Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-22 / 21. szám
kot mondtak arra, hogy ha az Isten szent igéjét a sophisták szőrszálhasogatásai által bemocskolják, és a dialecticusok civodásaiba keverik. Vájjon e határok közt maradnak ezek, midőn egész életükön át egyébre sem gondolnak, mint hogy az Írásnak együgyű tiszta voltát véghetetlen vitatkozások és több mint sophisticai villongásokba bonyolítsák és keverjék ? Valóban ha most azok a régi atyák feltámadnának és arról a vitatkozási mesterségről hallanának, melyet azok speculativ theologiának neveznek, semmiképen el nem hihetnék, hogy Istenről foly a vitatkozás. De beszédem kelletinél messzebb terjedne, ha fejtegetni akarnám, mily vásottul rázzák le az atyák igáját épen azok, kik amaz atyák engedelmes fiainak akarnak láttatni. Valóban arra hónar pok és évek nem volnának elegendők. Es mégis oly szánandó szemtelenségbe merültek, hog}^ még minket orcáznak, mintha mi nem átallanók az atyák határit áthágni. Hogy pedig továbbá minket a szokásra utalnak, azzal sem érnek semmit. Nagy méltatlanság esnék ugyan is rajtunk, ha a szokást kellene követnünk. Igenis, ha az emberek mindég helyes Ítélettel lennének, szokásaikat a jóktól kellene venniök. De rendesen egészen máskép esik a dolog, mert a mit sokakat tenni látnak, csakhamar szokási jogot nyer. Pedig aligha álltak valaha oly jól az emberi dolgok, hogy a többségnek az tetszett volna, a mi jobb. Igy többeknek egyéni hibájából többnyire egy közös tévedés, vagyis inkább a hibában való egyetemes megegyezés lett, a mit most ama jó emberek törvényül szeretnének. A kinek szeme .„van, látja, hogy tengerbajok özönlötték el, és ártalmas veszedelmek támadták meg a földet, hogy minden hanyatthomlok rohan, ugy hogy vagy kétségbe kell az emberi dolgok felől esnünk, vagy meg- kell a nagy bajok közt a dolog végét fogni és, ha máskép nem lehet, erőszakot is alkalmazni. S ime visszautasittatik a gyógyszer csupán azon okból, hogy a gonoszhoz már régen hozzá szoktunk. Azonban bár lehet helye az emberi társaságban valami köztévedésnek : de Isten országában mindenesétre csak az örök igazságra kell hallgatni, és tekintetbe csak az veendő, a mit sem évek hosszú sora, sem közszokás, sem szövetkezés nyomán száműzni nem lehet. Igy tanitotta hajdanta Esáiás Istennek választottit, hogy ne mondanának mindenre : kötés, összeesküvés, a mire a nép azt mondja, hogy kötés, összeesküvés, azaz hogy a nép istentelen értelméhez beleegyezésüket ne adnák, és ne félnének, ne rettegnének attól, a mitől azok léinek, hanem inkább szentelnék a seregek Urát, hogy legyen az, az ő félelmük és és rettegésük. Most tehát, ha akarják, hányják fel bár ellenünk a mult századokat és az élő példákat: mig mi a seregek Urát szenteljük, töltik nem igen rettegünk. Mert ha szinte sok századok egyeztek is meg hasonló istentelenségek gyakorlásában, hatalmas ő, hogy harmad és negyed íziglen boszút álljon; vagy ha szinte mind az egész világ egyféle gonoszságra szövetkeznék, példával mutatta meg, milyen azoknak vége, kik a sokasággal vétkeznek, akkor, midőn az egész emberi nemet özönvízzel vesztette el, megtartván Noét csekély családjával, ki egymaga az ő hite által az egész földet kárhozatra méltónak bizonyította. Utoljára is a gonosz szokás nem egyéb mint neme a közönséges mételynek, melyben csak ugy vesznek el azok is, kik a sokasággal halnak meg. Ehhez még figyelembe kell venni, a mit valahol Cyprianus mond, hogy kik tudatlanságból vétkeznek, habár a hibából teljesen ki nem tisztázhatják is magokat, mégis némileg menthetőknek látszanak,- de azoknak, kik az Isten jóságából eléjük adott igazságot megátalkodottan visszautasítják semmi mentségük nincs. Hasztalan erőlködnek bennünket sarokba szorítani ama dilemmájukkal, a melylyel ugy vélik, hogy bennünket vagy annak a bevallására kényszerítenek, högy az egyház egyidejig meg volt halva, vagy annak az elismerésére, hogy mi most az egyházzal civódunk. Krisztus egyháza bizonyára mindig élt, és élni fog a mig csak Krisztus az atyának jobbján uralkodik; a kinek a keze fentartja, oltalma védelmezi, és ereje épségben tartja. 0 kétségtelenül teljesíteni fogja a mit egyszer magára vállalt, s övéivel velők leend mind az idők végéig. Nem harcolunk mi az egyház ellen, ha ugyan egy Istent és az Úr Krisztust a hivőknek egész népével egy értelemben tiszteljük és imádjuk, ugy a mikép mindig imádtatott minden kegyesektől. De ők tévednek el nagyon az igazságtól, midőn semmi egyéb egyházat nem ismernek, hanem a melyet szemeik előtt látnak, és 42