Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

ződve, sajnálatra méltó elmaradottságban sinlenek — s fáj­dalommal tapásztalók, hogy a pesti egyh:ízmegyei tanitók között még ma is sokan vannak olyanok, kik ilyenféle kér­dések feltevésével mulathatják magokat oda haza, mig kö­telességüket mulasztva, a közgyűlésen és értekezleten meg­jelenni nem szeretnek és nem szoktak. — Mi, kik e gyűlés­nek szem és fültanúi valánk, őszintén vallhatjuk be, s vesz­teséget jelenthetünk a meg nem jelenteknek, hogy itt lehe­tett valamit tanulni. Mindjárt az elnök megnyitó rövid beszédében kifej­tette, mi a mai népiskolai tanítónak feladata, a legközelebbi múltban működött néptanítóival szemben. — Mig ugyanis, igy szólt ö, a nem lég lefutott, de emlékezetünkben elevenen élö múltban a nép emberének, valamint a társadalom min­den tagjának igen korlátolt igényei voltak, mig a patriar­chalis élet a családi szerény tűzhely körül minden tekintet­ben egyszerűen ki vala elegithető, addig a néptanító hiva­tása, azon igények kielégítésére volt irányozva, addig mun­kakörében szűkebb téren mozoghatott, addig nem volt szük­séges nagy erőfeszítéssel keresni és találni módokat arra nézve, miként kelljen a kevés életigényeket jó móddal ki­elégíteni, addig az mintegy önkényt jött, s meghozott ma­gával az idö mindeneket. Most azonban mióta a modern ci­vilisatio árjába sodortatott a nemzet minden rétege, most midőn az anyagi érdekek magasra felverő hullámai több életszükséget vetnek a nemzet minden egyes tagja vállaira, most midőn szellemi magasabb míveltség nélkül sem a fel­áradozott anyagi érdekeknek eleget tenni nem lehet, sem a nemzeti lét jövője ezek nélkül egy napig sincs biztosítva, most, mondja ö, e változott viszonyok között a népiskolai tanítónak is megsokasodtak a teendői, s ha nem igyekezik felfogni magasztos de egyszersmind nehéz hivatását, sem a nép, mely vezérletére bízatott, meg nem állhatja helyét, sem ö maga megnem maradhat helyzetén a nélkül, hogy a hul­lámzó ár fejők felett egyaránt össze ne csapjon s végkép sírba ne döntse a mestert és tanítványt egyaránt. —A nép­iskolai tanítónak tehát mivelni kell önmagát nemcsak azon irányban, hogy tudja mit és miként tanítson, hanem fel kell fogni helyzetét magasabb nemzeti szempontból is, hogy tudja merre irányozza a kormányzatára bízott hajót. — Se feladat tehát túlhág az irás és olvasás, számvetés elemei til-túl való megtanításán, neki nevelni kell a népet az őt érdeklő anyagi jóllét megszerezhetésére, nevelni kell az öntudatra, hogy a nép a nemzeti nagy test törzse, hogy azon nemzet, melynek ő testlörzséhez oly szorosan tartozik, jól felfogott szellemi érdekei átértése és célszerű előmoz­dítása által maradhat s állhat fen bármely jövőben ! Ugyan­azért felhívja elnök a tanítói testület jelenlevő tagjait, hogy munkálkodásaikat mind itt benn e falak között, mind ezeken kívül e magasztos cél megközelítésére irányozzák, még pedig ugy, hogy midőn a nép egyes tagjait a jóllét gyarapítására vezérlik, ösztönzik, munkálják ezen segédeszközök felhasz­nálásával annak szellemi nlöhaiadását s erkölcsi tökéletes­bülését; felhívja a tanítókat, hogy mostani értekezleteiket is ily irányokban indítván meg, még a gyűlés folytán igyekez­zenek