Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-05 / 23. szám

mányainak s a titkos jótétnek él, s csak akkor lép ismét a nyilvánosság terére, midőn Bonaparte némileg rendezi megint Schweic ügyeit. 1804 —30-ig különböző hivatalokat visel de folytonos és tevékeny figyelemmel kiséri az egyházi, iskolai és nevelési ügyeket. 1804 óla több rendbeli folyóiratot ad ki, s 13—14-ben teljes erejéből igyekszik a visszavonás tüzét eloltani, mig tűlfelö! hathatós szavakkal védi a kantonok jogait. 1809 — 1816-ig jelennek meg tőle — névtelenül — az „Áhítat órái," hetilap alakjában, jóltevő befolyást gyakorolva az izgatott kedélyekre, mint balzsam cseppek gyógyítván a körülmények által elmérgesitelt sebeket. Később több kiadást érve, tiz kötetben jelenik meg e könyv, mely annyi beteg szívet gyógyított meg, mely az élet minden körülményeiben, minden viszonyában útmutatóul ajánlkozik a keresztyénnek. Mintegy 400 áhítatos elmélkedést tartalmaz e tiz kötet, melyek gazdag és kimerítő tartalmáról némi fogalmat nyújthatnak az első kötet elmélkedéseinek csak cimjei is. íme: 1. Első újévi elmélkedés. 2. Családi áhítat. 3. A köz-istenitisztelet. 4. A házi béke. 5. Megelégedés sorsunkkal. 6. Az öröm élvezése. 7. Rosz háztartás. 8. A család-atya. 9. A család-anya. 10. A keresztyén bölcs figyellensége a polgári életben. 11. Ha jóllétünk hanyatlik. 12. Családi gondok, családi örömök. 13. A szegénység veszélyei. 14. A szegénység előnyei. 15 A gazdagság veszélyei. 16. A gazdagság előnyei. 17. Családi boldogság. 18. 19. A gyermekkor vallása. 20. Az új házasok. 21. 23. A házasság. 22. Mostoha-szülők. 24. 25. A nőtlen élet. 26. A kor. 27. 28. Hogy lehet boldog öregséget érni ? 29. A keresztség. 30. A földmivelő. 31. A kézműves és művész. 32. Minden állapot tisztességes. 33. A cselédek család-tagok. 34. A keresztyén és az idő. 35. A viszonyok megitélése. 36. Család és állam. 37. A közhaszon. 38. A nyilvános jótettek. 39. A keresztyén kötelessége a hazai erkölcsök iránt. 40. Az idegen hitrokon. 41. Ezek iránti kötelességek. Im egyetlen kötet böv és változtatos tartalma tele a legjótékonyabb vallásos bensőséggel, melyet azonban nem árnyal be a pietizmus; határozott hitfelekezeti színezettel, melyei azonban nem bénít meg a vastag orthodoxismus. Minden egyes elmélkedés baráti szó a kisértetek közt, — — istáp a roskadozónak; világító sugár a kétkedőnek és biztató evangelium a kétségbeesönek. ,,Voltam a nagyok palotáiban — mondja Zschokke e könyvhez irt előszavában — voltam a harcfelek táboraiban, a békés polgárok műhelyeiben, a szegénység palotáiban. Mindenütt akadtam szent mulatozásra kész és hajlandó kedélyekre. Mindenült találtam vágyai a sziv megjobbitására, törekvést az aggódó léleknek önmagával való kibékülésre. Istennel való egyesülésre; mindenült az örök szükség hangos szózatát hallottam, hogy ne csak e világéi legyünk, hanem a jövő napjainak is éljünk, mely elmaradhatlanűl bekövetkezik, ama nagy átváltozás után, melyen a halál óráján átmegyünk. De e vágy és szükség, fájdalom ! csak a perc vágya és szüksége volt. Jött egy második perc s a szent feltételek, a másnemű viszonyok és szórakozások zűrzavarában elvesztek, megsemmisültek ! Mintha egészen más sziv dobogott volna egyik vagy másik keblében, midőn a templomban meghajlott a Legszentebb előtt; s meg más, midőn a küszöbön kilépve, a mindennapi élet sürgésébe vegyült. Találtam ugyan mindenült vallást, de csak ritkán vallásosságot; istenfélelmet, de ritkán istenszeretetet; szent föltételt, de ritkán szent cselekedetet; Krisztus nyilvános vallóit, de ritkán Krisztus tanítványait, követőit. Nem ok nélkül emelkedik ezer hang panaszkodván a keresztyénségnek hanyatlásán napjainkban. Joggal panaszkodnak. Az egyik részen csak könnyelműséget, csufondárosságot, önhittséget és csodás erőködést látok, mely igyekszik a belső biró intő szózalát facsaros mentegetődzésekkel elámilani, vagy vigalmakban, dobzódásokban elnyomni; — a másik részen ifjúkat,'férfiakat és aggokat, remegő kétségek közt Istenről és örökkévalóságról; lelkük egykori állapotáról; rendeltetésükről a földön és a síron túl S e viszonyok eredménye a köz és polgári nyomor kétségbeeső láncolata, titkos rombadölése nem egy család boldogságának. Az utóbbi háborús idők is sokban segítették elö a valódi keresztyénség hanyatlását és az erkölcsi rend romlását; — sokban egy pár könyv, felületes bölcseséggel megirva, és felületes értelemmel olvasva. De még száz más forrás van elrejtve, melyekből nyomorunk ered. Nem nevezem meg ezeket; nem akarok senkit sem sérteni. Az én célom más, ennél sokkal szebb, s kis részben is elérhetem célomat. S e cél : elősegítése az igaz kereszlyénségnek a házias áhítat és kegyesség újra ébresztése által. Mert semmi sem kelt bennünk oly maradandó kegyességet, szép és keresztyéni cselekedeteket: mint Istennel való társalkodás a magány óráiban, midőn a lélek, távol az élet szórakozásitól, örök atyánkhoz fordúlva, egyedül vele foglalkozik; semmi sem növeli jobban a házias boldogságot, mint ha az atya, vagy anya, kedves övéik körében, a legmagasztosb tárgygyal, minden lélek szentségével: Istennel és teremtményeivel foglalkoznak, Jézus Krisztus vallásának igazságaival, az örökkévalósággal s az örökkévalóságra teremtett lélek reményeivel. Csöndes béke száll a család kedélyére, az ily társalgás után, — a meghatottság egyetlen könyüje pecsétli meg az itt egyesüli szivek szövetségét: istenileg cselekedni a földön, hogy örökre méltók legyünk Istenhez. Ki e boldogságot már ízlelte: érti szavaim igazságát; — s ki soha sem ízlelte: miért nem törekszik, ö, ki mindennemű boldogság után szomjúhozik, ez egyre, melyet az élet semmi nyomora sem képes elrabolni, csak fokozni ? A csöndes áhítat és házi boldogság ily órái gyarapítását kisértem meg e lapok által elősegíteni. Nektek legyenek szentelve i fj a k és szüzek, kik örömteli és remegő sejtelmekkel most léptek ki a világba s még nem lettetek hűtlenekké jobb énetökhöz. Vajha csöndes méltóságot kölcsönöznének nektek a szerencse örömei közt, vallásos bátorságot a bánat óráiban. Nektek legyenek szentelve házastársak, kik