Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-05 / 23. szám

egyesülve haladtok az élet utain, kik egyesülve emelitek szellemetöket Istenhez s gyermekeiteket keresztyén együgyüségben növelitek, Isten ez adományait, hogy ismét visszaadjátok Istennek. Neked legyenek szentelve le ösz, ki földi életed estéjén az örök élet hajnalára fordítod szemeidet, az eloszló földi lét fölött." Meg nem állhattuk, hogy egészen ide ne irjuk e szép munka előszavát, mely egy fél századdal ezelölt írva oly igaz és szép most is, mint akkor volt. Mintha csak ma írták volna, mintha csak nálunk írták volna, mintha csak n ekünk írták volna! S mi nem tehetünk egyebet hozzá, hogy e szép cél, melyet szerző kitűzött maga elé: el is van müvében érve, a mennyire emberi erő az emberi akaratot megközelítheti. Nem kell egyéb hozzá, mint a mi akaratunk, a megmutatott ütőn haladni és az Isten segedelme. Ennyit az egész műről, melyből 59 elmélkedést tartalmaz a kezünk alatt levő igen szépen kiállított két vastag kötet, Szász Károly fordításában, mindenik előtt egy-egy szép és tárgyszerű költeménynyel. Iííssé későn jutunk ehez is, mint majd mindenhez. Van ugyan a mi irodalmunkban is már teljes kiadás 1828-ban kiadva. Nyelvünk mai fejlettségében azanban, ha még kapható is lenne e fordítás, már csak azért sem volna alkalmas a közhasználatra, mivel érzik a fordításon, hogy az nem egy kéz müve, s bár részletek, a korhoz mérve, elég sikerültek is benne: de az egyöntetűség, az egység hiányzik , s igy aligha a kivánt célt általuk el lehetne érni. A most élő angol királynő két izben válogatott és fordított ez elmélkedésekből, ezenkívül az egész munka fordítása rég meg van angol, francia és svéd nyelven. Ez elterjedtséget azonban nem tekintjük határozott ajánlásnak, s nem ismerjük elvül el, hogy ez s ez a mü le van fordítva angolra, franciára stb.: tehát magyarra is le kell forditani. Épen nem. Mi magyarok magyarok vagyunk s legyünk is azok. Valamint a mi töltött káposztánk a szabólegénynek halál s a kovácslegénynek orvosság: úgy nekünk sem lehet rosz néven venni, ha megválogatjuk a külföldi eledeleket s a puddingol hagyjuk az angolnak, a crémet a franciának. S épen a német vallási könyvekkel vagyunk űgy, hogy azok semmikép sem találnak a magyar ember természetéhez. Egy derék theologiai tanár mondta tanítványainak : olvassák a német prédikációkat, de csak azért, hogy megtudják, hogy nem kell magyar prédikációt irni. S ebben igaza van; a ki csak felületesen nézi is meg a különböző nemzetiségű protestáns felekezeteket, egyházaik alakulását, azok kül- és beléletét: óriási különbséget lát közöttük, ámbár mindnyájan reformátusoknak, lutheránusoknak nevezik magukat. De mindnyája, s különösen a magyar, az ö assimiláló erejével, úgy szólván átteremtette azon vallást, melyet pedig épen azok kezéből nyert, mint a németek, franciák, angolok, stb. Im tehát, lehet valamely mü, s itt katexochen, vallásos mü, bármily jó, bármily tökéletes, a maga nemében : abból még nem következik, hogy azt nekünk, magyaroknak is bírnunk kell. De nem igy a „Stunden der Andacht"-tal. A fennebb adott általános jellemzéshez még csak annyit, hogy köszönettel tartozunk a magyar prot. egyház nevében mint Heckenaslnak, mint Szásznak, hogy e két kötettel gyarapiták, ugy is nagyon kis számú ily nemű könyveinket. Nem érzik ez elmélkedéseken legkevésbbé sem a „némei" íz, s ugyhiszem nem sóhajt föl egyik tekintélyes egyházi szónokunk, ki nem a német egyházi irodalomból szokott meríteni, hogy megint „sinórozott gerok". A fordító Zschokké nyilvánított célzala ellenére, az általa kiválogatott elmélkedéseket rendszeresítette, s e részben igazat is adunk neki, a szerző ellenében; mert bár amaz magyarázatát kívánja adni, hogy miért adja elmélkedéseit, úgy szólván rendetlenül, elvtelen egymásutánban: magyarázata nem kielégítő s inkább helyeseljük a fordító önkényét, a mennyiben osztályozása által jobb áttekintését nyerjük az egyes darabokban. Könyvünk öt szakaszra van osztva: 1. A házi kör. (Hat elmélkedés.) 2. Isten. (Kilenc elm.) 3. Isten igéje és a hit. (Tizenegy elm.) 4. Jézus élete és a keresztyén évkor. (Tíz elm.) 5. Az ember és az élet (Huszonhárom elmélkedés.) A válogatás elég gonddal történt, s különösen helyeseljük azt, hogy az élet praktikus oldalára (Az ember és az élet) a legnagyobb gond van fordítva, — még csak azt szereltük volna, ha az első szakasz (A házi kör) kissé változatosabb és bővebb lenne. Igen szép elmélkedéseket ismerünk az eredetiben, melyeket szerettünk volna, ha szintén helyet foglalnak vala e két kötetben. Ez azonban még nem késő, s reméljük, hogy kiadó és fordító nemsokára ujabb két kötettel örvendeztetnek meg bennünket. A mi a fordítást illeti: elég jó, különösen, — mit tán mondanunk sem kell — az elmélkedések elébe bocsátott versek, Sz. ismeretes csinos nyelvével s tiszta rythmusaival ékeskednek; — ajánljuk azonban Szász Károlynak, hogy ha még ilynemű könyvet nyújt nekünk: legyen az inkább átdolgozás, mint fordítás, ne ragaszkodjék annyira az eredeti szöveghez, s igy még inkább igazolhatja fennebbi állításunkat, hogy e könyvet mintha csak nekünk irták volna. S evvel leteszszük e müvet kezünkből, melyből hiszszük sokan, nagyon sokan fogják azon lelki megnyugvást, épülést és örömet meríteni, melyet, mint egy gazdag kincses házba rakott le a sok megpróbáltatáson átment, de mindenikből diadalmasan kiszabadult szerző. Való- és nem álbölcseséget ád ö nekünk könyvében, ennek legkétségbevonhatlanabb bizonysága saját élettörténete, mert igaz az, hogy a tűzben tisztul meg az arany és a szenvedések edzik meg és teremtik a jellemet. A legmelegebben ajánljuk tehát e könyvet nemcsak olvasóinknak, hanem az egész magyar protestáns egyház minden tagjának. Olvassák vallásossággal, istenszeretettel; teremjen ez számukra ne csak szent feltételeket, hanem szent cselekedeteket is, váljanak általa ne csak Krisztus vallóivá, hanem Krisztus tanítványaivá és követőivé*). —a. *) A „Házi Kincstár" legközelebbi száma „A szegénység előnyei" cimü elmélkedést hozza mutatványul ez itt ismertetett műből.- S z e r k.