Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

mai időben is minden igényeknek teljesleg megfelelne. Csak a „duobus ex denis quibusque ministris . . . domi relictis" szavak helyett kellene, az egyházmegyék aránylagos képviselői számát meghatározni — és hátrább az „evocatis secum in consistorium senioribus ac assessoribus" szavak helyett a választandó birák számát megállitani és beirni. A mélt. föegyházi tanács észrevételei 2. pont a papválasztási szabályokról. Noha e pontban a succesios káplánságot eltörlő határozat meg van erősítve, miután a mit. egyházi főtanács a papválasztási szabályokat egész terjedelmükben ujabb tárgyalás alá vétetni rendeli, kik felszólaltak is, elállottak annak sürgetésétől, hogy e tárgyban külön felterjesztés történjék. E becses lapok hasábjain a mult évben nt. dr. Ferenci főesperes űr által ismertetett hollandi papválasztási rendszer vált szinte kivétel nélkül közóhajtás tárgyává. Alkalmasint a 22. canon alapján viszonyainkhoz alkalmazva ez leend egyházmegyénk véleménye. A véleményezés végett kiküldött tárgyakon kivül, még egyházmegyénk három múlt évi felírását meg újítani hagyatott meg a bizottmánynak. 1. A közfőjegyzői successio eltörlésével, a közfőjegyző meghatározott évekre választatásáról, és a 90. canon alapján minden érdekeket kielégítő, püspök választási törvény-alkotásáról. 2. Az anyaszentegyházunk felsőbb egyházi testületei képviseleti alapon szervezése tárgyában kiküldött mit. főegyháztanácsi bizottmány munkálata siettetéséről, azon kéréssel, hogy e munkálat mielőtt érdemlegesen tárgyaltatnék, küldessék ki véleményezés végeit. 3. Az enyedi főiskolának eladott püspöki lak visszaváltásáról. Egyházmegyénk igen örvend, ha a mit. egyházi főtanács Kolozsvárt alkalmas helyiséget szerezhet, hol főt. püspökünk is midőn hivatalából folyólag Kolozsvárra kell mennie, alkalmas ideiglenes lakot találjon. De, hogy főt. püspökünk rendes lakhelye Enyeden légyen, mulhatlanul szükségesnek látja, nem csak azért, mert a N.-Enyeden öszpontositott papnövelde és isk. tanítóképezde folytonos főpásztori gondját igényli, hanem azért is, mert a nagyobb rész attól fél, hogy ez intézkedés következtében lassanlassan anyaszentegyházunk első papja, föpásztora, átváltozik egészen főcurátorrá, mi pedig mind hitelveinkkel, mind anyaszentegyházunk szervezetével ellenkezik. Istennek hála mindig voltak, ma is vannak, anyaszentegyházunknak lelkes, derék, buzgó, általánosan tisztelt főgondnokai, kik anyaszentegyházunk világi ügyeit főt. püspökünk jelen nem létében is, hiány nélkül kormányozzák — de a lelkiek feletti gond kiválólag körébe tartozik. Mindezekről többet ós bővebben a pünköst utáni r. zsinat alkalmával. B. EGY KIS MAGCSIRA, MELY NAPFÉN YT KERES. ÁCS, február 1. 1864. E lap f. é. 1. számában azt mondja F. J. 1863-ra visszapillantva, hogy azon év eseményei közölt ,,vallási és egyházi életünkben ha nem teljesen kielégitö gyümölcsökkel is, sok nemes csirával találkozunk, melyekből egy boldogabb jövő virágozhatik elő,— találkozunk sok oly intézkedéssel, melyek egykor egy szebb kort szülendenek." — Szolgáljon ez állitásnak igazolásául a következő nem mindennapi adat, mely, mint lassan bár, de életteljesen megfogamzott magcsira, nt. szerkesztő úr engedelmével e lap hasábjain napfényt keres. Régóta vajúdott már határunk tagositási ügye, — kevés híjával egy embernyom mosódott le az élet homokáról azóta, hogy e végett az első határfölméretés megtörtént,— kormányformák, földesurak s birák változtak már meg e közben, mig a vajúdási kínok hol csöndesen hallgatva, hol föl-följajdulva, mindig tartottak, — főleg az utolsó hét óv oly feszült várakozásban folyt le az egyezkedési kisérlelek többszöri meghiusulta miatt, hogy már-már a földészeti ipar kezdett e feszültség nyomása alatt zsibbadozni: mig végre a közelebbi év csakugyan megszülte azt, a mivel harmadfél évtized várandós volt. Halárunk egyezkedés útján valahára tagosittatott; — még pedig reform, egyházi s iskolai életünkre nézve ritka gyönyörű eredménynyel, mert egyházunk — az elébb is már hivatalnokai használatában volt földbirtokán kivül — mintegy 90 magyar hold földnek léphetett lulajdonképeni birtokába, melynek jövedelmét egyházi és iskolai céljaira a szükséghez képest fordíthatja. Hogyan és mikép ? — ki hozott egyházunk javára ennyi áldozatot? — földesűri kegy? — vagy mi más? — Ez az, a mit részletezve elmondani akarok, — elmondanom erkölcsi kötelesség. Talán oly helyeken, a hol még nem hajtatott végre a tagosítás, fognak némelyek tanulságot meríthetni belőle, s az egyházi és iskolai életügy másutt is veheti hasznát, a példán — ha még egészen későn nem merült volna föl — nyereséggel okulva. Nagy vállalatok ritkán sikerülnek könnyeden, minden előkészület rendezése nélkül; s az előkészületek sorából épen nem maradhat ki, hogy a vállalkozó áldozatra, saját nyugalma nagy részének feláldozására is kész legyen, — e mellett szükséges, hogy a vállalkozó bírjon a körültekintés annyi tapintatával, hogy a kedvező alkalmas pillanatot kilesni, s a haszonvehetö eszközöket bizonyos sorban fölhasználni mindig tudja, — sőt azt sem árt tudnia, a mit egy ujabban anathematizált iró mond, hogy: „a jót felfogni nem elegendő, hanem az emberekkel is fel kell azt fogatni, s e végre szükséges kevésbé tiszta útakon is járni." — A mit e helyütt teljességgel nem akarok úgy értelmeztetni, mintha az eljárási útnak szabad volna jogtalannak, az igazság — s emberségtől eltérőnek is lenni, — mentsen Isten, — csak azt akarom mondani, hogy az út nem lőhet mind végezteig sima s egyenes: sőt olykor-olykor nagyon is rögös, benyeléssel fenyegetően iszapos ós csavarúlatokkal bőven sulyosbítolt is leend biz az.