Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

után újabb lélekzelvételre volt szükség, — pihenni s gon­dolkodni kellett, — nem egy nap épült Róma, — Minerva sem abban a pillanatban ugrott elö Jupiter agyából, a mint ez Júno magtalansága miatti fájdalmában homlokát meg­ütötte, — ídö s melegítés kívántatik ahoz, hogy egy kis kovász a nagyobb tésztát megposhassza. A jelentett tanácskozás is megtörtént. Már ekkorra nem hívattak meg az egyház felingerült kedélyű házas zsellér tagjai, hanem kizárólag csak a gazdaközönség. S ezek — a kik t. i. megjelentek hívásra, többen, mint az ösz­szes reform, gazdaközönségnek fele — közakarattal kijelentették s egy értei müleg elvégezték közgyülésökben, hogy „egyházi és iskolai célra" a tagosításkor saját magánbirtokukból minden úr­béri szabályozott telektől 300 • ölet, vagy is V4 holdat (a végzés szavai szerint: V8 régi telektől 150 •ölet) ki fognak adni, s a végzést aláírták. — Tehát e szerint: meghagyatott az egyházlagok vállain minden elébb hor­dozott, de a helyzet javultával utóbb mérsékelhetendő köz­teher, s e mellett alapíttatott meg az egyház és iskola szebb jövője földadománynyal. Ily egyházi készülődések között érte egyházunkat a határbeli tagosítás végrehajtása. De bezzeg itt következelt még egy újabb nagy bökkenő. Midőn már jó lélekkel azt hívők, hogy ügyünk egészen jó rendén áll, csaknem halálosan megütötte egész eddigi vívmányunkat a guta. Az eljáró lagositási bíróság nem találta kielégítőnek a köz­akarattal hozott egyházgyülési végzést (melyre pedig az egyház minden egyes földbirtokos tagja oly előleges gond­noki, Írásban közlött figyelmeztetés mellett hivatott meg, hogy „a meg nem jelenők a megjelenők többségével egy értelemben levökül fognak tekintetni"), s úgy nyilatkozott, hogy a működő mérnök csak azok birtokából fogja a meg­határozott földrészt az egyház számára kihasíthatni, kik abba való beleegyezésöket szóval vagy Írásban egyenesen kijelentendik elölte. Ekkor valóban, protestáns autonomi­cus állásunk mellett is ingani éreztük lábaink alatt a föl­det, — vox faucibus haesit, — aggódtunk a reactio tör­ténhető lábra kapása miatt. — Mégis, midőn az érdekeltek mérnökileg megkérdettek — Istené legyen érte a dicső­ség ! — csak „hete n" tagadták meg az egyház földbir­tokos tagjai közöl az alapítványhoz járulásukat: mi azt egy hold s néhány • öllel kevesbítette. S ennyi nehéz küzdelembe került oda jutni, hogy mig egyfelől az elöl emiitett zörgető kérelemre nagymél­tóságú hg Liechtenstein ö kegyelmeasége, halárunk legterjedelmesb birtokú volt földes ura 4 —tek. Szabad­h e g y i M ó r úr, második volt föloesúr 1 — a mélt. szent­mártoni főapátság, harmadik volt földesúr 3— ezek mellett helybeli köz- és földbirtokosok : tek. R u d­nay Frigyesné szül. Brogyányi Karolina asszonyság 1 — nagys. Ghyczy Kálmán úr % — tek. Forster János, esztergomi érseki urad. jószágigazgató úr % — összesen 10 hold földet kegyeskedtek iskolai célunkra ajándékozni (a r.cath. iskola javára is mindegyik ugyanannyit, közösen pedig a két felekezet számára f a -iskolának egy-egy, — temetőnek a reformátusok számára 1,600 • ölet ajándékozván) addig az egyház­tagok történelmileg levezetett adománya m. e. 40—42 holdra szaporodott; a miből aztán^lO hold határo -zatilag iskolai célra fog különösen fordít­tatni. És ez volt-jobbágy községbelij" gyülekezetünkben ment igy végbe. — Pedig van ám még [hozzáadni valónk, mert a 90-es számtól még távol állunk. Tagosításunk alkalmával [némely földbirtokosak, kik egy udvartelken többen is kénytelenittettek előzött családi megosztozás következtében együttlakni, k ü I ö nj udvar­telket kívántak, külbirtokukba leendő beszámítás mel­lett, a helység bizonyos szélén számukra kijelöltetni; s miután mérnöki indítványra méltányosnak ítéltetett, hogy a beszámítás 800 • öl belső telek helyett 1,100 • öl kül­sővel kiegyenlítve véttesék foganatba: az érdekeltek, egyi­kőjük hitbuzgó ötlete nyomán, e kiegyenlítő számítást oly kikötéssel fogadták el, hogy a kiegyenlítés közben eső 300 öl különbség azon egyháznak váljék tulaj­donává, melynek a leendő uj udvartelkes tagja. — Ezen az úton nyert egyházunk mintegy 18 — 20 holdat. Még tovább. Volt egyházunknak úgy nevezett „ré­gi" már mivelés alatt álló temetője, mely az új ud­vartelkek sorában esett. Egy új udvartelkes gazdának kedve kerekedett azt csere útján egy holdnyi ráadással magáévá tenni, — mások e kedvet látva, versenyezni kezd­tek vele árverés utján, s a csere ez úton utóbb 3 hold ráadásban állapodott meg. Ezzel is egyházi birtokunk szaporodott. Ezenkívül, bizonyos kimaradt helyiségbe oly föltétel alatt bocsáttatott egy reform, földbirtokos, kinek az ahoz ragaszkodásra reményöröksége szolgált ösztönül, ha az egyháznak egy hold földet fog adni ajándékul. A föltételt ez is elfogadta, s az egyház ismét nyert. Az egyházi földbirtok gyarapítása már ekkor szinte jelszóvá vált. — Szép jelenelek voltak ezek, melyeknek az ügyszerető lélek méltán örült! Adjunk azonban hozzá még egy pontot. Azon régi — talán a reformatiónak itt első megfészkelödése idejebeli — gyakorlatot, mely szerint a helységtől, úgy a r.calholica, mint a reform, egyházak bizonyos hús-fagyu-fa - és bor-congruát kaptak évenként, s mely által a lelké­szek a helység irányában mindig mintegy függő helyzetben tartva lenni látszottak, jobbnak találtatott — lelkészi indít­vány következtében — a helységgel oly formán kötendett egyesség által végkép megszüntetni, hogy a helység, mint közvetlenül szép darab földbirtoknak tulajdonosa, a kama­tul tekinthető évi congruának megfelelő tökeérték erejéig bocsásson az egyházak birtokába bizonyos mennyiségű földet, holdanként 80 ausztr. frt értékben. Az egyesség az érdekelt felek között — ha egy kis kénytelen Utánjárást le­számítunk — mindegyik érdekelt fél érdekét kielégitöleg megköttetve, felsőbb hatóságilag minden nehézség nélkül helybenhagyatott s megerősíttetett. Ennek erejénél fogva is

Next

/
Oldalképek
Tartalom