Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

azt olv korlátokkal igyekeznek körül határolni, a melyek közé az egyház legkevésbbé sem szorít­kozik. Ezen sarkallik a köztünk fenforgó -vita: először, hogy ők az egyháznak mindig csak lát­ható és szembetűnő alakját vitatják, azután hogy ez alakját a római egyház székében és papjainak rendjében helyezik. Ellenben mi azt erősítjük, hogy az egyház minden szembetűnő alak nélkül is fennállhat, és semmi szüksége sincs ama fénylő külalakra, a melyet balgatagul bámulnak; hanem másban foglaltatnak ismérvei, t. i. az Isten igéjé­nek tiszta hirdetésében, és a szentségek törvény­szerű kiszolgáltatásában. Zúgolódnak, ha csak az egyházra mindig ujjal nem mutogathatnak. Ámde mily gyakran torzult el a zsidó népnél annyira, hogy semmi színe nem látszott többé? hol tün­döklött akkor külalakja midőn Illyés panaszkodott, hogy egyedül maradt? mennyi ideig lappangott alakjából kivetkeztetve a Krisztus eljövetele után? hányszor volt ez időtől fogva háborúk, lázzadások, eretnekségek által annyira elnyomva, hogy egy sugara sem ragyogott ki ? Váljon ha elleneseink azokban az időkben élnek, hitték volna-e, hogy van egyház ? de Illyés hallotta, hogy van még hétezer férfiú, a ki nem hajtotta meg térdeit a Baal előtt. Nekünk sem szabad kétkedni, hogy Krisztus mióta csak mennybe ment, mindig ural­kodott a földön; de ha a kegyesek szemeikkel kerestek volna valamely látható formát, nem kel­lett volna-e leikeiknek azonnal elcsüggedni? Es csakugyan már Ililarius a maga századában a leg­nagyobb romlottság jeléül tekintette, hogy a püspöki méltóság balgatag bámulásával elvakitva, az álarc alatt lappangó veszélyes kigyótnem vet­ték észre; mert igy szól: egyre intelek, őrizked­kedjetek az Antikrisztustól, mert gonoszul meg­fogott benneteket a festett falak iránti szeretet, rosszul tisztelitek az Istennek egyházát, a hajlé­kokban és épületekben, mintha a béke áldása azokban lenne foglalva. Lehetne-e még kétség, hogy azokban az Antikristus székel? Előttem a hegyek, az erdők és a tavak, a börtönök és siva­tagok biztosabbak, mert azokban lakva, vagy elmerülve próféták jósoltak. De mit tisztel ma a világ szarvas süvegü püspökeiben, ha csak a vallásnak ama vélt szent kezelőit nem, a kiket a leghiresebb városokban látnak előljáróskodni ? El tehát ez ostoba tisztelettel. —Bizzuk azt inkább az Úrra, hogy — mivel <> legjobban ismeri, kik légyenek az övéi, — az embereknek szeme elől néha elvonja az ö egyházának külső jegyeit. Meg­vallom, hogy ez Istennek rettenetes bosszúja a föld iránt, de ha az emberek kegyeletlensége ugy érdemli, miért erőlködünk Isten bosszújának el­lene szegülni? Igy boszulta meg az úr, az elmúlt századokban az emberek hálátlanságát. Mert, mi­ve1 nem akartak az ő igazságának engedelmes­kedni, és az ő világosságát kioltották; engedé, hogy érzékeikkel megvakulva, képtelen hazug­ságok által kijátszassanak s mély sötétségbe me­rüljenek, elannyira, hogy az igaz egyháznak egy-egy vonása sem maradt meg közöttük; de a tévetegben és sötétségben szétszórva s el­rejtve élő övéit mégis megtartotta a veszede­lemből. Nem is csoda; mert mind Babilonnak zűrzavarában, mind az égő kemencék lángjában megtanulta őket megtartani. Mily veszélyes le­gyen pedig az, hogy az egyháznak alakját nem tudom minő üres fényben helyezik ? a helyett, hogy egészen elbeszélném, csak röviden felmu­tatom, nehogy beszédem a végtelenségbe ter­jedjen. A pápa — mondják — a ki az apostoli széket birtokolja, és az általa fölkent, fölavatott és infulával és pálcával ékesitett püspökök kép­viselik az egyházat, és ugy kell tartani, hogy ezek magok az egyház, ezért nem is tévedhet­nek. Váljon miért? mivel az egyháznak pászto­rai és az Urnák fölavatottjai. Hát Áron, és a többi elöljárói Izraelnek váljon nem pásztorok vol­tak-e? Áron pedig és annak fiai már mint fel­avatott papok tévedtek, midőn az aranyborjut készitették. Az egyházat ugyan miért nem kép­viselték ugyanez alapon ama négyszáz próféták, a kik Ahabot hazugsággal megcsalták? De az egyház Micha részén volt, a ki egyedül és meg­vettetve állott, de a kinek szájából igazság szólt. Váljon nem tulajdonitották-e magoknak az egy­háznak mind nevét, mind tekintélyét a próféták akkor is, midőn mindnyájan egyetértő erőszak­kal keltek föl Jeremiás ellen, és fenyegetve hány­torgatták, hogy a paptól a törvény, a bölcstől a tanács, és a prófétától az ige, el nem veszhet ? A prófétáknak egész tömege ellen egyedül Jere­miás küldeték, s az Úr általa izente meg, hogy elvétessék a törvény a paptól, a tanács a bölcs­től, az ige a prófétától. Váljon nem ilyen fény

Next

/
Oldalképek
Tartalom