Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

ISMÉT SUCCESSIO? A nt. Fogarasi Sámuel nekrológjából megtudtuk a generális notariusi hivatalnak az erdélyi reform, supcrintendenliábani megüresedését; közelebbről pedig már értesittettünk arról is, hogy f. május 1-én egy népes fő consislorialis gyűlésben megválasztattak a négy kijelöltek is, kikből a csakugyan Kolozsvárra jun. 5-én összegyűlendő gener. synodus, püspökségrei egyenes suc cessioval, egyet most Gen. Notariusnak kiválaszszon. Nem tartjuk szükségesnek a protestáns püspökök választásáról szóló — erdélyhoni, polgári és egyházi — tiszta törvényeket újból felhozni ; sem a successioval űzött — több mint egy százados visszaélést ismét szellőztetni: mindezek eléggé ismeretesek csak pár évvel ezelőtt hirlapilag megjelent terjedelmes cikksorozatból is. De fölmerül önként a kérdés: meddig tart még a tiszta törvényekkel dacoló visszaélés ? vagy mikor tér vissza az egyháznak főhivatalnoka választásábani törvényadta szabadsága? Talán az illetők a hirtelenkedés hibájába nem akarnak esni? Úgyde már 1829-ben átirta vala a ref. főconsistorium a gener. synodusnak, hogy püspük választásbeli joga gyakorlatára lehető visszatérésnek találja módját; s pedig akkor életben volt egy tekintélyes gener. nótárius, ki püspöki sucsessioval vala választva, s igy a kérdés némileg d e 1 i c a t n a k volt tekinthető. Most ellenben egy halál általi üresség van, melynek törvényes betöltése semmi kényességgel nincs összekötve. A lefolyt harmincöt évi tapasztalás is megőrzi az egyházat a hirtelenkedés hibájától ; annyival inkább ha visszagondolnak az illetők, hogy az eddig lefolyt században, a kijelölésekkel kinézett célok, a gener. nótárius választásában, mindenkor meghiúsultak. Nem lehet tehát gondolni is, hogy a successionisták hirtelenkedés hibájába eshetnének. Vagy talán valamely másnemű félénkség tartóztatja az illetőket a törvényhezi visszatéréstől ? A törvénytisztelők — mig annak határai között maradnak — nem szoktak félni, és az olyan félénkségben, mely minden önzéstől tiszla s meggyőző okokat nem tud felhozni, bölcsesség sincsen. Annyival kevésbé van ok a félénkségre, midőn tisztán tudjuk, hogy a legfelsőbb kormány egyfelől a s u ccessio törvénytelen theoriájának nem helyeslését világosan kimondotta; másfelöl az egyház törvényadta jogának a maga püspöke választásában szintúgy mint a választott püspök megerősítésében a fejedelmi jognak oltalmazását erőteljesen nyilvánította. Azt lehetett vala tehál remélleni, hogy most a gener. nótárius kijelölése alkalmával előbb az egyházmegyéknek — átalában a successiot illetőleg — meghallgatása fog elhatároztatni, mint szintén ugyari olt, és azon egy órában a képviselet berendezésére nézve, a következő évi generális synodusig, minden egyházmegyék kihallgatása, a nem sokára összeülendő gener. synodusra átbizatott. A fokozatos képviselet ugyan is megkezdődött már az egyes ekklésiákban, s most folytatni kívánják az egyházmegyékben. Igy, miután az egyházmegyei jegyzőnek az esperességrei successiója, a mult évben eltöröltetett; egyenesen következett volna jelenleg, a kerületi jegyző püspökségrei következésének megszüntetéséről intézkedni, s eziránt — ha csakugyan felszólítás nélkül is nem találnak nyilatkozni — szintúgy előlegesen az egyházmegyék véleményét bevárni. Addig pedig a jun. 5-én összegyűlendő köz sz. zsinat, a maga kebeléből, sőt épen a kijelöltek böl is, egy jegyzőt helyettesíthetett volna. Különben is egyik közzsinaltól a másikig, a jegyzőnek egyéb teendője alig van, rnint a jegyzőkönyvnek kétszeri tisztázása, vagy más általi tisztán leíratása. A gener. notariusnak püspökségrei successiója tehát hallgatólag tovább akar folytatódni, ha csakugyan a tractusok közbenszólása a hallgatást félbe nem szakasztja. Meglátjuk, nem fogják e az egyház közóhajtását a szokott phrasisokkal; nem korszerű, — nyugodtabb időre kell hagyni — most is, mint más alkalommal elnyomni igyekezni. Ezen esetben, jun. 5-én szépen összehangzó ünnepélyességnek lehetnek tanúi a gondolkozó protestánsok ! Megújítják ugyanis akkor a Kálvin testi halálának emlékét; de másfelöl az ö szellemére, mely különösen az egyházigazgatásban, minden reformátorok között legtisztábban nyilvánult, halálos szemfedelet készülnének borítani. Ugyan akkor elevenítik meg az A 1 e s i u s Dénes első reform, püspökké választatásának emlékét is: de egyszersmind az erdélyi reform, superintendentiában, a püspökválasztásbeli törvényes jognak tovább is megfojtva tartásáról, s talán a már botrányossá vált successionak örökítéséről kívánnának intézkedni. Miként emelkedett a jegyzői hivatal ezen erdélyi superintendentiában oly nagy fontosságra; érteni sem lehetne, ha a successio históriája, némi világot rá nem derítene. A törvények ugyan is semmi nagy jelentőséget a jegyzőnek nem tulajdonítanak; az ujabb idő fogalmai szerint pedig szinte csak az önképzés, s érdemesités alkalmául tekintetik, és annyira kitüntetés nélküli ezen hivatal, hogy minden ujabb organisatiókban a jegyzőknek csupán tanácsié befolyásuk van, de döntő szavazatok nincsen. Itt pedig általános gyakorlattá vált az is, hogy ha esperes, vagy püspök a gyűlésben valami oknál fogva székükből ki kelnek, egyenesen a jegyzők válnak elnökökké, s a toll vivését másnak hagyják. De bevárjuk a történendőket. s akkor reméljük, hogy örvendeztetőbb eseményekről is írhatunk. N. N. Erdélyből más űton kapott tudósítás folytán, a fenebbi közlésben emiitelt generális notariusi, vagy egyházi közfőjegyzöi állomásra a mélt. föconsistorium által kijeleltettek: Elekes Károly károly-fejérvári pap és esperes, Nagy Péter kolozsvári pap, valamint Mihályi Károly és Hegedűs János tanárok. MÉG EGYSZER CALVIN ÜNNEPÉLY. Sajnos tény, de igaz ; — a magyarhoni c a I v i n i s t a egyház keblében a Calvin-ünnepély felett meghasonlás történt. Mig az eddig tudva lévő adatok szerint reméllni lehetett, hogy idei május 27-n mint a nagy reformátor halálának háromszázados évforduló napján mind a négy ref. superindentia annak emlékezetét kegyeletteljes ünnepély rendezéssel űjitni fogja, közelebbről a tiszán-túli ref.