egymást e nagyszerű teendők megkezdésében munká­sán támogatni! Mielőtt azonban az értekezlet ezen fontosabb teendőihez fogott víslna alapszabályai értelmében elhatározta, hogy mind azon tanitók, kik az értekezleten meg nem jelen­tek, ha csak elfogadható s alapos oknál fogva nem kényszerül­tek az elmaradásra, jegyzőkönyvileg megintetnek s jövő alka­lommal pedig a szabályokban megszabott 3 frt büntetés alá esnek. — Ennek folytán inditványoztatott, hogy a múltkori gyűlésből kiküldött választmány az alapszabályok módosí­tására hozott javaslatát olvassa fel s a gyűlés tegye meg reá észrevételeit, mi megtörténvén, az alapszabályok cse­kély módosítással megerősítés végett a n. t. egyházmegyei gyűlés elébe terjesztetni rendeltettek. Ezek bevégeztével felhívta az elnök a gyűlés tagjait a szellemi érdekek s a népnevelés előmozdítására s kifej­tésére célzó munkálatok felolvasására; miután azonban jelen gyűlésre kidolgozott müvet senki nem hozott, Halász Mihály alsó-dabasi tanitó űr állott fel s élőszóval érteke­zett az elemi számtanitás módszeréről, ki néhány alapelv felállítása után, részletes tárgyalásába bocsátkozott annak, mimódon kell a kezdő gyermekeket a szám előfogalmaira helyesen elvezérelni. Ezen szóbeli előadásból érdekes vita fejlett ki az ó és uj iskola között, mely azzal végződött, hogy a dabasi tanitó úr előadásában fejtegetett módszer nagy előnynyel bir nemesak arra nézve, hogy a kezdő gyermeket öntudatos eszméletre, majd gondolkozásra ve­zérli a tárgyak mennyisége felfogásában, hanem általános képző hatást gyakorol a gyenge elme fejtegetésére s a ta­nulásra való előkészítésre, még az sem állván ezen mód­szer gyakorlásának ellen, mit többen felhoztak, ha egy osztály túl népes is. — Jelen gyűlésben a tanitástani mód­szer felett nem kívánván más senki értekezni, elnök, beve­zetéséhez híven, a gyűlés figyelmét a nép anyagi jólléte megalapítása módja fejtegetésére fordította, értekezvén következőkről. „Sokat beszélünk mi a testi életről, a szellemről, az erkölcsi állapotokról, sok szó forog az élet körében, kivált mai időben arról is, hogy a világ anyagiságra hajlott, s majd nem beledőlt a materialismus karjaiba, s ha csak ab­straete nézzük a dolgot, ha csak szókat mérlegelünk, bi­zony el kell hinnünk, hogy e szóbeszéd igaz. — Azonban gondolkozzunk egy kissé felvett tárgyunk felett, s meglát­juk, hogy a felhozott szavak az életben nem elvontan, ha­nem egymásra hatva szerepelnek, s közöltök elválhatlan harmoniás kapocs létezik — mert én állilom, hogy vala­mint a régiek példabeszéde: Sine Cerere et Bacchu friget Venus nagyon is igaz, kenyér nélkül bizony mai időben is eltörpül a szellem s szárnyaszegetlen annak a tenyerére hull, ki a szellemet hüvelyező testnek falat kenyeret dob.— Ettől őrizkedjünk, s ettől őrizzük meg a népet uraim, igye­kezzünk megtanítani öt azon eszközök és módokra, melyek­kel az áruba bocsálkozás alól midőn felmentetik, felemel­kedhessek egyszersmind szellemi magasabb regiókba. — Tanítsuk öt jólléte mikénti megalapithatására. — Ne higy­jék uraim, hogy midőn ezt tesszük, a kenyérkereseten ki­vül még egyébre is nem neveljük, én állítom hogy midőn az anyagiak beszerzésére tanítjuk, magasabb eszmék után

Next

/
Oldalképek
Tartalom