Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-08 / 19. szám

Leütvén a kiadást a bevételből pénztári maradék 1864 ik évre 897 frt 18 kr. Tápintézettink bevétele 1863-ban. Pénztári maradék — ,, 16 „ Kosztpénzből befolyt 903 „ - „ Bútorok használati bére 6 „ 50 „ A máramaros-ugocsai egyházmegye segély adománya 77 ,, 77 „ Nagy-bányai egyházmegye .... 12 ,, 24 „ Nánásy Lajos alapítvány 21 „ — „ Timár Pál adománya 5 ,, — „ Veréczy Sándor ajánlata 1 „ 40 „ Varga Dániel, Takáts János ajánlataik . 1 „ 05 „ Máramaros-ugocsai e. m. által lelkész és tanitó fiúk segélyezésére tett alapítvány 5 „ 80 „ Bencsik Ferenc részére esperes Balizy András úr útján bejött 3 „ 50 „ Szendy Antal úr anománya .... 5 „ 25 „ Főpénztárból vett pótlék . . . 373 „ 93 „ Összesen . 1416 frt 60 kr. Kiadás. Kenyér sütőnek kenyér árában . . . 231 frt 96 kr. Koszt árában 1150 „ 45 „ Gyertyára kiadatott 26 „ 84 „ Seprűkre . - — „ 80 „ Mészért — 80 „ Összesen . 1410 frt 85 kr. Levonva a fentebbi bevételből marad pénztári maradványul 5 frt 75 kr. A fötanoda jelenlegi tökéje .... 79,437 frt 44 kr. Ennek 1862. évig hátralékban lévő kamatai 8786 frt 70 kr. „ 1863. évrőli kamat hátralék . . . 4342 „ 29 „ Összes kamat hátralék . 13,128 frt 99 kr. Az évenkinti ajánlatokból s tandíjakból összesen fizetetlen 3308 frt 61 % kr. Ha ez igy megy, s a tartozások mint hegyről alá gördülő hógomoly folyvást növekesznek, akkor rövid időn be kell zárni intézetünket, a tanárok már húzamos idő óta nem fizettethetvén rendesen. Jelen aggasztó állapotunkért s ennek történhető szomorú következményeiért azokat fogja érni a felelősség elviselhetlen súlya, kik kamat tartozásaikat s önkénytes ajánlataikat számtalan fölhívás sőt perreli fenyegetés és megtámadás után sem fizetik be, bújván a törvénykezési ráklábu procedúra védő szárnyai alá. Mivé leszünk, mivé lesz a haza végszegletére tolt fajunk, ha a magyar protestantismus ezen keleti védbástyája ujjolag megingattatnék, s a virágzást, melynek indult, ismét bervadás fogná fenyegetni ? Ha látták volna a hanyag fizetők a legközelebbi féléves vizsgálatok fényes eredményét, a tanulók szép előhaladását, a tanárok szakavatottságát, hü szorgalmát, ér ügyszeretetét, s az ezek miatt szemeinkbe tolult örömkönynyeket, bizony elvonták volna ajkaiktól az utolsó falatot s ide adják vala iskolánk fölsegélésére, mert nincs magyar, különösen nincs magyar protestáns ki el ne mondaná iskolánkra : tenéked élni kell, s örökre mint tavasz virulni, ah mert omladékidon reszketve fognék szétomolni!" Várady Gábor. KÜLFÖLD. RENAN A FRANCIA SENATÜS ELŐTT. (Vége.) Delangle: Tanácsos urak, én védem önök előtt a bizottmány véleményét azt állítva, hogy az egyedüli válasz, melyet Merlin úr kérelmére adhatunk, a napirendre áttérés. Kérem ő em., az érsek urat, ne botránkozzék meg azon élénk különbségen, mely mindkettőnk néze teiben nyilatkozhatik, ismerve a tiszteletet, melyet állása s a bámulatot, melyet tehetségei keltettek bennem. Ha bármennyire igazat adjak is vallásos szempontból ö eminentiája nézeteinek, annyira meg vagyok győződve politikai szempontból azon veszélyről, mely azon elvek elfogadásából támadna, s alapelveket kockáztatna, miket minden megcsonkításoktól óvnunk szükség. Uraim, ezen kérelem szerint, melyet elolvastam, hazánk helyzete irtózatos volna, a sár bün özöne árasztaná el azt, az isteni felség szakadatlanul szidalmaztatnék, s veszve volna minden, ha csak egy szigorú törvény, mely mint villám gyorsan lecsapjon, segítséget nem hoz. De hát ilyen valóban a francia társas élet helyzete? Igaz-e, hogy itt egy büntető és jutalmazó istenségbeni hit mind kialudt? hogy a jog és jogtalanság, az erény és bün számára minden fogalom megszűnt lenni. Igaz-e, hogy sem a szülök iránti tisztelet, sem r gyermekek iránti gyöngédség, sem a fejedelmek iránti engedelmesség, sem a hazához való szeretet többé nem létezik? Igaz-e, hogy minden erény lassankint elmosódik s teljesen eltűnik ? Igaz-e az, hogy e megmérhetetlen, talán gyógyíthatatlan vész fényes nappal mutatja magát, dacára a kielégítő törvényeknek, s a hatóságok szemeláttára, melyek kényszerülvék a haza romlását hidegvérrel nézni ? Szerencsére ez üres állításokat senki sem fogja helybenhagyni. Minő tények, minő támadások történtek már, a miknek elejét ne vették volna, s mikor hiányzott a hatóságuknál az erő és akarat a gonoszságot megbüntetni ? Nem tünik-e mindennap szemünk elé uj meg uj fényes cáfolata-e vádaknak ? Hogy a vallást kigúnyolják, hogy a vallást elmellözik ? Pillantsunk csak 25 évvel vissza ; ekkor nem láttunk egyebet, mint közönyt, melynek ma buzgóság lépett helyébe. Ki állithatja, hogy az erényt e honban nem tisztelik ? Mikor, és mely országban nyilatkozott valaha a jótékonyság, az emberszeretet meginditóbb tanúságokban? A példát a trón adja, s a nép követi, a gazdagok és a sze-