Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-08 / 19. szám

mi bennünk azon jó indulat, melyre int a hit fejedelme, s a jó békesség szerzője, Máté ev. 5 r. 9 és 16 v. Horecky Gedeon, száki ev. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS KALVÍN ÉLETE. Kálvin élete és a kálvinizmus. Emlékül a nagy reformátor halála évének három százados fordulatára irta Révész Imre, a debreceni reformált egyház egyik rendes lelkipásztora és a magyar tudományos akadémia levelező tagja. Pest, kiadja Osterl a m in Károly. 1864. (Folytatás és vége.) Egy nagy ember életét irta meg szerző a cimzett műben; a nagy reformátornak akart emléket emelni a magyar protestáns olvasóközönségnek ügyismeretében, mint érzelmében, tetterejében: de ne vélje azért a t. olvasó,hogy valami eszményitett élet lesz előtte lerajzolva, vagy egy felkoszoruzott emlékszobrot nyerend. Nem. Jól tudjuk ugyan mily jó hatást tesz, lelkesedést ébreszt, midőn az ujabbkori életirásokban egy vagy másik nagy férfia a múltnak csak nem ember fölötti nagyságban állíttatik elénk; s alig lehetne nem helyeselnünk, midőn az ifjúság, vagy nép számára készült iratokban valamely szent eszmének lelkes, győztes előharcosa, a földi salaktól megtisztítva, mintegy eszménykép van lerajzolva: de Kálvinnal?.. Megragadtatunk szinte nagysága által, érezzük a nagy szellem hatását, s a lelkesültség már-már költői szárnyakat kölcsönöz, hogy hősünket a föld göröngyei közül egy magasabb dicskörbe emeljük ; a kéz felemelve, hogy eszményképünkön minden kis foltot elsimítsunk, és a felmelegült érzelem, óhajtná meglágyitni a komoly reformátor tiszta erkölcseinek s jellem-szilárdságának néhol-néhol tűlszigorba, szívtelennek látszó makacsságba átnyúló acélszálait; de megjelen előtted a hideg, szigorú alak, mely minden hazugság, tettetés, hízelgéstől, sőt csak a gyengéd kíméléstől, palástolgatásától is a véteknek utálattal fordult el, s megjelen a genfi consistorium volt elnökének szellem-alakja, ki minden cifraság, külső fény, máz ellen kelletinél szenvedélyesebben küzdött, ki az érzelem háttérbe szorításával csak az észt, s akaratot emelé életében érvényre; ki egész földi pályáján keresztül egyedül csak a tiszta igazságért, s az ennek megfelelő tiszta, józan életért lelkesült, buzgott; megjelen előtted, és elhal a szó ajkadon, ha hizelgöleg, érdemén feljiil magasztalólag akartál szólani; megakad kezed, ha azzal hibát, emberi gyengeséget, tévedést készültél elsimítani, vagy egy diszitö koszorút fonni. Érezed, hogy ez alak előtt állva, az igazság hatása alatt vagy, csak a tiszta igazságot keli kutatnod, csak ezt szólanod; megmozdulna tán a 300 éves sír, ha a bennnyugvót hazug dicséretekkel akarnád felmagasztalni. Révész úr e szellem hatása alatt irta jelen müvét, nem téveszté soha szem elöl Kálvin e jellemvonását; jól tudá, hogy az emelendő emlékszobornak igazi fényt, csillogást Kálvin tisztán józan esze ad, hogy nem kell arra más cifrázat, mint melyet Kálvin nemes erkölcse, tiszta élete, reá rakott, s más felirat, mint melyet vasjelleme felvésett. Ugyan ezért, valamint Arany, közelebbi nagyhirü munkájában (Buda halála) igyekszik Attila s kortársainak szájába ez ókort megillető ózamatu szavakat, kifejezéseket, képeket, hasonlatokat adni, ugy szerző e müvét Kálvin jelleméhez adaeaquáltan akará irni; kerül minden hizelgést, nagyszerű magasztalás!, istenitést, költői érzelgést, cifrázott irályt; hanem buzgó szorgalommal felkutatá a régebben vagy ujabban napfényre hozott adatokat, felhasználá Kálvin jelesb életrajzait, és az általa igaznak felismert adatokat kellőleg rendezve, egyszerű, világos nyelven, kellő rövidséggel előterjeszti. És ha néhol mégis elengedi magát ragadtatni szerző Kálvin életének egyik vagy másik mozzanata által, — ha ez vagy amaz adatnál kénytelen mintegy megállni, s lelkesültségének dicsőítő, magasztaló szavakban kell kitörni, ekkor is óvakodik többnyire szerző ezt maga tenni, hanem idézi Kálvin valamelyik kortársának, vagy ujabb életirójának lelkes szavait. A mi a cimzett mü oeconomiáját illeti; az első s főbb rész t. i. „Kálvin élete" fel van osztva 53-, az utóbbi s kisebb rész pedig „A Kálvinizmus" 6 fejezetre. Amazokban lerajzolja — szerző, Kálvin rövid, de nagyszerű életét bölcsőtől a sírig, oda állitva természetesen a kép hátlapjául s árnyalatául azon kor vallási, egyházi, politikai s társadalmi életének több, Kálvin életével, s szellemi működésével igen szoros viszonyban levő mozzanatát; emezekben előadja a Kálvinizmus néhány főbb jellemvonását. — Már hogy ez alapos s szorgalmas forráskutatás folytán létrejött élet — s részben korrajz minden müveit, s kivált protestáns emberre nézve felettébb érdekes s tanúságos, mondanom is felesleges. Egy nagy panorámában érezzük magunkat, hol minden percben — vagyis minden lapon — egy-egy ujabb kép tűnik szemünk elé, s habár csak ugy futtában, de egy kis világgal ismerkedünk meg, mig e néhány ívet átlapozzuk. Most megpillantod a reformácio előtti kort, ennek vallási, műveltségi s társadalmi alakját, majd a reformacionak ezen tanúsított átalakító erejét, újjáteremtő hatását. Egyet fordítasz, elreppen előtted a középkori iskolairendszer szelleme; másik lapon látod a Kálvin alapította genfi akadémiát, s ennek fél Európára kiterjedő hatását. Emitt (44 1.) egy undorító kép tűnik fel előtted, mely a reformácio előtti annak kezdeténi Genf népéletének vonásaiból van összeállítva, megborzadsz az evangyéliomra esküvő regina hordelli elölt, meg az egész város előtt „általában mindkét nemen levő ifjak és vének bujálkodás, fényűzés, dobzódás, tékozlás s más efféle bűnök fertőjében fuldokoltak,u

melynek lakosaihoz egyik nemesb lelkű polgára Bonivard méltó joggal szólhatott igy a reformácio első éveiben: „Oh mily sok polyva esik ti köztetek egy bűzaszemre, s egyetlen a reformációt komolyan óhajtó polgárra, mily sok olyan, kik oly szabadságot óhajtanak, melynél fogva