólóbb bizonyságai annak, hogy az ember természeténél fogva arra van rendelve, hogy a véges dolgok szűk korlátain áttörjön. Csak is ez önthet bizodalmat belénk a jövő fenyegetései ellen. Megeshetik, hogy mind az a mit szeretünk, mind az a mit az élet díszének képzelünk, a szellem szabad mívelödése, a tudomány és művészet egy bizonyos koron túl magát fentartani nem fogja; de a vallás meg nem hal. A szellem örök óvástétele marad az a rendszeres vagy baromi materialismus ellen, mely az embert lekötni szeretné a közönséges élet legalsóbb rétegeibe." S vájjon mily szerepet tulajdonit ez emberiségi nagy feladatban, az igaz vallás létesítésében R. a keresztyénség alapítójának, Jézusnak? Hadd szóljon R. maga. „A világtörténelem főfőeseménye" — igy nyilatkozik „Jézus élete" kezdetén — „azon forradalom, mely által az emberiség legnemesb osztályai a pogányság határozatlan neve alatt összefoglalt vallásokból azon vallásra tértek át, a mely az isteni egységen, szentháromságon s az Isten fiának testté lételén alapszik. Közel ezer év kellett, hogy ezen áttérés eszközöltessék. Legalább háromszáz év telt bele, mig az uj vallás megalakult. Eredete azonban a szóban lévő forradalomnak oly tény, mely Augustus és Tiberius uralkodása alatt történt. Akkor élt egy magasztos személy, ki bátor kezdeményezése és azon szeretet által, melyet ébresztett, az emberiség jövendő hitének tárgyát megalkotá és annak kiindulási pontját kitűzte." — Később 17-ik fejezetben pedig igy szól: „A világnak nem lett vége, a mint azt Jézus hirdette és tanítványai hitték ; de újjászületett, és pedig oly értelemben, a mint Jézus akarta. Az Ő ábrándja nem jutott azon sorsra, melyre sok más, emberi agyban keletkezett ábránd jutott, mert az élet csiráját rejté magában, mely hála mesés külsejének, bejárást találván az emberiség kebelébe, ott öröklő gyümölcsöt hozott. Ne mondja senki, hogy ez csak jóakaró magyarázat, kigondolva a végett, hogy nagy mesterünk becsületét tisztára mossuk. Nem! nem! Az Istennek e valódi országa, a szellem országa, a mely mindenkit királylyá és pappá tesz; azon ország, mely mint a mustármag fává növekedett, a mely a világnak árnyékot ád, és melynek ágai közt a madarak fészket raknak; — ezen ország az, melyet Jézus értett, akart s alapított. A pompával való visszajövetelnek hamis, hideg és lehetetlen eszméje mellett ő felfogta az Isten valódi országát, az igazi megújulást, a hegyi beszédet, a gyöngék megdicsőülését, a nép szeretetét, a szegények iránti hajlamot és minden alázatosak, igazak és gyermeteglelküeknek jogukba visszahelyezését... Mindenikünk neki köszönheti azt, a mi bennünk legjobb." — S mi által eszközölte R. szerint Jézus mind e csodaeredményeket ? Uj elmélet ál-51*