Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

megtisztelő bizalmának, mely őt a hódmerövásárhelyi ren­dezett tanács alakításának Elnökségével tisztelte meg, ugy az 1848-ki mint az 1861-ik évben engedni — bár hivatalá­val némileg ellentétben állani Játszott is — hazafi köteles­ségének ösmerte. — Mint a nepnevelés barátja, szinte pá­ratlan buzgalmat tanúsított. Tiszttársaival s a nép válasz­tottjaival együtt munkálva, nagy részben az ö érdeme is, hogy népes városunkban a népnevelés az idő kívánalmaival mindenkor együtt haladt s a holdmezővásárhelyi bölcsé­szeti Gymnásium, nem csak szellemileg hanem anyagilag is sokat köszönhet Gaál Dánielnek, s méltán sajnálja e kidőlt oszlopát. — Lelkének egyik legforróbb vágya „a szabad és kötelezett iskolázás" azonban, fájdalom, életében nem léte­sülhetett; s jelesen kigondolt, s helyi viszonyaink közt ta­lán csak egyedül létesíthető terve az egyházjegyzökönyvé­ben várja a jobb időket, és tiszttársaitól s a népvezetésére hivatottakai együtt utódjától a valósítás'. — Kitartó szor­galmú, soha lankadni nem tudó munkássága, még Öreg ko­rában sem hagyá őt nyugodni. Utoljára az egyh. keresz­telési anyakönyveit az 1747-ik évtől — hol az anyakönyvek kezdődnek — az 1845-ik évig bezárólag, és igy csakm 100,000 nevet — hivatal utódainak kényelmére — betű­rendbe szedte és egyéb — gyengélkedő egészsége melleit általa végezhető hivatalos dolgai mellett, sajátkezüleg, éle­tének ugy szólván utolsó egy évében, leírta. De a boldogult érdemeit, a békésbánáli helv. hitv. egyházmegye is méltányolta, mert a közbizalom öt előbb egyházmegyei pénztárnokká, majd tanácsbiróvá emelte, s hogy mint mindenütt ugy e tisztében is híven járt, mutatja az egyházmegye 1863. évi Szeghalmon tartott gyűlésének jegyzökönyve, mely szerint a bölcs tanácsú és egyenes lelkű Gaál Dániel kimúlása,fájdalmas tudomásul vétetik, s e jegyzőkönyvben neve örökittetni határoztatik. Buzgó tevékenységének egyik legszebb és maradan­dóbb emléke, a szegedi reformált egyház újból teremtése, életre hozása. — Szegeden^ hol hajdan ama buzgó magyar reformátorok fcgyilke, szegedi Kis István tanította a megtisz­tított tudományt, csak 7 évvel is ezelőtt nem volt a refor­mátusoknak sem tanítójuk sem iskolájuk, annyival kevésbbé lelkipásztoruk s imaházuk s a vallás külszertartásai után is sóvárgó szegény reformátusok, csak akkor hallhatók az Ev. vigasztaló tudományát prédikáltatni, ha a sok elfoglaltatásu vásárhelyi lelkipásztorok valamelyike időt vehetett magá­nak felkeresni és megvigasztalni, az Urnák e kicsiny, de hitben buzgó seregét. — Gáál Dániel volt az, ki részint a szegedi híveknél, házról házra járva élőszóval, tettre buz­dítással, részint a vásárhelyi híveknél való serkentéssel, s az anyagi áldozatban is jó példával elömenve eszközlé, hogy most már a szegedi reformált hívek között az egyházi élet alapja megvettetett, nem csak, hanem virágzásnak is in­dult. Az 1863-ki évi sept. 24-én történt gyászos elhunytát a 27-én tartott végtisztesség tételen özvegyén és 5 gyer­mekein kivül oly sokan megsirattuk. — Halotti In -zédet tartott a zíufoláiig megtölt uj templomban a boluogultnak egykor segéde, most szegedi lelkész tiszteletes Varga Pál ur. Orátiot szentesi lelkész és egyházmegyei főjegyző ntisz­teletü Szalai István ur, a sirnál imádkozott T. Ozsváth La­jos helybeli segédlelkész ur. íme ilyen volt a közhasznúlag élt boldogult férfiú élete. Végül — bár a jótett jutalmát önmagában találja — nem álhattam meg, hogy a b. m.-vásályi i ef. egyház kegyeletes el-Járásátne tudassam a nagy közönséggel, különösen a reformált gyülekezetekkel, mint követésre méltó szép példáját annak, hogy miként lehet kimutatni holta után is a kegyeletetannak családja iránt, ki a népért munkálkodott; kinek életfák­lyája a közhaszonra világításban lobogott el. — A hódme­zővásárhelyi ref. egyház ugyanis, tekintetbe sem véve a szent Mihály naptól szent Györgyig eső félévet, melynek min­dennemű jövedelme az özvegyet illeti, a kegyeleti év jöve­delme helyett — a különben férje szorgalma és takarékos­sága által anyagilag teljesen, biztositolt özvegynek a 84 holdat tevő parochialis földdel, mind őszi mint tavaszi ter­méknek V4 részét, s ezenkívül az egyházpénztárából a te­metési költségekkel együtt 1000 ezer pengő forintokat ki­adatni rendelte. Ily tett nem szorult dicséretre; s v nekem nincs egyéb teendőm, minthogy Isten áldását könyörögjem arra a népre, mely leik. tanítójának özvegyét és árváit magaé­iul tekinti, s ily felebaráti szeretettel táplálja. Én pedig, hódmezővásárhelyi népes egyház, Pál apostol szerint hirdetem a te nevedet az én atyám fiainak, az anyaszentegyház köze­pette dicséretet mondok neked. Zsid, II. 12. A „MAGYAR PROTESTÁNS IRODALMI TÁRSULAT" ALAPÍTÓ TAGJAI KÖZZÉ LÉPTEK. Békésen: A békési ref. egyház 100 frt. Hajnal Abel lelkipásztor cs esperes 100 frt. Szegedi Károly tanár 100 frt. A békési ref. egyház tanítói kara 100 frt. Szent-Mihá­lyon, Szabolcs megyében részvényesekül: A sz.-mihályi ref. egyház. Tóth Miklós lelkipásztor. Boros József tanító. Nagy Imre tiszt, igazgató. Kapitány Lajos tanitó. M. La­katos Károly tanitó. Pap Ferenc iparos. Császár Sámuel ta- . nitó. -Décsi Bálint ácsi ref. leik. Rácz János kápolnás nyéki ref. lelkész és Salamon István gyúrói ref. leik. Benkó Károly úr, pesti építész, (hajósutca, 1-sö em. 9.) általunk felkéretvén, templomunkhoz egy tor­nyot tervezni, a legrövidebb időközben, egy izlésteljes rajzot és leírást küldött hozzánk a következő sorok kísére­tében ; „Egyházaink alapja a szívekben fekszik s annak fen­tartására, ezeknek kell áldozni tulajdon szellemi biztossá­guk végett. Én pénzzel nem járulhatok még most sze­gény egyházak felsegélésére — azért szabad időmet eszmeszülöményeimet, szívesen engedem át kárpótlásul." Vegye a nemes és jószívű építész úr általunk az egész egyház maradandó háláját és szolgáljon e jeles tette

Next

/
Oldalképek
Tartalom