Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

Hetedik évfolyam. 3. Pest, jan. 17. 1864. PROTESTÁNS E67HAZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIABÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ő ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. AZ EGYHÁZI MŰEMLÉKEK ÜGYEBEN. Gyakorta emelték már s az ujabb időkben is folyvást emelik a reformatio ellen azon vádat, miszerint az a középkor számos egyházi műemlékeit, kárhozatos és menthetetlen vandalismussal elpusztította, semmivé tette. Nem igen régen is, hazánk egyik európai hírű tudósa, egy ünnepélyes alkalommal, nyilvános beszédben, a legmiveltebb közönség előtt nem kételkedett olyformát állítani, hogy épen hazánkban is, több műemléket feldúlt a reformatio, mint a tatár vagy török pusztítás. Római katholikus iróink különös indulattal emlegetik pl. Szent László sírjának feltöretését, csontjának csúfos szétszóratását, drága erekly e tar tójának elsikkasztását s több e féléket., — A vád különösen minket reformátusokat illet kitűnő mértékben, mint a kik t. i. a templomi képeket teljességgel nem türjük, s általában a művészetnek nem vagyunk baráti az egyházi élet mezején, — mint mondani szokták. •' Teljességgel nincs okunk tagadni, hogy a reformatio igen számos középkori egyházi műemlékeket valóban semmivé tett. A XVI-dik század végén már, hazánkban több ezer oly templom volt protestáns őseink birtokában, melyek az előtt római katholikus templomok valának, s melyekben, mint ilyenekben, bizonynyal igen számos festmények, faragványok stb. díszelegtek, s mindezek csakugyan annyira semmivé lettek, hogy hírmondó is alig maradt köztilök. Azt mindenki tudja, hogy a reformált egyházn ak képekre, szobrokra, ereklyékre stb. épen semmi szüksége nincs, sőt mivel elvileg nem tűri azokat mint egyházi cikkeket, a legtermészetesebb dolog volt, hogy a templomokból eltávolíttattak. — Jól van, — mondják, de legalább nem kellett volna azokat mindenestől megsemmisíteni, hanem a tudomány, művészet és műtörténelem érdekéből fenthagyni. Nagyon helyes; csak az a kérdés, hogy az a valami, a mit ma műtörténelemnek, mfíérzéknek neveznek, ki volt-e fejlődve a XVI-dik századi magyar népnél, vagy bármelyiknél is rigy, hogy annak nevében, mintegy követelni lehetett volna tőle, hogy a mííemlékeket fentartsa; s ha műtörténelem s műérzék csakugyan nem létezett, vájjon nem épen a reformatió előtti papságra nehezül-e e miatt a felelősség terhe, ha ugyan annak valakire már csakugyan nehezülnie kell ? De hol voltak hazánkban a képtárak, muzeumok, melyek ama műemlékeket befogadhatták volna? Ki volt, a ki mellettök, — felteszem a r. katholikus papság köréből — a tudomány és művészet érdekéből csak egy árvaszót is emelt; — ki indult el, hogy megmentse és összegyűjtse őket? Valóban igen alaptalan s minden józan történelmi felfogással és eljárással merőben ellenkező dolog, a reformatiót a képek, szobrok, ereklyék , ereklyetartók elpusztításáért a tudomány és művészet szempontjából tenni felelőssé. Az ős keresztyénség ellen nem igen szoktak a féle vádakat emelni a paganismus maradványainak elpusztítása miatt. Ne feledjük el azt sem, a mi kétségtelen igazság, hogy t. i. maga a reformatio előtti egyház, ama képeket, szobrokat, ereklyéket,-ereklyetartókat stb. nem annyira művészi cikkeknek vagy műemlékeknek, hanem oly szentséges dol~„ goknak s rendkívüli s csudatévő erővel bíró vst. 5