Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

ragyogott-e ama tanácsban is, a melyben a papok, Írástudók és farizeusok elhatározták, hogy Krisztust elfogják és megölik ? Ám lássák most és váltig csüggjenek a külső álarcon, hogy Krisztus és Istennek minden prófétáit szakadárokká, ellenben a Sátánnak szolgáit a szent lélek edényeivé tegyék Ha lélekismeretesen szólnak, mondják meg nekem jóhiszemüleg, melyik nemzetnél, avvagy micsoda helyen van véleményük szerint az egyház, mióta a baseli zsinat határozatával Jenő levetetett és a pápaságból kitétetett, helyére pedig Amadé emeltetett? Tagadni, nem tagadhatják, ha meg kell szakadniok is, hogy a mi a külső kellékeket illeti, ez törvényes zsinat volt, nem is egy, hanem két pápa hirdette ki. Es itt szakadásért, lázadásért és megátalkodásért kárhoztatták Jenőt mindazon bibornokoknak és püspököknek egész nyájával együtt, a kik vele a zsinat feloszlatására közreműködtek. De mindemellett azután a fejedelmek kedvezése által meg lőn védve, és a pápaságot egész teljében visszanyerte, Amadénak az egyetemes és szentséges zsinat tekintélyével törvényszerűen véghezvitt választása pedig füstbe ment, s egy bíbornoki kalappal — mint az ugató ebet, egy neki vetett konccal — kiengesztelték. E lázadozó makacs eretnekek seregéből származtak azután mindazok, a kiket pápákul. bibornokokul, püspökök ül, apátokul és presbyterekiil tiszteltek. E pontban okvetlen sarokba szoríttatnak és fenakadnak, mert melyik pártnak tulajdonitják az egyház nevét'? Elakarják-e tagadni, hogy az egyetemes zsinat volt, a melynek külső fenségéből semmi sem hiányzott? t. i. két bullával ünnepélyesen kihirdettetett, a római szék követének elnöke által fölszenteltetett, minden rendszabályok megtartattak, és mindvégeztéig ugyanazon méltósággal tartatott. Vagy elismerik, hogy Jenő minden hozzátartozóival schismaticus volt, a kitől mind felavatásukat vették? Vagy máskép kell tehát nekik határozniok az egyház formája felől, vagy mindazokat szakadároknak tartjuk, a kik tudva és akarva az eretnekektől avattattak fel. Ha már elébb is soha semmi egyébből nem tudtuk volna, hogy az egyház nincsen külső fényhez, és formaságokhoz kötve, legközelebbi bizonyítékul szolgálhatnának nekünk ők magok, kik az egyháznak drága cime alatt a világnak annyi ideig kevélyen feltolták magokat, mig valósággal nem egyebek, mint az egyháznak veszélyt hozó pestisei. Erkölcseikről és ama borzasztó tényekről, a melyekkel egész életük színültig teljes, — nem szólok, mivel azt mondják, hogy ők pharizeusok, a kiket hallgatni, de nem követni kell. De ha üres óráidnak egy részét e mi irataink olvasására szenteled, világosan megfogod ismerni, hogy maga a tudományuk is, az a tudomány, a melynek a mint magok mondják, köszönhetik, hogy ők teszik az egyházat, a lelkeknek valóságos vesztőhelye, gyújtogató fáklya, romlás és veszedelem. Végezetre nem járnak el elég őszintén, midőn gyűlöletből emlegetik, mily nagy háborúságokat, zavargásokat és viszálkodásokat támasztott a mi tudományunknak hirdetése és mily gyümölcsöket terem mostan is sokakban; mert méltatlanság mind azon roszak okát arra a tudományra fogni, holott az a Sátán gonoszságának tulajdonitandó. Az Isten igéjének különös sajátja az, hogy soha fel nem merül ugy, hogy a Sátán nyugodtan és alva maradna; ez legbizonyosabb és különösön biztos ismertető jele, mi által magát a hamis tudományoktól megkülömbözteti, a melyek azzal árulják el magokat, hogy minden ember füle szívesen befogadja és tapsok közt hallgatja a világ. Igy esett, hogy több századon keresztül, midőn mély sötétségbe volt elmerülve minden, az emberek majdnem mind a világ e fejedelmének szolgáltak tréfául és játékszerül, ő maga pedig mint valami Sardanapalus mély nyugalomban heverve gyönyörködött; mit is mívelhetett volna nevetségnél és játéknál egyebet országának ily nyugodalmas és békeséges birodalmában ? De mihelyt a mennyei világosság onnan feljül ide alá tündökölvén, a sötétséget valamennyire eloszlatta, midőn amaz Erős az ő országát megháborgatta és lerontotta, legott kezdett szokott kábultságából ébredezni és fegyverhez fogott. S legelőször is az ember kezeit indította meg, a felvillanó igazságnak erőszakkal való elnyomására; hol ezzel nem boldogulhatott, cselhez folyamodott; katabaptistái és más semmirekellő szörnyetegei által visszavonást és dogmatikai villongásokat támasztott az igazságmeghomályositására és végre eltörlésére. S e kétféle szerrel folytatja harcát az igazság ellen; mert 42*