Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

kotmányos testületben mozgó pártok ki vannak téve annak a lehetőségnek, hogy a tegnapi minoritás, holnap majoritás legyen: s ha mi leszünk a majoritás? s uj felterjesztésünkre a közzsinat ismét azt határozza ? Hol van akkor a t. Szász Domokos úr ,,igazság szolgáltatása ?" Egyébiránt, e majorizáltatásra nincs is szükség; mert, miután nyilvánosságra került e tárgy; sőt, a főtanács határozatilag elrendeli, nem hiszem, hogy a kolozsvári részletes zsinat volt majoritása elég bátor legyen arra, hogy beleegyezését megtagadja arra nézve, hogy ez ügy testületileg terjesztessék a közzsinat elébe ; — mely bizonyára meg fog maradni határozata mellett, mint a mely canonaink szellemével tökéletesen megegyező. — Ekkor elég lesz téve az egyh. főtanács jogos követelésének s t. Szász Domokos úr ,,kiszolgáltatott igazságau

-természetesen és törvényesen is elesik. Még csupán egyet. T. Szász Domokos úr azt mondja nyilatkozatában: „az egyh. főtanács a közzsinat végzéseinek teljesedésbe vételét „felfüggesztette." — Mit függesztett fel? Ki akarta azt j e 1 e n I e g teljesedésbe venni; kinek jutott eszébe, hogy ipját kizárja a részletes zsinatból; — hiszen, emlékezhetik t. Szász Domokos úr, hogy a minoritás határozottan kijelentette a részletes zsinaton ; nemcsak, hanem felterjesztésében érthetöleg ki is fejezte, hogy „kérik jövőre nézve megállítani stb." Tehát, nem a jelenre, nem sz emélyek re vonatkozott a minoritás felterjesztett kérdése, hanem a jövőre; — meg aztán, a minoritás is tudja, hogy a törvénynek visszaható ereje nincs ; — felfüggeszteni tehát semmit sem lehetett, semmit sem kellett s igy az „igazság-szolgállatás" itt is elmaradt. — Igazságot szolgáltatott a két fél között a semmi érdek által le nem kenyerezhető közvélemény s egész megnyugvással várjuk, hogy igazságot fog szolgáltatni legfelsőbb törvényes forumunk. — Sem ez, sem az nincs t. Szász Domokos úr partján. Kolozsvár, dec. 26. 1863., Szász G e r Ő, ev. ref. pap. GYÁSZHÍR. HOLDMEZÖVÁSÁRHELY, dec. 30. 1863. Késő tudósítás egy református pap haláláról ! — Soká vártam, hogy az enyémnél hivatottabb toll fogja, boldogult Gáál Dániel, holdmezövásárhelyi egyik református lelkipásztornak a holdmezövásárhelyi ref. nép, sőt az összes lakosság szívében élő áldott emlékezetét ön becses lapjában megujjitani. — De hiába ; mert a „Prot. Egyh. és Isk. Lapu

okt, 4-ki 40-ik számában megjelent, néhány soron kivül senki sem emlékezett meg róla, kit Holdmezövásárhelyen akár, mint egyházi szónokot, és a népnevelés ügyének fáradhatlan buzgalmu bajnokát, akár, mint honpolgárt, és egyéni társalkodásában mivelt és őszinte egyént, sok ideig senki el nem felejt. Hadd álljon itt tehát e néhány sor, a hü munkálkodásával közelismerést érdemelt Gáál Dániel emlékezetének felújítására. Született a boldogult az 1796-ik évi september hó 8-án Mező Berényben, hol atyja tanitó volt. — A gyrnnasiumi osztályokat Hódmezővásárhelyen — hova atyja mint tanitó átköltözött — futá meg; a felsőbb tudományokat pedig a debreceni főiskolában végezte, hol a ritka szorgalmú ifjúnak a magyar protestáns egyház egyik örökfényü csillaga, superintendens Budai Ézsaiásnak, figyelmét magára vonni, s a később barátsággá vált figyelmet Budainak haláláig megtartani sikerüli. — A pályavégzett ifjú, hogy magát a lelkipásztori hivatalra annál inkább elkészíthesse a német nyelv megtanulása végeit — mi előtt a 2 és 21

/2 évig viselt jászkiséri rectori állomást elfoglalta volna — a Szepességen töltött egy évet. — Az iskola — rectorság dicséretes bevégzése után, — az akkori körülmények közt külföldi egyetemekre senki nem bocsáttatván — a bécsi egyetemen keresett tudomány szomjas lelkének kárpótlást. Fáradhatlan szorgalma , tudományszeretete, mivelt társalkodása nemsokára fényes elismerést talált, mert hazánk egyik jeles fiának mácsai és kisoroszini nagyságos Csernovics Péter úrnak nevelése bízatott reá, s a boldogultnak derültebb óráiban tett saját nyilatkozata szerint 1 évi kellemes és reá nézve is sok hasznot hozó társalgás által lön szerencséje az aristokraticus érzelmű, szerb ifjúból, a legbecsületesebb magyar hazafit teremteni." Erdemei nem maradtak ismeretlenül a hm. vásárhelyi ref. egyháztanács előtt sem, mert ez, a szüleinél önképzéssel foglal^ kozó, s az akkori időbeni lelkipásztorok helyett sokszor szószékre állott ifjút az 1826-ik évi febr. 12-én egyenlő akarattal fényes egyháza élére hivá mint lelkipásztort, — mit a boldogult, mellőzve az épen ezen napon Tasnádról — Közép-Szolnokmegye—jött lelkészi meghívást, az édesanya honmarasztaló kértének is engedve, szívesen fogadott. — A nagyratörő lélek munkaiért nyert, e mcglisztelés altal, s elkezdett munkálkodni a közjóért, mely munkálkodásnak csak az 1863-ik évi september hó 2-ik — mint 23 napig tarló súlyos betegsége kezdödése — napjával lőn vége. — 27 és Va évig mnnkálkodott hüven különböző munka körökben. — Mint egyházi szónoknak irmodora, világosan érthető, rövid, és erőteljes, előadása kellemes és élénk volt. — Kitartó szorgalmát nemcsak nagyszámú különböző nemű egyházi beszédei, s szentírás magyarázási dolgozatai, hanem több kéziratban levő fordított müvei is tanúsítják. — Egyházi belügyeinek vezetésében egyike volt azoknak, — kikre — mert mindig jót akarnak — a nép leginkább hallgatott. — Hallgatóival valóban atyai viszonyban élt s nem kevesen távoztak el tőle bölcs tanítással, megvigasztalva vagy kibékítve. — Mint hazafi, rendithetetlen, s elveihez hü volt s lelke különösen ragaszkodott nevekedése, — később nyugalmas lakhelye, — Vásárhelyhez. — Nem volt oly nehéz munka, mit ennek jólléteért magára vállalni; nem oly áldozat, melyet ennek virágzásáért teljesíteni kész ne lett volna; s ez volt oka, hogy a nép azon